Drunk Harry

5.fejezet: Randi vagy nem randi?!

** Camil szemszöge**

- Hé Harry?! – bökdöstem meg az alvó göndört magam mellett. – Harry! – még mindig semmi. – Harry az égszerelmére te nagy tahó!!!

- Mi történt? Jól vagy? Hívjam a dokit??? Hívom a dokit!!! – ugrott fel hírtelen és az ajtó felé tartott. Lélegzet vétele szaporának tűnt...dikk ez aggódott?

- Harry nyugi! Nincs semmi bajom. Jól vagyok..a történtek ellenére is. – mondtam nyugtatóan.

- Biztos? Mert ha bármi baj van inkább szólok a dokinak.

- Azon kívül hogy alig emlékszem valamire és hogy a balkezem valamiért nem akar megmoccanni se csak a fejem fáj.

- Rendben szólok a dokinak hogy hozzanak valamit..talán akkor...

- Harry! – vágtam bele a mondatába.

- Igen?

- Köszönöm hogy itt vagy... de lenne egy kérdésem...hogy hogy te vagy itt?

** 3 nappal később**

Ma végre hazaengedtek a kórházból. Esküszöm ha nem tették volna meg hazaszöktem volna mint egy alkoholista az elvonóról. 3 napja nem láttam Harryt. Miután rákérdeztem miért van itt annyit mondott leváltotta Niallt...azóta nem is láttam. Igazából rá vall a dolog de mikor felébredtem olyan rémült és megkönnyebbült is volt az arca. Ahj már megint fáj a fejem... komolyan mondom az agyrázkódás és a gondolkozás nem jönnek ki egymással. Inkább beveszem a gyógyszert amit a doki adott aztán lehetőleg átalszok egy évet...aha szép terv volt...kopogtak.

- Megyek már!!!! – ordítottam az ajtó felé. Gyorsan legurítottam a gyógyszert és a vizet majd az ajtóhoz mentem. Nagy meglepetésemre a göndör állt ott.

- Öhmm szia. – köszöntem eléggé meglepődve. – Miben segíthetek?

- Szia. Arra gondoltam...izé ..elmehetnénk vacsorázni.. – MIVAN??? – Gondolom üres a hűtőd és eléggé rémesen festesz.

- Ja a korházi kaja eléggé... - szar volt. Nő vagy Camil! – ehetetlen volt.

- Ezért ajánlottam fel a vacsorát. De könyörögni nem fogok. – jesszuska!

- Rendben elfogadom a kedves ajánlatodat. Rendes tőled.

- Az. – bunkó... - Na 9-re itt vagyok érted. – és elment.

Oké azt hiszem sokkot kaptam. Ma vacsorázok Harryvel pontosan 5 óra múlva. Úgy nézek ki mint akit megettek majd kiköptek mert szar íze volt. A korházi szagról nem is beszélve. Oké..oké Camil...nyugi.

Tudatomon kívül a telefonomért nyúltam és hívtam a gyorshívón a 4-est. Carat.

- Szia csajos! Most akarok pont beugrani mit vigyek elég ...

- Cara ne hozz semmit csak igyekezz! Krízis van. – dramatizáltam túl a dolgokat.

- Ahj ne ha azt mondod megint elcsaptak ..kinyírlak..- majd rám nyomta. 10percel később már a kanapémon ült és hozzá mérten szokatlanul CSENDBEN hallgatta az eseményeket Harryvel kapcsolatban.

- Oké az a mamlasz a legjobb barátom de ezt még én se értem. Veled éjszakázik egy korházba majd nem látogat 3 napig aztán hazajön és csak úgy elhív vacsizni?

- Nagy vonalakban? Igen.. Még azt sem tudom hova akar menni. Mit vegyek fel? És mellékesen megjegyezném egy karom törött. – mutattam a nyakamba felkötött gipszelt kezemre.