Másnap reggel keserves volt az ébredés. Az omega minden egyes testrésze sajgott, csuklói égtek az öv szorítása miatt, karjaiban hatalmas izomlázat érzett a folyamatos erőlködés és ficánkolás miatt, amit a szabaduás érdekében tett. A szemei égtek és vörösek voltak, a feje sajjgott a másnaposság és a sírás miatt. Derekán még mindig érezte az alfa szorítását, de ezt a kékes foltok is jelezték a csípője és dereka táján. A többi testrészéről pedig inkább ne is eljtsünk szót…
Jisung óráknak tűnő percekig bámulta a mennyezetet, szemeiből lassan potyogtak ki a kis forró könnycseppek. A vékony pléd alatt remegett vékony teste, amiből olyan csúnya módon húztak hasznot. Egyszerűen a gondolattól is megborzadt és utálatot táplált a saját teste felé. Elvették azt, amit még pár évig tartogatni akart, és majd egy olyan embernek adni, aki méltó is rá… Minden álmától és vágyától megfosztották, az élete ezzel pedig kilátástalanná nőtte ki magát.
Ezer meg ezer gondolat süvített át az agyán. Hogyan mondja el a szüleinek? Hogyan közli a barátaival? Lesz ezután még egyáltalán valaki, aki hozzá fog érni? Lesz így egyáltalán alfa, aki összekötné az életét vele? Tényleg ez a drámai fordulat az életében, ami mindent megváltoztat és tönkretesz? Egyáltalán megéri ezután is élnie?
Legszívesebben az innen hazafelé vezető út helyett a híd felé vette volna az irányt, és fejest ugrott volna a hideg Han folyóba, annak reményében, hogy teste talán ott nyugalomra lel; a folyó alján, ahol majd nem találhatják meg… De mi van, ha mégis megtaláják és még így is csak a szenvedés várna gyenge és törékeny valójára?
A gondolatot elhessengetve ült fel, és összeszorított szemekkel fogott a fejére. Szörnyen hasogatott és fájt. Végül mégis erőt vett magán, és egy hatalmas levegőt vett. Lassan tornázta magát álló helyzetbe, és szétnézett a szobában. Látva a ruháit lehajolt, és felvette őket a padlóról.
Lassan vette fel magára a tegnapi szennyeseit, de a pólójába gabalyodva talált rá egy kemény kis tárgyra. Kíváncsian vette a kezébe a talált tárgyat, és ajkai elnyíltak egymástól, és azonnal a telefonjáért kezdett kutakodni a mocskos padlón. A készüléket megtalálva egy fenyképet készített a talált személyi igazolványról, majd jobban szemügyre vette az adatokat tartamazó kemény papírt.
Lee Minho, 1998 október 25-én született és alfa. A személyi még az illatát is feljegyezte, amit Jisung a tegnap este folyamán nem észlelt, hiszen orra és elméje tele volt alkohol szaggal és sok sok különböző feromonnal. A férfi a leírás alapján akác illatot áraszt magából.
Jisung undorra nézett végig az alfa képén, amin rezzenéstelen arccal volt és egy fehér inget, fekete öltönnyel viselt. Az ívelt barna szemek már majdnem ijesztően néztek vissza Jisungra, de minden rossz ellenére a fiú tudta, hogy Minho nem néz ki ennyire gonosznak a való életben. Éppen ezért is került az ágyába az előző este. Hiába gonosz, a külseje mégis angyali…
[...]
2017. December 16.
Mindössze két hónap telt el az incidens óta. Jisung még senkinek sem mondta el, illetve a rendőrségre sem ment el a képpel a személyiről, amit még aznap odaadott a bárban dolgozó lánynak, hogy juttassa vissza a gazdájához.
Azonban ma már más napok járnak, más problémákkal kellett szembesülnie, mert miért is lenne olyan könnyű minden Han Jisung számára? Ha már hullámvasút, akkor legyen meredek…
A hűvös decemberi utcákon sétálva Jisung hatalmas levegőt vett, majd kifújta azt. Ajkát beharapva szorongatta a zsebében a tárgyat, ami alig pár perce megváltoztatta az életét. Mert azt hitte, hogy az eddigieknél nincs rosszabb, azonban csúnyán tévedett.
أنت تقرأ
ONLY SEVENTEEN | MINSUNG
أدب الهواةHan Jisung éppen 17. születésnapját ünnepli, amikor az este egy tragédiába torkollik. Az omega fiút megerőszakolják, ezzel egy életre pecsétet nyomva a fiú becsületére és méltóságára. Jisung úgy érzi sosem fog tudni megbocsájtani magának azokért a d...
