Sounds of Nothing

Hangok

  Hallottam mindent, tisztán és élesen, akár meg is foghattam volna a hangokat, hogyha kedvem támadt volna. Ott hemzsegtek a fülemben, idegesítettek, mégis szerettem őket, hiszen csakhamar az életem részeseivé váltak. Hangok, melyek nem múltak, a feledés nem húzta magával őket, végigkísérték álmaimat és tudatlan állapotaimban is fogták remegő kezemet. Hangok, melyek segítettek megállapítani, hogy még mindig élek. Hangok, melyek az évek során egyre jobban bántották füleimet. Hangok, melyek nélkül a létezésem megkérdőjelezhetővé vált volna. Hangok. Élet. Szükséglet. Hangok. Az életnek szüksége van a hangokra. A hangoknak szükségük van az életre.

Elrontottam valamit. A madarak már nem csiripelnek, a zene nem szól, és a hangom elveszett, még mielőtt szabadon ereszthettem volna. Mindenki megnémult, mozog a szájuk s mégsem beszélnek. Vannak de nincsenek, léteznek, de számomra mégis elérhetetlenek. Olyan köztes állapotba kerültem, melyből többé már nincs számomra kiút. Kiabál, de számomra még suttogás sem hallható. Volt valami, ami eltűnt és nincs már, lassan olyan érzésem lesz, mintha soha nem is létezett volna. Ami régen valóság volt, mára már nem több, mint hiú ábránd, keserű ballada egy poprádióban, bohóc az operában. Létezett valami, mely ugyan még mindig ott lebeg előttem, de tisztában vagyok vele, hogy hamar el fog tűnni, amint elvesztem utolsó csepp reményemet.

Még hallom az utolsó szavak, de már nem olyan tisztán, mint elhangzásuk pillanatában. Emlékké váltak, melyeket memóriám teljes erejéből őrizni próbál, szorít, hogy ne tudjanak elszökni. Az emberek némultak meg, avagy én váltam siketté? Kétségek közt vergődve hallgatni a semmit; mintha ebédre egy pohár szénsavmentes ásványvizet kérnék.

Gondolataim a madarakra terelődnek, akárhányszor eszembe jut, hogy soha többé nem lehetek részese tisztán csüngő dalaik hallgatásának. Madarak, kik szabadok, utukat végigkísérik a felemelően tiszta és éles hangok. Hallják szárnyuk csapódását a friss fellegekben járva, társaik édes énekét hosszú utuk során, a vészjósló őszi szellőt és a keserves téli éneket, mely a hátramaradottak számára halált jósol.

Hallani mindazt, mely más számára égből jövő csoda; felemelően elérhetetlen.