Nothing Like Us

Part 4 - Miss U

- Köszi, Krissy! - borultam Krissy nyakába, mire mind ketten, szinte egyszerre nevettünk fel. Elkészülődtünk, majd elindultunk suliba. Az utunk annyira nem volt hosszú, vagy nem tűnt olyan hosszúnak, mert egész végig baromkodtunk. Beléptünk az iskola kopott, rozsdás kapuin, és a főbejárat felé vettük utunk. Belépve, a tanterem felé vettük az irányt, rá tettem kezem a terem kilincsére, kinyitottam, mindketten bementünk, becsukva magunk után az ajtót. Mindenki nevetett, vagy éppen beszélgetett, csak egy valaki nem. Ő ránk helyezte barna szemeit, és azzal követte lépéseink. Leültünk egy nekünk szimpatikus padba, és elővettük könyveinket. Egyszer csak két kéz telepedett padom szélére. Félre fordítottam fejem, majd megláttam Brad csillogó, barna szempárjait. Boci szemekkel nézett rám...ajj, de cukker! 

- Maya, miért küldtél el? - mondta szomorú hangon.

- Mert...csak barátok vagyunk, Brad! - néztem mélyen, mogyoró barna szemeibe. 

- Tényleg, bocsi! - rázta meg a fejét - de...attól még találkozunk, ugye? 

- Mikor? 

- Óra után! - kacsintott, majd visszasétált a helyére. Oké...ezt nem tudom mire vélni, de nem is akarom! Krissy felé fordultam, aki azzal fojtotta vissza mosolygását, hogy beharapta ajkait. 

- Ez meg mi volt?! - mondta kissé remegő hangon, gondolom a röhögés visszafojtása miatt. 

- Jaj, úgy csinálsz, mint aki nem sejt semmit! - böktem meg vállát. Mikor becsengettek, mindenki fegyelmezetten figyelte a tanárt. Töri óránk volt. Mr. Dylan pálcával mutogatta a térképen a fontosabb helyeket. Miután kicsengettek, a suli rádióban, Calvin Harris- Pray To God című száma csendült fel. Végül úgy döntöttem, kimegyek egy kis levegőt szívni a folyosóra. A korlátnak támaszkodva, néztem az aulában sürgő-forgó diákokat, amikor egy ismerős, mély hang csendült fel mögöttem. 

- Jól vagy? - állt közelebb hozzám a fiú.

- Miért ne lennék jól! - mosolyogtam - te? 

- Most, hogy itt vagy, jól! - mosolygott, majd kezeit derekamra helyezte, közel húzott magához, és megcsókolt. Végül levegő hiány miatt váltunk egymástól. Kezeim alkarjára helyeztem, s úgy figyeltem, ahogy fiú az arcom fürkészi. Egy utolsó puszit nyomott az arcom bal felére, majd elment. Még utána néztem, de már csak azt láttam, ahogy a tömeg elnyeli. Mosolyogva tértem vissza a terembe Krissyhez, aki egy fülig húzódó vigyorral figyelte lépteim. 

- Mi az? - mosolyogtam zavartan. Megragadta karom, és a lányvécébe, és nevetve nézett rám.

- Mondj el mindent! - kérlelt még mindig vigyorogva. 

Haee!    

Bocsi, hogy ilyen rövid lett, de csak ennyire lett időm, so, ha tetszett, hagyj nyomot, ha nem, akkor is!