*Nothing Else Matters*

/02. - I'm Havin' Such A Good Time/

Nagyon jól estek a kommentek az előző rész alatt, és régen hoztam az első részt, szóval remélem még nem haltatok bele a várakozásba:D Jó olvasást:)

*Queen – Don't Stop Me Now*

Nem tudom, hogy másnap az iszonyatos fejfájásomra, az iszonyatos horkolásra, vagy a csukott ajtó mögül behallatszódó iszonyatos hangzavarra ébredtem. Nyögve lepattantam a felsőágyról, amit választottam és halványan elmosolyodva mentem el a hangosan horkoló James mellett, akinek az ágya pont az ajtó mellett volt. A lehető leghalkabban húztam el az ajtót, és mentem ki a „nappaliba", ahol ment a tévé – Hős6os -, valakinek a telefonjából Linkin Park szólt, valamint a fiúk a kanapékon elterülve hangosan röhögcséltek.

- Jó reggelt – intettem álmosan, mire mindenki mosolyogva köszönt. A busz hátsó, nagy ablakán láttam, ahogy elsuhan mögöttünk a táj, így gondoltam, hogy úton vagyunk a következő állomás felé.

- Vegyél már fel valamit, Denis-nek erekciója van – kiabált Ben felpattanva a kanapéról, és nekirontott a vele szemben ülő Denis-nek, miközben olyanokat kiabált, hogy mi az hogy az ő húgára indul be, meg hogy ha ez még egyszer előfordul hívja a rendőrséget. Nevetve megráztam a fejem, és konstatáltam, hogy a srácoknak semmi bajuk az előző este elfogyasztott alkoholtól, míg nekem majd széthasadt a fejem.

- Hallod, szerintem Ben nem viccelt – szólt rám Cameron – Meg már Sam is fészkelődik – nevetett fel hangosan, mire Ben ezúttal Sam-et kezdte el „verni". Mindenki kiabált. Csodálkoztam, hogy James nem kelt fel. Nem foglalkoztam a fiúkkal, teljesen jól megvoltam egy bugyiban és Ben Queen–es, fehér trikójában. Inkább nekiálltam felkutatni mindent fájdalomcsillapítóért, végül Sam, aki még mindig Ben-nel „verekedett" magyarázta el, hogy hol találom meg. Kerestem egy poharat is, és megtöltöttem vízzel. Bevettem két fehér pirulát, majd leültem Denis mellé a kanapéra, és lábamat ölébe helyeztem, olyan pozícióban, hogy lássam a tévét, bár nem igazán figyeltem a történésekre, inkább Denis-t néztem, aki rám mosolygott, majd tovább nevetett Ben-en és Sam-en, akik már a földön fetrengtek, Cam pedig az egyik fotelből, Fritz-Kola-s üvegét rázva üvöltött, majd eldöntötte, hogy kicsi a rakás és kezembe nyomva az italt ő is csatlakozott a „verekedéshez". Egyébként megkóstoltam az italt, és nem ízlett, így inkább odaadtam Denis-nek, aki egyből megitta.

- Mikor érünk oda... Hova is? – kérdeztem Denis-től.

- Hannover-be. Körülbelül két óra. És már nem állunk meg – tájékoztatott. Bólintottam, majd mosolyogva intettem James-nek, aki morogva kitántorgott a „hálóból", és egy szál alsógatyában vánszorgott el a hűtőhöz, ahonnan kivett egy Monster-t, majd leült a velünk szemben lévő kanapéra, és érdeklődve figyelte a tömegverekedést, aminek akkor lett vége, mikor Sam, aki már nem bírta elviselni Ben és Cameron súlyát, elkiáltotta magát, hogy Stoff és Romy. Na, erre Ben egyből felkapta a fejét.

- Ezt most megszüntetjük! – ordította el magát bátyám, és feltápászkodott a földről, hogy ölébe kapjon, miközben én sikítva ütögettem, hogy tegyen le, de nem tett. Ehelyett bevitt az ágyakhoz, és ledobott, arra, amelyik az enyém alatt volt – Öltözz fel – mosolygott, és nyomott egy puszit homlokomra, majd behúzva maga után az ajtót kiment. Morogva ültem fel és kerestem meg a ruháimat, amik már most össze-vissza voltak, bár még legalább egy kupacban. Hamar összeválogattam a megfelelő darabokat – térdnél kiszakított fekete csőgatya, fekete alapon piros mintás Red Hot Chili Peppers ujjatlan felső – majd megfogtam fogkefémet, fésűmet, és néhány alap smink kelléket, és a másik elhúzható ajtón keresztül átmentem a busz elejébe, a fürdőhöz. Szerencsétlenségemre a fürdő ajtaját nem lehetett kulcsra zárni, ezért is történhetett meg, hogy mire kikászálódtam a meleg, bepárásodott üvegű zuhanyból, se törölköző, se ruha nem volt a láthatáron.