Ahogy reggel felkeltem felvettem a ruháim reggeliztem és el is indultam megnézni a várost. Hívtam egy taxit és már úton is voltam. A város nagyon szép de a gondolataimat nem tudta elterelni. Ahogy telt az idő, egyre inkább úgy éreztem, hogy valami nincs rendben, valami, amit nem értettem. Mivel Sophie volt az egyetlen, akit igazán ismertem ebben az új városban, próbáltam mindent jól csinálni. Új barátokat szereztem, próbáltam beilleszkedni, de a feszültség, ami Sophie körül és Nick körül volt, mintha folyamatosan ott lebegett volna felettem, és nem tudtam elűzni.
Már egy hete voltam itt, és az új iskolában kezdtem megszokni a dolgokat. Sophie és én egyre inkább összebarátkoztunk, de valahogy mindig úgy éreztem, mintha valami titkot rejtegetne előlem. Sophie alapvetően nyitott és őszinte lány volt, de valamiért Nick körül mindig is zárkózottabbá vált. A bátyja, akivel sosem beszéltünk igazán, mintha valami más dimenzióban élt volna. Mindenki más úgy tűnt, hogy könnyedén kezeli a mindennapokat, de Nick mintha mindig egy lépéssel elmaradt volna. A pillantásai, a csendjei, a titkolózása… mind olyan dolgok voltak, amelyek nem hagytak nyugodni.
Ma este sem volt másként. Sophie és én úgy döntöttunk hogy tartunk egy pizsama partyt, és bár úgy éreztem, mintha egyre inkább barátok lennénk, valami megváltozott. Sophie furcsán viselkedett, és én megéreztem, hogy valami fontos dolgot akar elmondani. Valami, amit régóta titkolt. Miközben csendben ettünk, egy pillanatra elcsendesedett. A levegő mintha hűvösebb lett volna, és én azonnal éreztem, hogy valami változik. Mintha egy nehéz titok kezdett volna a felszínre törni.
-Ruby…-kezdte, a hangja alig hallatszott. -Van valami, amit el kell mondanom neked. És nem biztos, hogy készen állsz rá, de muszáj tudnod.- mondta.
A szívem a torkomban dobogott. Mi történhetett? Mi az, amit eddig titkolt előlem?
-Mi történt, Sophie?- kérdeztem, próbálva nyugodtnak tűnni, de már éreztem, hogy valami szokatlan van a levegőben. Az arca komolyan elkomorult, és úgy éreztem, hogy bármit is mond, az megváltoztatja az életünket.
Sophie egy hosszú pillanatig némán ült, majd végül halkan válaszolt. „Nick… ő más, Ruby. Ő nem az, akinek gondolod.”
A szívem egy pillanatra kihagyott. Nem értettem, mit akart mondani. Nick nem az, akinek gondolom? Mert eddig úgy tűnt, hogy egy átlagos fiú. Miért mondta ezt most?
-Miért titkolod el ezt előlem, Sophie?- kérdeztem, már nem tudva, hogyan reagáljak. A csalódottság éles tőrdöfésként hatolt belém. Sophie mindig is őszinte volt hozzám, de most valami változott. Miért nem mondta el nekem?
-Mert nem akartam, hogy belerángassalak egy olyan világba, amiről még nem vagy felkészülve - válaszolta, a hangja szinte suttogóvá vált. -Nick egy vérfarkas. És minden, amit eddig tudtál róla, az csak a felszín. Ő nem csupán egy fiú, Ruby. Ő valami más.-
Ezek a szavak mintha egy éles fájdalmat okoztak volna. A világ, amit eddig ismertem, hirtelen összedőlt. A levegő mintha megfagyott volna körülöttem, és próbáltam felfogni, amit Sophie mondott. Vérfarkas? De hogyan? Miért? Nick? Én azt hittem, ő csak egy átlagos fiú, aki néha zárkózott, de mindig kedves volt velem. De most, hogy Sophie így elmondta, minden megváltozott. És amit még nehezebb volt feldolgozni, hogy Sophie titkolta előttem.
-De… miért most mondod el?-kérdeztem végül, a szívem gyorsabban vert, ahogy próbáltam összerakni a szavakat. -Miért nem mondtad el korábban? Miért most?-kerdeztem
Sophie a kezét a feje búbjára simította, ahogy láthatóan küzdött a saját érzéseivel. -Mert nem akartam, hogy belerángassalak, Ruby. Nick veszélyes lehet, és ha te is tudod, mi van benne, akkor már nem leszel biztonságban. Tudom, hogy nem könnyű ezt feldolgozni, de most már készen állsz rá.
A szavai elhangzottak, de én még mindig nem tudtam elhinni őket. Nem akartam. Miért éppen most kellett ezt megtudnom? Miért éppen akkor, amikor kezdtem megszokni ezt az új életet?
De ahogy Sophie komolyan nézett rám, valami mélyebb megerősítette bennem, hogy igazat mond. A feszültség a levegőben egyre sűrűsödött, és én most már nem tudtam elhessegetni a kérdéseimet. Miért nem mondta el nekem? Miért kellett így titkolóznia? Holnap utána járok. Ezzel a mozdulattal írtam is egy üzenetet Nicknek.
Én
Szia zavarlak?
Szia nem mondjad Ruby.
Tudnánk holnap találkozni valamikor?
Persze 15:30?
Oké akkor...
Ott leszek érted.
Köszi na sziaa.
Szia!
Ezzel a gondolattal mentem fürdeni és aludni. Vajon tényleg vérfarkas de mért és egyáltalán hogyan?
