Széép szombati reggelre ébredtünk, amikor csörög a jól megszokott ˙See you again˙ ébresztő óra.
Kinyomom a telefont , és szokás szerint visszaalszom,8 -kor indultunk, Veráával mentünk be így elég volt fél7kor kelnem, nha de igen , negyed 8-kor telefoncsengésre ébredek, Vera az
-Sziiia kéész vagy?
-hogy mi??hány óra van már?
-negyed 8 lelkem, ugye nem..
-de elaludtam , basszusz
-15 perc és nálad vagyunk
-rendben sitek ahogy tudok!!
igen és most jött a rohanás, szaladgálás, először nem találtam a ruhámat, utánna egy zoknit sem talaltam , csak mind felemást,nha de hol a fésüm?és a cipőm-?nha ne tutii elkésünk!!
7:20 csörög a telefonom,
-Kész vagy?
-hát öhm, méga cip..
-siesss !!
-rendben 2 perc.majd felvettem a cipom, kabatom , es elkoszontem anyatol majd megfogtam a böröndömet és elhagytam a házat , igen Veráék már kint vártak
-csokolom , ne tessek haragudni de elaludtam
-Sziia semmi baj , megvan mindened?
-igen, azthiszem
-akkor jo. mondta Vera anyukája
és elindultunk a városba, pont az oszii papolására értünk oda, ezazz már megint se kola se semmi megint ezt mondja ez nem igaz...
