A Londer völgyi lovas akadémia

3. fejezet

Itt az év vége. Ez az év is hamar eltelt. Már csak 4 nap és szünet! Mindenki alig várja, hogy kiderüljön: kit vettek fel? Sokak szerint mivel most jöttem ezért nincs esélyem, de én bízok benne.
- Hahó! Emma! Már megint csak bámulsz ki az ablakon! - lebegtette meg előttem a kezét Emili.
- Upsz! Tényleg. Már nagyon nyár van. - kértem bocsánatot.
Egyébként tényleg minden rendben. Lett egy új barátnőm: Kira.
Alexel is egész jól kijövünk. Egész sokat beszélgetünk és ő sokat mesél az életéről. (Meglepően nehéz menőnek lenni) Sarah pedig ugyanolyan bunkó.
Jesszus! Alex közeledik! Szerintem dumálni akar!
- Szia Emma!
- Szia. Mizu?
- Ööö. Csak arról akartam beszélni, hogy tudod e már, hogy kit vettek fel?
- Ó! Nem, még nem. És te?
- Hát. Izé. Még nem hivatalos, de mint diákbizottsági elnök van egy listám.
- Mi? És?
- De ez még NEM hivatalos, szóval ne éld bele magad! Egyébként szuper mert valószínűleg téged is felvesznek.
- Azta! Ez eszméletlen! És téged?
- Engem is.
- Na jó. Nekem mennem kell, de nagyon örülök!

- Hát ez ganzasztikus! - mondta néhány perc múlva Emili és Lara egyszerre.
- Ugye? Annyira örülök! - mosolyogtam.
- Induljunk! Nehogy le késsük a hirdetést! - sürgetett minket Kira.
Beszaladtunk a terembe és leültünk a helyünkre. Épp ekkor szólalt meg Mr. Puffer:
- Kedves diákok! Remélem mind tudjátok, hogy a legjobb tanulókra egy nagy kaland vár. De látom izgultok így mondanám is a listát: 1. Sarah Puffer
( ez várható volt)         2. Emili Miller
És végre megjött az én nevem is: Emma Greenway.
Aztán sorba a többiek...

- Azt hittem már sosem szólít! - modta nevetve Kira.
- Nekem mondod? - kérdezte Emili.
Erre mindannyian felnevettünk.
- Én hazamegyek és elkezdek csomagolni. 1 hét és indulunk! - modtam örömujjongások közepette.
- Gratulálok! - jött oda Alex - mind a négyőtöknek.
- Szintúgy! - válaszoltuk egyszerre majd felnevettünk.

Otthon tényleg rögtön összepakoltam. Beraktam mindent ami kellhet majd lecsuktam a bőröndöm tetejét, vagyis csak megpróbáltam mert nem csukódott le, de a jó öreg ráülős módszer segített. Összecsaptam a kezem és elindultam lefelé, hogy egyek egy szelet almáspitét. Ez az akció is kudarcba fulladt mivel megcsörrent a telefon. A kijelzőn Alex neve állt. Felvettem.
- Szia Emma! Hogy vagy?
- Szia! Épp most pakoltam össze.
- De hisz csak jövőhéten indulunk! - nevetett.
- Jobb előbb mint később. - vágtam rá
- Jól van na. Igazad van. Figyelj, holnap tartok egy bulit azoknak akiket felvettek. Nem lenne kedved eljönni?
- De, szívesen!
- Oké, szia! - válaszolta majd letette a telefont.
Magamban újjongtam az örömtől. Végül sikerült lemennem az almáspitéért. Anya épp az étkezőben pakolt.
- Holnap, suli után elmehetek egy évzáró buliba? - kérdeztem anyától egy igenben reménykedve.
- Menj nyugodtan! Holnap úgy is átjön Kate. Szerencsés vagy! - válaszolta nagyot sóhajtva.