Dóra. *BEFEJEZETT*

1. Rész

Egy év és két hónap telt el mióta beköltöztem a pesti panelházba és megismertem a srácokat rá egy hétre Klaudiát aki tönkrebaszta az életem. Klaudia terhes lett. Mikor ez kiderült mentek a perek jobbra balra (a szüleim és Klaudia szüleinek jóvoltából) és a bíró nekem ítélte a gyerekeket. Igen gyereKEKet. Mivel Klaudia nem akarta elvetetni őket. Ikrek, méghozzá két kislány, akik azóta már megszülettek és négy hónaposak. Ma fognak beköltözni a pesti lakásomba. Anya egy időre hozzám költözött, hogy segítsen rajtam. Annak ellenére, hogy Klaudia nevétől a falra mászik Sárát és Petrát imádja. Anyu és apu először akkor találkoztak velük amikor egy hónaposak lettek. A srácok (akik azóta is a haverjaim, hogy kiderült apa leszek) segítettek állást szerezni és alig várják, hogy a kislányaim nálam legyenek és "babázzanak". Ez nem valami fiús amit meg is jegyeztem nekik, de erre csak legyintettek.
-Itt vannak a holmijaik. Azt hiszem most látom őket utoljára. -mondta "szomorúan" Klaudia. A két kislányt lerakta a rózsaszín ágyakba amikre rá volt feste a nevük(Petra és Sára) Sosem szerette őket. Istenem... Születésük után nem is akarta szoptatni őket, de miután anyám majd' kitépte a haját meggondolta magát. Anyu viszont engem is szembesített pár dologal. Nincs buli, nincsenek egyéjszakás kalandok, cigi(csak a konyhában max), se pia.... Egyszóval vége a bulizós korszaknak. Jópárszor végiggondoltam, hogy akkor most ez komoly? Tényleg fel kell nőnöm 18 évesen? Amikor felelőtlenül bulizhatnék? De... aztán bele gondoltam. Ki lenne mellettük, ki vigyázna rájuk ha se az anyjuk se az apjuk nincs velü? A terhessége elején Klaudia akarta a gyerekeket mert állitása szerint "olyan szupcsi terhesnek lenni!". Persze mindez öt hónapos állapotos korában volt. Aztán nőni kezdett a hasa... mindjárt meggondolta magát.
-A viszont nem látásra! -köszönt el.
-Úgy-úgy te ribanc! -morogtam aztán bevágtam mögötte az ajtóm.
-Elment tesó? -kértezte Ricsi aki a többi sráccal meg anyuval állt a konyhában. Részben az elszívó és az ablak miatt ez volt az egyetlen cigi-zóna.
-El hát.
-Hidd el Zoli így jártál a legjobban. -mondta anyu és megsimította a vállam. Igaz, hogy két fejjel magasabb voltam nála de ez nem zavarta. Hirtelen sírás hallatszott a babák szobája felől mire összerezzentünk. Bementem a szobájukba. Petra, eltorzult arccal bőgött. Kicsit sután de felemeltem és ringatni kezdtem. Erre mindjárt abbahagyta és csak bámult rám hatalmas szemekkel.
-ANYU! Petra miért bámul úgy mintha valami űrlény lennék? -kérdeztem és a kezemben a kislányommal a nappaliba mentem. A srácok röhögtek, míg édesanyám csak kedvesen mosolygott.