Az életben sajnos vannak olyan dolgok amiket nem lehet pótolni.Ilyen az én életem is.Árvaházban nōttem fel vagyis 10 éves voltam mikor kikerültem onnan.Egy nagyon kedves család fogadott örögbe.Sokat köszönhetek nekik,segitetek átvészelni az éjszakákat,átérezték a fájdalmamat és sok szeretetett adtak és ezért hálás vagyok nekik.Ma már felnōtem 25 éves lettem,megtanultam mindent az életrōl csak még mindig nemtudom,miért hagytak el a vérszerinti szüleim?
1 legjobb barátnōm van Taylor.Az árvaházban ismertem meg és mikor én kikerültem onnan még mindig tartotuk a kapcsolatot.Én egy kis faluban lakok Americában ō pedig Franciaországban él.Van egy lánya aki már 1 éves lesz,nagyon aranyos neki.Nekem nincs még gyerekem de nagyon szeretnék egyet.Anya azt mondta "még ráérek".
