*Nothing Else Matters*

/03. - And we got no innocence/

*Alice Cooper - School's Out* 

Az koncertre már mindenki teljesen be volt nyomva, persze hármunkat kivéve, akik a parkban töltöttük időnket. Bár így is élveztem a koncerteket, főleg, mikor a Motionless In White már lement, és mind a színpad mellől néztük bátyámékat, a To The Stage-t játszották, Denis pedig annál a résznél, hogy she's such a fucking masterpiece, mintha összekapcsolta volna tekintetét enyémmel, bár azt gondoltam ez valószínűleg csak képzeletem játéka volt. 

A srácok nagy bánatára nem maradhattunk éjszakára Hannoverben, mert indulnunk kellett tovább Drezdába, így többen gondolták, hogy átmennek a Motionless buszába az éjszaka megteendő útra, hogy tudjanak inni. Én is megfontoltam ezt a lehetőséget, de letettem róla, mert ha meg már nincs kedvem maradni, akkor várnom kell reggelig, valamint Drezdáig, hogy kiszabadulhassak. Egy ideig úgy tűnt egyedül maradok az Asking buszában, de végül Denis letett a fiúkkal ivásról, és mivel bátyámban már volt valamennyi, nem ellenkezett, hogy Denis-szel ketten maradjak. 

Este tízkor már javában úton voltunk Drezda felé, ami miatt egészen izgatott lettem, hiszen már kiskorom óta megakartam nézni azt a várost, és előre tudtam, hogy ha törik, ha szakad, én akkor is elrángatom a srácokat városnézésre, de legalábbis a Zwinger látogatására. 

- Inni valamit? - kérdezte Denis lehajolva a minihűtőhöz. Lehalkítottam a tévéhez csatlakoztatott laptopból menő Granny's Heartattack klipet, és az ukrán felé fordultam.

- Egy sört passzolhatsz.

- Honnan ismered őket? - Denis leült mellém a kanapéra, s csupasz lábaimat - mivel csak egy rövid pamutnadrágot és egy bő Metallica pólót viseltem  - ölébe helyezve odaadta nekem a kezében tartott két sör közül az egyiket. 

- Nem egészen emlékszem, kicsit sokat ittam akkor. Is - húztam el a számat, mire Denis felnevetett - Tavaly osztálytársaimmal elmentünk Budapestre nyáron és valahogy odakeveredtünk egy koncertjükre. Nem nagyon ismertek, de szerintem kurva jók - magyaráztam, majd a már felbontott üveget a számhoz emeltem és legurítottam az alkohol felét. 

- Ja, nem rossz, egészen Nirvana stílus - bólintott Denis és alig láthatóan elkezdte rázni a fejét a zene ütemére. 

- A srácnak tökre olyan a hangja, mint Kurt Cobain-nek - jelentettem ki Denis-t nézve, aki pedig engem nézett.

- Azért Kurt-é kicsit jobb - vonta fel szemöldökét.

- Kicsit - kuncogtam és kortyoltam egyet sörömből. 

Jól szórakoztunk Denis-szel, végig Granny's Heartattack-et hallgattunk, de persze a nyugis hangulat addig tartott, amíg elő nem került egy üveg Jagermeister. 

- You know, we know, we're alone, we're alone! - üvöltöttem a Fly Away szövegét a kanapén ugrálva, kezemben az alkoholos üveggel - Watch the stars, we're not there, but we've angel heart! 

Denis a fotelben ülve nevetett rajtam és iszogatta sörét. Ő persze nem ivott annyi jagert, mint én, de ez valószínűleg azért is volt így, mert elkoboztam tőle az üveget, és nem voltam hajlandó visszaadni. 

Éjfélre már megittam a fél jagermeistert, négy sört és öt felest. Nem nagyon tudtam, mi történik körülöttem, csak azt, hogy Bon Jovi szól a háttérben és hogyha nem hagyom abba az ivást, akkor bizony hányni fogok. Denis is eléggé benyomott, de nem annyira, mint én, így nagyjából kordában tudott tartani engem attól, hogy felhívjam az exemet és érzelmileg kiborulva elsírjam neki, hogy mennyire utálom, valamint, hogy kivessem magam a mozgó buszból. Az egyetlen dolog amit láttam, Denis volt, hiszen próbált a közelemben maradni, és lefektetni a kanapéra. Eltudom képzelni, hogy a sofőr szegény miket hallhatott...