Radioapple

3.

Boccsi hogy sokat kellett várni... Csak szervízben volt a telóm... És minden piszkozaton, amit nem publikáltam eltűnt... Szóval mégegyszer bocsi! - Izee... Ööö... Csak... - motyogtam, majd hirtelen eszemve jutott valami - Sajnálom hogy csak mist szólok Drágám... De... Van egy kis elintézni valóm... Sajnos nagyon fontos... De igérem jövök amint tudok...
- Értem... De miért vagy elpirulva Alastor? - kérdezte Charlie, miközben a haját igazította a füle mögé.
- Dehogy vagyok elpirulva Kedvesem... Csak... Eszembe jutott valami... És az a pók, tudod hogy mindíg roszra gondol... De ha most megbocsájtassz, nekem is mennem kell. Lesz egy gyűlés a Nagyuraknak... Oda pedig köteles vagyok elmenni...
- Aha... Akkor mindketten a belvárosba megyünk? - kérdeztem, majd Charlie gyorsan a kezembe nyomott egy dobozkát és egy levelet.
- El tudnád ezeket vinni Millinek és Blitznek? Rajtuk van melyik melyikőjüknek...
- Persze...
- Köszönöm Apa... - majd kiléptem az ajtón. Egy pár pillanat múlva újra kinyílt a hotel ajtaja, majd Alastor is kilépett rajta. Diszkréten, míg el nem hagytuk a Hotel környékét, addig pár méterrel egymás mögött mentünk. Majd ahogy már kikerültünk a látótávból, megálltam megvárni Alt. Ahogy útközben beszélgettünk, Alastorral elértünk a találkozója helyéig. Ahol egy pillanat múlva átnyújtott nekem egy kis kitűzőt.
- Van egy rossz előérzetem... És nem mintha nem bíznék benned, de ez legyen mindíg nálad... Rejtsd el a mandzsettádnál. Ha baj van, akkor pedig koppints rá kétszer... Megértetted?
- Persze... De mi ez?
- Egy jeladó... Jelzi hogyha segítséget kérsz. Sőt, mutatja azt is hogy hol vagy éppen... Ha viszont hosszan nyomod meg, akkor tudsz nekem küldeni egy fél perces hang üzenetet... Ígérd meg hogy ez mindíg veled lesz!
- Ígérem... De mist menj... Még elkésel miattam... - megölelt, majd elbúcsúztunk. Az idő telt, majd mikor végeztem azzal a fontos dologgal, (beszélnem kellett Asmodeussal és Stolassal) végre odaadhattam a küldeményt Millyékek is. A 2 koncertjegyet is megvettem időközben, szóval már csak haza kellett érnem. Egyszer csak egy sikátor előtt mentem, amiből olyan hang jött, mintha egy kisdémon sírna. Eszembe jutott az hogy Charlie kiskorában mindíg sírt ha veszekedtem az anyjával, szóval lelassítottam, majd kéztetést éreztem arra, hogy megnézze ki sír. De egy csapda volt. Csak egy felvételt hangosítottak fel. Ahogy észrevettem ezt, két izompacsirta gorilla lefogitt és a fejemre húztak egy zsákot. Majd elkábítottak. Amikor felébredtem, tiszta sötétség volt. Nyirkos levegő, és hideg padló. Ahigy próbáltam hozzászokni a sötétséghez, egyre jobban kezdtem félni.