💙Végtelen szerelem 💙||: Kövesi Kevin FF. :|| ✅BEFEJEZETT ✅

💙52.fejezet💙

Nagyon nehezen próbáltam a szemeim kinyitni , nem nagyon sikerült mint ha valaki össze ragasztotta volna őket ..
Valaki meg fogta a kezemet , próbáltam olyan erősen megszorítani amennyire csak tudtam , ahogy az erőm engedte ..Alig kaptam levegőt , nyelni nem tudtam a csak sípoló hangokat hallottam magam körül ..

Valaki torka szakattából kiabált hogy orvost , résnyire sikerült ki nyitni a szemem , de nagyon sok mindent nem láttam mert minden annyira homályos volt..

Valamiért a gép ami csipogott még jobban elkezdett csipogni, ahogy be jött egy ember mindenkit ki küldött , ki kapták a párnát a fejem alól , és valami injekciót nyomtak bele a kezembe nem tudom mi volt az ..

Majd lassan ki vették a számból a csövet , meg akartam szólalni de nem tudtam csak hörögtem ..Néztem rájuk de még mindig homályos volt a kép ..

- Szia , - Szólalt meg ..- Hogy hívnak ? - nézett rám miközben vissza tette a fejem alá a párnát ..Ne félj minden jó lesz , kórházban vagy volt egy baleseted .. Hogy hívnak el tudod mondani nekem ? - kérdezte meg újból ..

De nem tudtam válaszolni ezért csak meg ráztam a fejem ..Nem tudtam mi a nevem , hogy ki vagyok , azt se tudtam hogy van e valaki az életben vagy hogy hány éves vagyok ...
Egyszerűen nem tudtam magamról semmit ..

                *Kevin szemszöge*

Ott voltam mellette mikor még szorította a kezem , a gépek megbolondultak , fel váltva kezdtek el csipogni .. Egy hét telt el és végre fel ébredt , orvos után kiabáltam ..

Ez alatt az egy hét alatt volt neki még 2 műtéte , az egyik során el veszítette a babát , eléggé meg rázott hiszen apa lehettem volna attól a nőtől akit szeretek , a legnagyobb  ajándékot adta volna nekem ..

De talán így jobb , babánk még lehet , de őt soha nem akarom elveszíteni , nagyon ideges voltam ahogy láttam az ablakon keresztül hogy mit is tesznek vele de biztosan jól lesz ..

Amikor nyílt az ajtó és ki jött az orvos nem szólt először semmit .. Majd rá nézett Mónira

- Először menjen be maga - mondta

Móni : Hogy van ? Mondott valamit ? - nézett rájuk aggódó szemekkel ..

- Nem mondott semmit ,próbáltam kérdezni hogy hívják de semmi csak meg rázta a fejét , de lehet ez csak ideiglenes .. Először menjen be hozzá maga , hátha fel tud benne idézni emlékeket , Nem tudja hol van nem tudja ki kicsoda .. Sokk hatása alatt van ..- Egyesével menjenek be hozzá..

György : Biztosan csak ideiglenes minden rendben lesz bízni kell benne ..

Kevin : Remélem

Móni : Még a babát nem szabad neki elmondani ..

Mondtam , ahogyan láttam hogy Móni lép be a szobába , alig vártam hogy be tudjak hozzá menni , de ugye csak egyesével lehet , úgyhogy most ő van bent aztán megyek én .. Nagyon félek a szívem a torkomban dobogott ..Fel váltva néztem a földet majd apát majd az ajtót .. Tűkön ültem mikor mehetek már be hozzá..

Majd fel néztem láttam hogy jön ki Móni olyan gyorsan fel pattantam a székről hogy csak na és már mentem is be hozzá , a szerelmem , az életem ..A mindenem ..

                  *Aida szemszöge*

Anya volt bent nálam , elég sokat mesélt ez alatt a pár perc alatt , mondta hogy van egy barátom aki kint vár és nagyon aggódott értem , Kevin a neve ..Ahogyan be lépett a fiú a szobába el kezdtem a földet nézni ..
Annyira sok mindent mondott anya nem tudom én ezt most mindet elkönyvelni magamban ..