Nothing Like Us

Part 2- Unbreakable

Reggel éppen a szekrényembe pakoltam felesleges könyveim, amikor 3 gyönyörű lány jelent meg a szekrényemnél.  Az egyiknek barna, vállig érő haja volt, a másiknak festett szőke, derékig érő haja, a harmadiknak lila, kontyba kötött haja. 

- Na, ide figyelj, mert csak egyszer mondom el! - emelte fel a mutató ujját fenyegetően, a barna hajú lány - Brad az én pasim, és jobban jársz, ha elhúzol mellőle! 

- De...én meg ő...szóval, mi nem...

- Nem érdekel! Csak takarodj el tőle, mielőtt még rossz vége lesz! 

- Várj, te azt hiszed, hogy én meg Brad járunk? - nevettem kínomban.

- Ribanc! - vágott pofon. A földre csúsztam, majd elkezdtem sírni. Egyszer csak  2 kezet érzek a derekamon, majd megpillantottam James-t. Igen, James McVey-t. A szemembe nézett, majd teljes erejével pofon vágott. 

Mikor kinyitottam a szemem, megkönnyebbülésemre a szobámban voltam. Azonnal felültem, majd megpróbáltam megemészteni a az álmom. Az ágyam szélére ültem, félre fordítottam a fejem, és megdöbbenésemre, hajnali 4 óra volt. A szekrényemhez sétáltam, kivettem egy ujjatlan, rózsaszín, elől összeköthetős inget, és egy fekete-fehér csíkos, hosszú szárú nadrágot. A fürdőbe sétáltam, beálltam a hideg zuhany alá, és élveztem a hideget. Mivel vagy 40°C fok van kint, jól esett. Kiálltam a zuhany alól, és elkezdtem a hajam szárítani. Mivel magától is göndör, így hagytam, hogy egyszerűen omoljon a vállamra. Egy kicsi sminket raktam fel, (szempillaspirál, és egy kis alapozó, a hibás bőr részekre, pattanásokra) majd lementem a konyhába reggelizni. Miután ezzel végeztem, visszamentem a szobámba, és elkezdtem bepakolni a táskám. Ezzel végezve, elindultam suliba. Útközben találkoztam Tyra-val, és velem mentem tovább. Éppen, hogy megérkeztünk, Tyra-t el lepték a fiúk, de ezen nem is csodálkozom, hiszen gyönyörű...viszont barátja van...szerencsés...Amíg ő a barátjával beszélgetett, én tovább haladtam, így bemenvén az illemhelyre. A falnak támasztottam fejem, és a plafont bámultam, ami egyébként kezdett leválni...hát, nem valami modern suli. Vajon milyen lenne, ha én is olyan szép lennék, mint az itteni lányok?! Áh, nem! Ez őrültség! Hiszen, ők beautiful girl's, én meg...Maya vagyok, az egyszerű, inkább meghúzódó, olykor nagyon hisztis lány. Gondolat menetem, telefonom rezgése szakította félbe. Üzenetem jött. 

Brad: Szia! Maya, nem tudom, hol vagy, de légyszi, találkozzunk az első óra után! 

Maya: Ö...oké...

Brad: Okay? :DD

Maya: Okay. :$ :DDD

Telefonom zsebembe csúsztattam, a tükör elé sétáltam ahol megigazítottam a hajam, és már ki is mentem a mellékhelységből. Felsétáltam a terembe, ledobtam táskám, és a pad tetejére ültem fel. Egyszer csak James-t pillantottam meg az ajtóban. 

- Szia! - mosolygott. 

- Haee! - nevettem, mire neki is kimutatkoztak cuki gödröcskéi.

- Zu??

- Áh, unalom, arra? - másztam le a padról. Beljebb sétált egy lépést, és becsukta maga mögött az ajtót.

- Is... - sétált oda hozzám, és közelebb hajolt. Szerencsémre, akkor nyitott be Ally, az egyik osztálytársnőm. Tank Yaaa! 

- Ti meg...McVey, te megcsaltál? - dobta hátra szőke haját a lány. 

- Nem! Én tényleg...- fejezte volna be a fiú mondatát, de a lány pofon verte, aztán hozzám sétált, és engem is pofon vert teljes erejéből, amitől, én a földre estem. James kiszaladt a teremből, ezzel rántva magával, a  barátnőjét. Szememben egy könnycsepp képződött, és lecsordult arcomon. Könnycseppet-könnycseppek követték, és már csak két kezet éreztem a derekamon. 

/Brad/ 

- Maya! - öleltem meg - Most már minden rendben! - ö...fogalmam sincs mit kell ilyenkor mondani, de ez a szöveg a filmekben bevált, akkor itt miért is ne?! 

- Te mit keresel itt? - tolt el magától.

- Behoztam a táskám! - amúgy nem, csak mondtam, hogy találkozni akarok veled, de ha már itt tartunk miért ne rakjam le a táskám! 

- Azt hittem, már, hogy miattam jöttél! - nevetett. Basszus! Te, nő személy! Az előbb mond...ja csak magamban mondtam. Na, mindegy, de mondtam! 

- Ö...nem nyugi! De, most már állj fel, mielőtt felfázol! - állítottam fel. Leraktam táskám, és kiviharoztam a teremből. James-t még megölöm! 

/Maya/

Most hova ment? Vajon mit csinálhat? Jaj, Maya, most a suli az első, de szorosan a másodikok a pasik...Istenem, még mindig Brad, és az ő aggódása jár a fejemben, pedig most koncentrálom kéne Mrs. Perkins papolására. Gondolat menetem egy lány zavarta meg, aki Brad levelét adta át. A levél így nézett ki.

Kedves Maya!

Nagyon sajnálom, hogy James, és Daniella, így megbántott, lelkileg, és fizikailag is! Helyettük is bocsánat...Az igazság az, hogy nem a táskám mentem lerakni, hanem veled szerettem volna beszélni, de James megelőzött. Fogalmam sincs, mit akart veled tenni, de...de nem biztos, hogy tudni akarom :) Ne foglalkozz azzal, hogy Daniella, vagy a többi diák mit mondd, mert te úgy vagy jól, ahogy vagy! Gyönyörű vagy, és intelligens is, ne hallgass a többi lány/fiúra, mert csak féltékenyek rád. Mondjuk, ha lány lennék én is féltékeny lennék rád ;) Szóval, mivel nem jöttél a megbeszélt találkozónkra, majd felhívlak...és egy kicsit rosszul esett, hogy nem jöttél el, de akkor itt mondom el...Van egy kérdés, ami azóta érdekel amióta csak megláttalak...magyarul, 1 napja :DD A kérdés pedig ez: Korrepetálnál Franciából? Oui ou non? (Igen vagy nem?) Előre is köszi választ! :) Brad

Oké, egy kicsit, talán izgatott lettem ettől, de ki nem! Délután átjön, hogy korrepetáljam! Ayee! 

                                                  ***

Alighogy elment, már tárcsáztam is Tyra számát. 

- Szia Maya! - köszönt mosolyogva.

- Szia! Emlékszel még Bradley Simpsonra? 

- Iken, miért? 

- Én korrepetálom franciából! - ayeee! 

- Az menci! - nevetett - figyelj, tartsunk egy csajszi estét! Át megyek hozzád, és elmondasz mindent, kay? - imádlaak! 

- Yaa! Akkor, majd tali nálunk, baee! 

- Baee! - tette le. Fél óra múlva, már a kanapén ülve beszélgettünk, a fiúkról, és, O2L-es videókat nézegettünk. 

Haee emberiség! 

Ha tetszett ez a rész, akkor hagyj nyomot magad után, ha meg nem, akkor is!