igen, sajnos elérkezett ez a nap is..
2013 oktober utolsó napjában járunk, oktober 31, soem fogom elfelejteni ezt a napot..
aznap reggel Apa vitt minket iskolába, nem busszal mentünk.
3-kor hazaértem az iskolábol, 4-kor báttyam is, szokásosan Anya túlórázott. Felhivott és megkért , hogy szedjem le a kaprot a kertből később.Kimentem a konyhába beszélgettem Apaval egy kicsit majd ők is kimentek,Krisztivel valamit dolgoztam, amint leszedtem a kaprot jöttem is be, ahogyan beérek a kertajtón hallom hogy Krisztii kiabál ˙Apa!! Apaa !!˙ szaladok án is , de már csak azt látom , ahogyan Apa elájul és összeesik.
rögtön szaladok be telefonálok a szomszédba:
-valaki vegye már fel!! jajj gyertek már!!
-Hova menjünk? -kérdezte a szomszéd
-gyertek gyorsan Apa rosszullett az udvaron!!-kiabáltam sirva..majd leraktam a kagylot
rögtön szaladtam ki, néztem azt, ahogy Apa ott fekszik a földön azt gondolva.. a szemem láttéra meghalt, és semmit sem tudtam ellene tenni,de akkor kinyitotta szemeit,és azt mondta ˝semmi baj nincs, ne sirjatok˝ közben a szomszéd is megérkezett.
Felhivtam Anyat es elmondtam mi történt, és hogy minél hamarabb jöjjön haza!!amint bementem , láttam ott feküdni Apát az ágyon az én takarommal, ki kellet hivjuk a mentőket.Igeen perszee romáán munkaerő azthiszem tobb mint 2 óra kellet amíg kiértek Kovácsiig, ami nem nagy táv Váradtol maximum 20 per autoval..fel 10 fele járt az idő amikor elvitték Apát sosem felejtem el mit mondott nekem..Azt mondta , hogy ˝vigyazz magadra szeretlek, majd megpuszilt˝
Érezhette,érezhetett valamit már akkor, érezte,hogy most jár itthol utoljára élve, és sajnos igen , jól érezte..
