Sziasztok! Remélem sokan fogjátok ezt olvasni. Előre is szólok, hogy ez nem az én fanfictionom. Ezt egy angol lány írta, akinek a nevét még mindig ne sikerült megtudnom :D mindegy, a lényeg az, hogy @FloralCrownsAndLace néven található meg WattPad-en, ha tudtok angolul, akár az eredeti verziót is elolvashatjátok és ,,follow"-olhatjátok :) Remélem, hogy tetszeni fog!
***
Azt mondják, hogy a hősök az árnyékban bújnak meg.
A szuper hősök- a képességeik rejtve maradnak.
De azt is mondják, hogy előjönnek- éjfél után.
Amikor igazán rejtve maradhatnak a sötétségben.
Ekkor barangolnak a városban.
------
Írjatok egy beszámolót a kedvenc szuper hősötökről, mondta.
Tudom, hogy rengeteg remek választék van, de csak egyet választhattok!
Nem tudom, hogy forgattam-e már meg annyiszor a szememet, amennyiszer tettem a mai órán.
Az emberek azt hitték, hogy őrült vagyok, mert nem rajongtam megszállottan Lanston City hőseijért. Személyesen, az a véleményem, hogy jobbak voltunk egyszerű rendőrökkel, mint szuper hősökkel.
Miért, kérdezed.
A szuper hősök ma már annyira el vannak telve magukkal. Saját maguk reklámozása, filmek, könyvek, manapság körülbelül öt embert látsz a kedvenc super hőseik szimbolumával a holmijaikon. Őrültség.
Csábított, hogy kihagyjam a tájékoztatót és megbukjam, csakhogy az utolsó évem volt a legfontosabb a nagynéném szerint- attól függetlenül, hogy már felvettek egy orvosi iskolába. Mindenki megsérül manapság.
Furcsa, nem? Egy város tele szuper hősökkel, de úgy tűnik, mindenki megsérül. Úgy gondolom, hogy több figyelmet vonzzanak magukhoz azzal, hogy itt vannak, mintsem megmentenék az ebereket a ,,figyelemtől".
Abba hagytam a forgást a székemmel és feleszméltem, amikor egy ding! tört elő a számítógépemből.
Le tudnál szaladni a boltba egy liter tejért? Nem maradt már holnapra és sokáig dolhozom.
Barbara nagynénéd
Sóhajtottam és egy OKÉ-val válaszoltam.
A nagynénémmel éltem kisgyermek korom óta. Az anyám egy autóbalesetben halt meg és az apám még születésem elött elhagyta őt. Úgy tűnik, hogy titokban találkozgattak, mert úton az ő háza felé volt, amikor balesete volt. Az apám három évvel ezután halt meg, ugyan azon a napon, ironikusan. Rákos volt- azóta cigizett, hogy tinédzser volt és végül kifejlett a rák a szervezetében. Néha eltűnődöm, hogy milyen lett volna szülőkkel felnőni. De aztán önzőnek érzem magam, hiszen tudom, szerencsés vagyok, hogy Barbara nagynénémmel élhetek.
Ő az anyám egyetlen húga. Nagyon fiatal, 34 éves, legalább is anyához viszonyítva. 31 éves volt, amikor meghalt 16 éve.
Felállok az asztalomtól és körbenézek a szobámon egy pár cipőért. A lustaságomat tekintve a szobám általában kupis. Legalább is, amíg Barbara azt nem mondja, hogy takarítsak ki.
Végre találok egy pár régi Converse-t. Gyorsan bekötöm a cipőfűzőt és megragadom a kocsi kulcsot.
Már is 9 óra van, szóval tudom, hogy Barbara nagyon későn ér haza. Egy irodai épületben dolgozik a belvárosban. Egy kis bérházban lakunk körülbelül hét tömbbel arréb az épülettől. Lanston egy nagy, felhőkarcolók és munkaügyi épületek összessége. Egy katonai alapzat van elhelyezve a város határára. Lanston az egyik legnagyobb város az országban, szóval célpontnak számítunk.
