A Londer völgyi lovas akadémia

2. fejezet

Az iskola jól telt. Nagyon megszerettem, hogy az iskolámban lovaglást is tanítanak. Egyik hétfő reggel éppen lógondozás óránk volt és egyszer csak belépett egy fiú. Nagyon cuki volt! Egyszerre volt elegáns és menő. A bőre pedig lebarnult.
- Alex! Egy teljes hétig sütteted a hasad Olaszországban vagy én nem tudom hol aztán meg képes vagy elkésni az első óráról!? Ez egyszerűen hallatla!
Ez volt a tanár szava járása. Ha valami különös történt akkor az ,,Egyszerűen hallatlan"
- Ő meg kicsoda? - kérdeztem folytott hangon Emilitől.
- Ő Alex. Az osztály legnépszerűbb fiúja és a diákbizottság feje. Természetesen Sarahval együtt. - válaszolt Emili a végét heves szemforgatásokkal kísérve.
Óra után odajött hozzám Sarah. Ahhj! Annyira utálom! (Már most!)
- Figyu Emma. Igazából elég értékes az időm, de gondoltam szólok, hogy ne mások vegyék észre: a ruhád olyan mintha egy turiból szetted volna. Amúgy nem feltünő, ha a kis ,,barinőid" mellett vagy. Mellettem már kicsit gázabb. - modta gúnyosan, majd szokásához híven nevetgélve távozott.
- Azta! Ez mi volt!? - lepődött meg Lara
- Csak a szokásos KIHAGYHATATLAN beszólása. - válaszoltam kedvetlenül.
- Na, valószínüleg csak félti a helyét, na meg Alexet.
- Mi??? Miért félti Alexet?
- Ja, gondolhatod, hogy a pasija. Úgy bánik vele mint egy kutyával. ,,Alex hozz ezt, Alex hozz azt" folyton ez megy.
Néhány óra múlva egy olyan ,,osztálymegbeszélés" néven futó óra következett ahol Alex és Sarah kimentek és mindenfélét mondtak a diákbizottság kéréseiről stb.
- Olyan uncsiiii! Nem tudnak valami érdekesebbet mondani? - untam magam egyre feltünőbben.
- Már nem sok! - könnyebbített meg Lara. - Az óra végén a lovainkról fogunk beszélni.
Így is lett. Az óra utolsó 15 percében az volt a téma, hogy miként kedveskedhetünk a lovainkkal és hogy vegyük észre ha rossz kedve van.

   

Ha tetszik akkor kérlek kommenteljetek. Nagyon sokat jelentene. Ígérem lesz 3. Fej.