A fejemet az autóablaknak támasztottam, majd nagyot sóhajtva néztem a mellettem elsuhanó tájat. Faluról falura, városról városra. Nem, nem nyaralni megyünk.Hanem Budapestre robotoltunk. Az anyósülésen Flóra ült, a legjobb barátnőm, aki miatt megyünk most oda, ahova. A volán mögött Ákos, Flóra barátja, aki vállalta azt a hősies feladatot, hogy elvisz minket, ugyanis csak neki van jogsija a kocsiban ülők közül . Mellettem ült a tizenhárom éves húgom, Detti, aki izgatottan pillantott minden percben a kezében tartott telefonjára. Jobban várta az egészet, mint én. És végül, Detti mellett, a bal ajtó felől ült a bátyám, Olivér. Ő csak unottan zenét hallgatott.
-Izgulsz? -kérdezte hátrafordulva az anyósról Flóra, mire hevesen bólogatni kezdtem.
-Rohadtul. Miért kellett ebbe belemennem? - tettem fel a költői kérdést.
Nos. Még úgy egy hónapja történt, hogy a drágalátos barátnőm elrángatott egy házibuliba, ami nem sült el igazán jól. Na de mindegy, erről majd később. Elég sokat ittunk aznap este, és ez meg is látszott rajtunk. Utána persze jöhetett az elmaradhatatlan Felelsz vagy Mersze -játék. Eléggé kínos és furcsa kérdéseket, feladatokat kaptunk, míg megtörtént az, amiért is itt vagyunk, úton. Flóra durván ittas állapotban jelentkezett a nevemben az X-Faktorba. Ez alapból nem is olyan nagy probléma, csakhogy én ezt úgy nagyjából egy hete tudtam meg. Ők pedig követelték, hogy menjek el. Bezzeg a szüleim kiakadtak. El se akartak engedni, mondván, hogy tizennyolc éves vagyok, és nem egy "idióta" műsorba kellene mennem. hanem készülni az egyetemre, ha már egyszer felvettek. De én szokásomhoz híven, nem hallgattam rájuk, és elmentem a műsorba. Ha már egyszer jelentkeztek helyettem, miért ne mennék el? A barátaim szerint megvan hozzá minden tehetségem, akkor meg bevállalom. Ennél rosszabb már úgyse lehet. Mármint..ne értsetek félre, tényleg örülök, hogy részt vehetek. Csak hát, lehet, hogy az egy hét felkészülés kissé kevés volt. De mindegy, már változtatni nem tudok rajta, majd igyekszem nem elrontani.
Ákos nagy nehezen talált parkolót. Lemerem fogadni, hogy az alatt a két perc alatt, amennyi idő alatt egyenesbe helyezte a kocsit, vagy tíz embert akart elütni.
-Kétségkívül, ez a legforgalmasabb évad- jegyezte meg cinikusan Ákos, majd a kezébe rejtette a kulcsát.
-Vajon ki miatt? - kérdezte elrejtve a mosolyát Flóra, miközben megigazította a az összegyűrődött szoknyáját.
-Milán- felelte Detti. -Na, megyünk be? - dörzsölte össze a kezét izgatottan.
-Ja, menjünk- értett egyet Olivér, majd előre menve, mintha annyira tudná az utat, megtartotta nekünk az ajtót.
-Úristen- sóhajtottam, megállítva a mögöttem guruló bőröndömet.
Bent sokkal többen voltak, mint kint. Minden korosztályban, vegyes nemek voltak, ki-ki zenét hallgatott. Egy hosszabban kialakuló sorba beálltam, ahol regisztrálni lehetett. Ha jól tudom, körülbelül tízezren lehettek, de nem biztos, mégis ez a szám brutálisan nagy volt. Meddig várakoztam, a telefonom nézésével töltöttem el az időt. De kivételesen nem találtam semmi értelmeset. Meg amúgy is: semmi kedvem nem volt a volt osztálytársaimnak a degenerált posztjait nézni. Hisz...itt vagyok. Az X-Faktorban. Fél órás ácsorgás után, végre sorra jutottam.
-Szia. Neved? - mosolygott rám kedvesen a lány, de láttam rajta, hogy már igazán türelmetlen.
-Molnár Lilla.
-Tessék a számod- nyomta a kezembe a lapot. -Arra menj- mutatott egy irányba, mire megköszönve elindultam.
-Merre? - ért mellém Flóra kíváncsian. Hát, persze, hogy az. Mindeni az.
-Oda-böktem a pult felé, ahol már (jóval) kevesebben voltak,. Hisz többen is dolgoztak. -Sziasztok- köszöntem a lányoknak.
-Szia. Regisztráltál, ugye? - bólintottam. -Oksa. Létszi, töltsd ki ezt az űrlapot, és hozd vissza- adott egy A4-es lapot, majd a mögöttem állóhoz fordult. A lappal a kezemben odamentem Olivérékhez, majd szép lassan elkezdtem kitölteni a lapot. Ugyanaz volt konkrétan, mint a jelentkezésnél. Csak itt főként a produkcióra vonták rá a figyelmet. Befejezve felálltam, és visszavittem. -Köszi.
-Nincs mit- vontam meg a vállamat, majd visszamentem a társaságomhoz.
-Szia- pattant mellém hirtelen egy X-Faktor, INTERJÚ, feliratú pólós férfi, és rám nézett. -Regisztráció, űrlap?
-Megvolt- biccentettem.
-Oké. Gyertek velem- intett, mégsem várva a reakciónkat,elindult. Követtük. Egy csendesebb helyiségbe vezetett, ami televolt kamerákkal. Amúgy elég otthonosan nézett ki.
-Ülj le. Felteszünk neked egy-két kérdést, aztán csinálunk pár vágóképet. Rendben? - kérdezte. Minek kérdezi meg?? A hangnemből már lehet hallani, hogy ez utasítás, mint kérdés. Leültem a kanapéra, és hallgattam, ahogyan a férfi Flóráékat az ajtó mellé állítja. -Mutatkozz be, kérlek. Csapó egy! - és a felvétel elindult.
-Molnár Lilla vagyok, tizennyolc éves, Mosonmagyaróvárról érkeztem. Azért jöttem, és jelentkeztettek az X-Faktorba, hogy megmutassam, hogy ki vagyok valójában.- magyaráztam. -Remélem, hogy az előadásom elnyeri majd a mentorok tetszését.
-Rendben, Lilla, köszönjük.-mosolygott rám a férfi.
Csináltunk pár vágóképet, majd utamra engedett, hogy menjek a várakozóba. Na ott voltak ám. A "hozzám tartozókkal" egy körbe ültünk le. Együtt voltunk, mégis mindenki elvolt foglalva valamivel. Flóra és Ákos megosztott fülhallgatóval zenét hallgattak, Olivér Messengeren beszélt az egyik haverjával, hogy szerinte milyen jó nők(?) vannak itt, Detti pedig valami hülyeséggel játszott a telóján. Engem az előbb sem kötött le a telefon, így most meg sem próbáltam csinálni vele bármit is. A közelemben lévő tévén keresztül néztem a színpadon lévő tizennégy év körüli fiút. Hiába rappelt nagyon jól, a mentorok többsége elküldte, mondván, hogy még túl fiatal ehhez a műsorhoz, és jöjjön majd vissza pár év múlva. Milán is be is rágott rájuk rendesen.
Úgy éreztem, mintha percek teltek el volna el, mégis azon kaptam magam, hogy msáfél órája várakozok. Egyszer csak kiszólt az egyik ajtóból egy mikrofonos nő.
-4210-től 4250-ig jöhetnek!- mondta. Rápillantottam az enyémre. 4227. Feltápászkodtam.
-Jöttök? - pillantottam a velem jövőkre.
-Jövünk- felelték egyszerre.
Sziasztok!!!!!
Na, hát meg is lenne ez a fejezet. Egész nap ezen agyaltam, hogy miként írjam meg ezt a fejezetet, így jutott erre a sablonos bevezetésre a fejezetem. De nem bánom, hisz valahogy el kell kezdődnie mindegyik könyvnek, még ha sablonos is. Remélem, hogy tetszeni fog nektek ez a fejezet, és értékelni fogjátok az igyekezetemet. Mi a véleményetek a tegnapi adásról? Kinek kellett volna kiesnie? Örültök, hogy az Éberkóma fináléba vannak? Egy véleményen vagytok a mentorokkal? Milyen lett szerintetek az új dal? Írjátok le a véleményeteket kommentbe! Ha tetszik, rakd fel az olvasólistádra, hogy üzenetet kapj a megjelenő üzentekről💙🙈. Szavazz bátran, írj kommentet! Örülök, ha tetszik ez a fejezet. Nem sokára 100 olvasó, és még egy napja sincs, hogy írom🤗🔥Köszönöööm💖😍Imádáááás van😘🌹
Pusziii: Helga
~1004 words~
BINABASA MO ANG
Kettesben~Éberkóma ff~
Random-Gondolod, hogy én nem gondoltam abba bele, hogy milyen lenne, ha mi ketten, együtt? - kérdezte mosolyogva, az ujjait az enyémre kulcsolva. Megborzongtam az érintéstől, és nem tudtam ellenállni a vigyoromnak. -Nem hiszem- mondtam kihúzva a hátamat a...
