Army of two- Két fős hadsereg

2. Helló idegen!

Egyenesen belenéztem az állat vadul villámló szemébe, ő pedig az enyémbe! Még soha sem láttam ehhez hasonló lényt!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Már majdnem minden erőm elhagyott és életem filmje elkezdett leperegni előttem mikor azt éreztem, hogy az állat egyre kevésbé tűnik nehéznek! Majd teljesen eltűnt a rám nehezedő súly. Az állatot valami burok kezdte körbefogni és felemelkedett rólam.

A férfi, akit előbb láttam egy készüléket tartott a kezében, ami az állatot a burokban tartotta. Én pár másodpercig csak megkönnyebbülten feküdtem, de ahogy megpróbáltam felkelni rá kellett döbbenjek, hogy iszonyatos fájdalmaim vannak, de semmiképpen sem vehette el a figyelmemet! Mi ez a lény? A testfelépítése olyan mintha egy medvét és egy párducot kereszteznénk. Elkezdtem odasétálni a gömbhöz, hogy közelebbről is szemügyre vegyem. Még furcsább volt közelről, persze nem olyan közelről mint az előbb! A robosztus, izmos testhez furcsa kis szárnyféleségek kapcsolódtak. Hatalmas szájából vagy száz tűéles fog meredezett felém. Az egész teste teljesen csupasz volt, ami furcsa mivel teljes mértékben emlős jellegű!

Ahogy elmerültem az állat tanulmányozásában észre se vettem, hogy az idegen férfi mellém sétált és ő is csendben nézte a lényt. Majd egyszercsak megszólalt.
-Lenyűgöző egy állat, nem?!
-De az. De valójában mi is ez? És te ki is vagy? És mit csinálsz itt a semmi közepén?!
-Jajj, ne haragudj! Persze! Én vagyok a Doktor! -remek, Doktornak hívja magát! Bár volt már olyan ismerősöm is, akit Virslinek hívtak! Szóval az,  hogy 'Doktor' még nem is olyan gáz!- Hogy mit is keresek itt? Hát..... a helyi gazdáknak sorra tűntek el a teheneik és kiderítettem, hogy ez a kis szépség dézsmálja az állományt! És most hazaviszem őt! És nekem kihez van szerencsém? - a kezeivel etősen gesztikulált. Egészen aranyos ahogy beleéli magát. Most néztem csak meg igazán a Doktort. Jóval magasabb nálam, alig érek a válláig. Sötétbarna haja kusza tincsekben keretezte karakteres arcát. A stílusát illetően, nem tudom kategórizálni, de minden esetre megkapó jelenség! Bár most tiszta kosz a ruhája az állattal való civakodástól. Egy fehér ing bordó csokornyakkendővel és nadrágtartóval, egy sötétbarna nadrág és egy bőr bakancs. Az öltözéke valójában olyan mintha a régi szomszédunktól Hans bácsitól szerezte volna. Szóval kicsit öreges, mondhatni 'hipszteres'. De úgy általában imádom ezt a stílust, bár hozzám a steampunk jóval közelebb áll.
Ahogy elmerültem a Doktor elképesztően zöld szemeiben el is felejtettem, hogy most ő kérdezett. Hirtelen észbe kaptam és lányos zavaromban elpirultam a fülem hegyéig.
-Ohhh, igen. Hogy én ki vagyok? Persze...... Nos, én Mia vagyok, Mia Dovszky! Quantum-mechanikát tanulok és mivel megmentettél gondolom nem akarsz ártani nekem, de szeretném megjegyezni, hogy önvédelemben kiválóan ki vagyok képezve! Egy másfél órányi autóútra lakok innen.
-Valóban, ezt jól érzed! Nem akarlak bántani! És te mit csinálsz itt!? Fiatal lányok általában nem a sivatag közepén sétálgatnak!
-Hát, izé.... én, vagyis engem! Engem kirakott itt az a srác, aki felvett a benzinkútnál, hogy elvisz a másik városba, de összetűzésbe kerültünk, mert..... mert nem akartam viszonozni a szívességét. Mármint érted...
-Valójában nem, nem igazán értem. Kifejtenéd bővebben? Persze csak ha nem baj, vagy ilyesmi! -vágott eléggé értetlen arcot. Nem a 'mű' értetlent, aki csak kíváncsi a részletekre, hanem konkrétan fogalma sem volt arról, hogy mire céloztam!-
-Nem az, hogy nem akarok beszélni róla csak teljesen lényegtelen... Na,  de visszatérve az eredeti témánkhoz. Mi is ez az izé és hova viszed haza? Ez valami titkos génmanipuláció végeredménye? Biztos, hogy valami kísérleti állat! Még soha nem láttam ilyet! Pedig bevallom elég tájékozott vagyok a tudományos felfedezésekben!
-Ohhh az biztos, hogy ilyet még nem láttál! Ez egy Syna-Goraxa! És a természetes élőhelye, a mesés Gorax bolygó! Lenyűgöző egy hely! Azt azért nem mondom, hogy a legszebb amit láttam, de nagyon varázslatos kis hely!
-Szóval, azt akarod bemesélni nekem, hogy ez a valami egy űrlény? És te viszed haza? És mégis mivel? Azzal a telefonfülkével?! -böktem a kék doboz felé és kuncogtam egy kicsit ezen a lehetetlen pasason.- De most komolyan Doktor!
-Ami azt illeti..... igen! És azt a telefonfülkét T.A.R.D.I.S.-nak hívják!
-T.A.R.D.I.S.?!
- (Time And Relative Dimension In Space) Idő És Relatív Dimenzió Az Űrben!
-Idő? Dimenzió? Az űrben? Persze! Még időben is tudsz utazni?! -kérdeztem ironikusan.-
-IGEN! - úgy nézett rám mintha én lennék az, aki baromságokat beszél! Azért nem vagyok 5 éves akinek be lehet mesélni egy ilyet!
-Akkor be is tudod ezt bizonyítani?! Vagy adsz az anyagból amit szívsz?
-Kikérem magamnak! Persze, hogy be tudom bizonyítani! -a fejét hátra csapva dobott ki idegesen egy kusza tincset az arcából.- Miért ne tudnám?!?! -megragadta a kezem és a fülke felé kezdett húzni. Én kirántottam a karomat a kezéből és ő a legmélyebb megrökönyödéssel pillanatott rám.-
-Nem gondoltad, hogy bemegyek veled abba a dobozba!! Nem is ismerlek!! Honnan tudjam, hogy nem egy pszichopata gyilkos vagy?!?
- T.A.R.D.I.S.!!!  Az a T.A.R.D.I.S.!! És ha a halálodat akartam volna akkor hagyhattam volna a Syna-Goraxának, hogy megegyen!! Ahogy te is mondtad az előbb! De nem tettem!! Igaz?! Bízz bennem! Én vagyok a Doktor! -ahogy ezt mondta egy varázslatos mosoly kúszott az ajkaira.- És a sebeidet sem ártana lekezelni!
-Áhh.... eb csont beforr! -mondtam mosolyogva, bár tényleg égnek a sebeim! Nem elviselhetetlen, de erős fájdalom uralkodik a testemen.-
-Ragaszkodom hozzá!
-Ebben az esetben akkor úgy látom nincs beleszólásom! -nevettem el magam.- Mutasd az utat Doktor!
-Na ez a beszéd!
-Hogy minden férfi ilyen irányításmániás legyen!!-bevezetett a fülkébe és ami a szemem elé tárult azt fel sem lehet fogni!!!

Az ajtón belépve egy hatalmas helység tárult a szemem elé. Egy emelvénnyel a közepén és valamiféle irányítópult szerűséggel. Először csak tátott szájjal álltam, majd a táskámat eldobva odarohantam a szerkezethez.
-Doktor!? Ez valóságos?! Ez tényleg az amit látok? Ez egy időgép?!? Ez mi? Mond el, kérlek mond el! Tudni akarom!
-Nyugalom! Ez itt a T.A.R.D.I.S.! Bárhová elvisz időben és térben! És ő az enyém!
-Hogy érted, hogy 'bárhová'?!
-Bárhová, akárhová, bármikor, akármikor! -elkezdett a panel körül szaladgálni, gombokat nyomott meg és karokat húzott meg.-
-Most meg mit csinálsz?!? -követtem és figyeltem, hogy mit csinál.-
-Hát, megyünk a Goraxra! Valakinek haza kell vinnie őt! -bökött ki az ajtón. - Jajj persze! Az sem árt ha ő is jön! Majdnem itt maradt! -kirohant majd a kezében szerkentyűvel tért vissza, amivel elfogta a lényt. De az állat sehol sem volt. Pánikba estem!.-
-Hol van az az izé?! HOL?!? VAN?!? -bármiféle fegyvert kerestem és a legközelebbinek egy csavarkulcsot láttam a földön. Elkezdtem futni felé és gyorsan magam elé kapva körbenéztem. A Doktort láttam mosolyogni és a szerkentyűre mutatni.-
-Nyugodj meg és tedd le azt a kulcsot! Semmi szükség erőszakra! Ez az energia burok biztonságosan magában tartja!
-És nekem honnan kéne tudnom ezt?! Csak azt láttam, hogy nincs meg az a nagy dög!!! Pánikoltam!!! És megbocsáss, de én inkább alkalmazok erőszakot, mint, hogy más alkalmazza rajtam!!!
-Badarság! Ez az állat fél! Majd meglátod, hogy milyen a természetes környezetében! -ismét a vezérlőpulttal babrált és hirtelen felkiáltott.- Kapaszkodj!!! GERONIMO!!!

Yeeeah!!! Végre befejeztem ezt a részt! :3 remélem élveztétek! És ez után indulnak a közös kalandok! ^.^ / bár ki tudja... lehet a Doktor nem kedveli Miát és hazaviszi... :( / ha ki akarjátok deríteni maradjatok velem!!!!
:*   

GERONIMO!!! *O*