Egynyári Szerelem

25.Rész

Aaron

– Azt mondtad ennyi! Azt mondtad nem lesz több meccs! – ordítok Jack-el a nappali közepén. Olyan kategóriájú férfivel álltam ki a ringbe, aki még véletlen sincs velem egy súly csoportban, még is... Nyerhettem volna. 

– Nem nem... – vigyorog.. – Azt mondtam ha szerencséd lesz... Akkor vége! Nem volt szerencséd.

– Többet is kaptál már mint amivel apám tartozott! Mi a francot akarsz még tőlem! Nézz rám! Nézz rám! – szorítok rá nyakára. – Egy pár nap alatt szinte gyilkoló gépet csináltál belőlem. Azt  csávó kurvára megjátszotta magát! Döntetlen lett a meccs! Döntetlen! És ezt te találtad ki! A kurva anyádat! – emelem fel öklöm, mire pisztolyt ránt elő. Hangosan felnevetek. Ilyen nincs! 

– Na ne! Le akarsz lőni? – teszem fel kezeim megadóan. – Gyerünk! – ragadom meg kezét majd egyenesen a homlokom közepére emelem a fegyvert! – Csak nyugodtan tedd meg... – döntöm oldalra fejem. – Gyerünk Jack! – vigyorgok rá.

– Az istenedet állj már le! – lök alrébb majd lelöki a fegyvert is. – Nem foglak megölni te idióta állat! – ül le, majd tölt egy pohár wishkyt magának, és nekem is.

– Menj a picsába Jack! Csak hagyj végre elmenni! Oké?

– Egy utolsó meccs! – néz rám bizakodva. – Egyetlen meccs, és a fele a tied. Egy visszavágó azzal a fasszal, és annyi! Vége! Az asztal elé állok. Az izmaim megfeszülnek. 

– Honnan tudjam, hogy nem hazudol? Hogy nem egy újabb átverés?

– Esküszöm neked! 

– Esküdni a templomban szokás Jack! – maga elé sóhajt, majd fel néz rám.

– Holnap este... Megküzdesz azzal a fasszal azután elmehetsz! Örökre! És a biztosítékom arra hogy nem hazudok... Hogy apáddal, mindenféle kapcsolatot lezárok! Nem lesz több tartozás! Végleg befejezem vele, hogy arra koncentrálj amire akarsz! És... Állom a tanulásodat! Nem kell visszafizetned!

– Ha segíteni akarsz... Akkor küld el apámat az országból! Adj neki annyi pénzt hogy új életet kezdhessen tőlem távol! És akkor elmegyek a holnapi meccsre! Nem kell az egyetemet fizetned! Csak tüntesd el az apámat az életemből!

– Áll az alku! – bólint. Én pedig mielőtt felmennék a szobámba, megiszom a whiskyt, és ott hagyom. Besétálok a fürdőbe, és  a tükörbe nézek. Mintha már nem is én lennék... Jack kurvára kezd olyanná formálni mint az emberei. De én nem akarok olyan lenni! Vagy talán végig ilyen voltam... Végig olyan mint az apám? Csak próbáltam magamban elnyomni! Valójában egy kurva szörnyeteg lennék? Nem tudom ki vagyok... Annyira elveszett vagyok! Annyira elcseszett vagyok! Olyan üres vagyok! Kibaszottul nem vagyok semmi! Senkinek sem vagyok fontos! Soha nem voltam az! Azért hagyott el anya is! Nem voltam elég jó neki, ezért hagyott el! Ezért nem kellettem neki! A földre rogyok hirtelen. A torkommat folytogató érzés kapja el. A szívem mintha a torkomba dobogna. Nincs levegő. Nem kapok levegőt. Nem bírom! Az üresség bennem egyszerűen felemészt! A kurva életemet jelentéktelen. Nincs értelme! Nincs jelentősége! Megfulladok. Zihálok. Megfulladok! Meghalok! De... Nem vagyok jelentéktelen. Neki nem.  – Te vagy az aki nélkül nem létezek. Minden egyes perc maga a pokol nélküled! Ha te nem vagy mellettem nem létezem. Létezni akarok!  Szükségem van rád! – Aria üzenete hasít a fejemben. Fontos vagyok neki. Hiányzom neki. Nekem is hiányzik. Feltápászkodom. Erőt ad nekem! Erőt a fáradt testembe, és a kimerült lelkembe. Lemosom arcomról a vért, majd kimegyek a szobába, és kinyitom az az ablakot. Friss levegőt szívok. Aria túl sokszor hívott egymás után. Össze ráncolom a szemöldököm. Egy nap általában háromszor hív. De most egymás után hatszor csörgetett. Fura. Nagyon remélem hogy nincs baja. Talán... Fel kellene hívnom... Az lenne a legjobb. Így talán ő is meg fog nyugodni kicsit.