Mindenki, a sport csarnokban úgy néz rám, mintha épp most öltem volna meg valakit.
Őszintén, nem hibáztatom őket. Mr Webston siet hozzám. -Miss Stevenson! Minden rendben?- Egy hölgy, akit felismerek a titkárságról, baktat mögötte fel a lépcsőn.
-Jól vagyok.- Sóhajtok.
***
Suli után, csak hogy növeljük a napi bajaim listáját, lekésem a buszt, köszönhetően annak, hogy el kellett magyaráznom Mr Webstonnak, hogy az idióta miért döntött úgy, hogy lyukat fúr a plafonba. Mr. Webston nem volt mérges rám, megértette, hogy nem azén hibám volt. Hihetetlen módon, azt mondta, hogy még csak nem is Fekete árny hibája volt, a pontos szavai valójában így hangzottak, -Egy egész városra gondolnia kell. Valószínűleg csak a stressz volt, szegény fiú.-
Micsoda nyalizás.
Megforgatom a szemeimet, pusztán a történésekre gondolva, ahogy sétálok haza. Tudom, tudom. Megint haza sétálok? Miután el lett mondva, hogy egy szuper-mutáns akar téged?
De nincs más választásom, Barbara dolgozik, mint mindig, és ma nem autóval mentem suliba a dugónak köszönhetően. És részben, mert nem akartam benzint fecsérelni.
A telefonom csörgése kiszakít a gondolataimból.
-Ismeretlen?- Olvasom hangosan.
Meggondolom, hogy felvegyem.e.
-Helló?- Egyértelműen, úgy döntöttem, hogy felveszem.
-Tara Stevensonnal beszélek?- Egy nő hangja kérdezi.
Igen, kivel beszélek?- Kérdezem.
-Melinda Carter vagyok a Helyi Kórházból, attól tartok, hogy Olívia, a barátja egy szörnyű balesetet szenvedett. Úgy tudjuk, hogy haza felé tartott az iskolából, egy -férfi-még nem tudjuk biztosan, ledöntött egy épületet. Olívia közel volt hozzá, túl közel, most kritikus állapotban van.- A szavai végighasítanak rajtam.
Annyi kérdésem van, annyi minden, amit mondanék- de semmi nem jön ki.
-Hölgyem, itt van még?-
-Igen, igen, még itt vagyok. Úton vagyok.- Mondom.
Kinyomom a telefont és irányt változtatok. Ki az ördög lenne képes ledönteni egy épületet? Nem egy szuperhős, azt tudná, hogy ki volt.
Végig süvítek az utcán, teljesen tudatában léve annak, hogy úgy nézek ki, mint egy őrült. A kórház csak egy háztömbnyire volt, úgyhogy semmi értelme nem lett volna hazáig menni a kocsimért.
Előveszem a telefonomat, hogy Barbara néni telefonját tárcsázzam.
-Dolgozom, Tara.-
-Barbara néni? Te jó ég, Olivia kórházban van-azt mondják, súlyos. Arra felé tartok.-mondom kifulladva.
-Miért? Mi történt?-kérdezi.
-Azt mondták, hogy egy épület összeomlott és közel volt. Nem tudom. Vissza hívlak késöbb, már majdnem ott vagyok.
-Rendben. Megyek, ha végzek a műszakkal.-mondja.
Leteszem a telefont és besétálok az automatikusan nyíló ajtókon.
-Olivia Scott szobaszámát szeretném megtudni.- Mondom a hölgynek a a recepción.
-A C 21-es szobában van. Még nem mehet be, a váró teremben kell majd várnia a hetedik emeleten.- Mondja egy monoton hangon.
