[TH] Yvonne Canaris [Hungarian] {BEFEJEZETT}

Yvonne Canaris

Egyszer volt, hol nem volt, hegyek közt, dombok közt, az Óperenciás tengeren is... áh, hagyjuk a felvezető maszlagot, térjünk egyből a lényegre. Hogy miről is beszélek? Egy szerelemről, ami hazugsággal kezdődött. Hogy ki vagyok? A nevem Yvonne Canaris és ez a boldogságom története.

***

- Ő itt a gyerekkori barátom, Bill Kaulitz – nyújtott át egy gyűrött fényképet barátnőm – Egy évvel idősebb nálam.

- Nem tűnik túl fiatalnak ahhoz, hogy egy évvel idősebb legyen nálad? – Ráncoltam a szemöldököm. A fotón egy fekete, süni hajú fiú vigyorgott jókedvűen. Édes volt meg minden, de ez a fiúcska a képen max 14.

- Bocsi, többet nem tudok segíteni. Ez az egy képem van róla, itt még csak 13. Most lesz 24.

- Aham... – szuggeráltam még mindig a képen mosolygó süni fiút – Szóval, mi is lenne az a szívesség?

Szemem sarkából nagyon jól láttam, ahogy szőke barátnőm rúzsos szája mosolyra húzódik. Régóta ismertem, tudtam jól, hogy ez az aprócska vigyor semmi jót nem jelent.

- Azt akarom, hogy játssz el engem.

Kibillentem az egyensúlyomból. Még szerencse, hogy a kávézó apró asztalának sarkában megkapaszkodtam. De most tényleg. Mit mondott?

- Tessék? – kérdeztem naivan, mint aki rosszul hallotta a fél perccel ezelőtti mondatot.

- Yvonne kérlek. Csak egy napról lenne szó. Szórakoztatod kicsit, után repül is vissza Los Angelesbe.

- Ez nem igaz ugye? Azt akarod, hogy Sandra Busch néven mutatkozzak be neki, és tegyek úgy, mintha Te lennék?

- Pon-to-san! – tagolta a mondatot, majd csilingelő hangján felnevetett – Tíz éve nem találkoztunk, nem fog neki feltűnni a változás.

- De... de mégis, hogy néz ki most? Hogy fogom felismerni? – Annyira nagyon tudtam, hogy nem fogok neki ellent mondani. Áh, az a hülye nagy szívem fog a sírba vinni!

- Egy Hemingway könyv lesz a kezében, ahogy neked is. Így fogjátok felismerni egymást. Oh – nézett vissza fancsali arcomra, miután felkapta púder színű táskáját – A központi óránál fogtok találkozni pontosan egy órakor! Viszlát hamis Sandra Busch! – integetett szépen manikűrözött kezével és ott is hagyott a kávézó közepén. Istenem, mibe keveredtem...

- Yvonne, lásd be, az egész a te hibád - sóhajtoztam a hatalmas digitális óra alatt ücsörögve másnap délután – Miért is nem tudtam kerek perec visszautasítani?

Az emberek mindig is kihasználtak, ezzel teljesen tisztában voltam, de valahogy mégsem tudtam nemet mondani. Erről voltam híres. Yvonne, aki képtelen nemet mondani. Naná, hogy mindenki hozzám fordult segítségért...

- Hjaj, rossz érzés, hogy így átvágom ezt a fiút... – néztem a vigyorgó képre.

Az óra 13:03-at mutatott, mikor a padról felállva mászkálni kezdtem. Az emberek kezét vizslattam egy Hemingway könyv után kutatva. Alig pár pillanattal később meg is találtam, amit kerestem. Az ott bizony Az öreg halász és a tenger! Ő lesz az!

Sietősen megindultam a fiú felé, miközben tekintetem végigfutott alakján. Terepszínű nadrágja hanyagul bakancsába volt tűrte, amit egy hatalmas övvel szorított a dereka köré. Felsőtestét egy fekete, ujjatlan alá rejtette, vállára egy sötét bőrdzseki volt hanyagul rádobva. A haja, az arca pedig...