What do we play.?

Kivel vagy.?

Üveges szemekkel mentem be Toryhoz. Leültem mellé.

- Dalia, szereted Cameront.? - kérdezte szelíd hangon
- Igen , kezdem - feleltem
- Engem szeretsz.?
- Ezt most komolyan kérdezed. ? Te is tudod , hogy a kettő nem ugyan az.
- Tudom.
- Akkor nem értelek. - mondtam
- Most ez olyan fura..számomra mindig is te voltál az az ember , aki akár mit csinált jól sült el. Mindig a te akaratod érvényesült és a szabályaid szerint játszottak az emberek. És Cameron is pont ilyen...Nem jó az , ha 2 ilyen erős személyiség egymásra próbál erőt gyakorolni. Féltelek. Jól bánsz a szavaiddal , de ő többre képes. Úgy játszik az elméddel , akár csak te az ő szívével.
- Nem játszadozok vele Tory. Tényleg szeretem.

Tory felháborodott a makacsságomon és emelt a hangján.

- És mondd csak bízol benne.?
- Tory, nem vagyok teljesen hülye megtudom állapítani kiben bizhatok és kiben nem. Benne megbízom.
- Igazad van...sok időt töltöttetek együtt. Mindent megtett érted, megismertétek egymást es gondolom őszintén bevallott mindent.
- Mit kellett volna bevallania.?
- Hogy érted , hát mégsem mesélt , hogy kerültem ide.?
- Mivan.!? Kérlek mondd , hogy csak hülyéskedsz!
- Nem szeretném tönkre tenni a kapcsolatotokat..majd ti megbeszélitek.
- Tory azonnal kezd el mondani!
- Én úgy próbáltam neked szólni...figyelmeztettelek is. Többet nem tudtam tenni..
- Miről beszélsz.?!
- Sokat jártam Cameronhoz az elmúlt időszakban.
- Igen , tudom , mondta.
- Vegig mondjam.?
- Bocsi...
- Nem véletlenül kerültél a hotelbe..
Mióta látott valahol betegesen nyomoz utánad. Én ezért mentem oda , mert rájöttem , hogy sokszor nem vagyunk egyedül és tenni akartam valamit. Lefeküdtünk majd próbáltam rá hatni , mint nő. Nem lehetett lebeszélni rólad. Egy nap túl messzire ment..az nap , amikor elment hozzád a fellépésedre. Féltem , hogy tesz veled valamit , ha te nemet mondassz neki...Aztán már elindult a lavina nem hallgattál rám Dalia és csak rontottál a helyzeten , amit én próbáltam újra és újra helyrehozni.
- Miért nem mondtad el Tory.? Miért vagy ilyen hülye te jo isten.?!
- Mert féltem ...azért! Nézd mit tett velem. Akkor este , mikor először mondtam neki , hogy hagyjon téged békén eljött hozzánk. Csak arra keltem fel , hogy valaki rám ugrik. Nagyon féltem...a fejem fölé kötözte a kezeim és nagyon erősen befogta a szám és az orrom. Mikor mar majdnem megfulladtam elengedett és megvágott valamivel. Kés volt nála Dalia...azután már akkor bántott , amikor csak tudott. Azt mondta , ha almondom neked te is ugyan így jársz , de én már nem akadályozhatom azt meg mert megöl. Legutóbb nagyon féltem. Elindultam utanatok , hogy elhozzalak és mindent elmondjak , de rám küldött két srácot és bedrogoztak. Majd itt ébredtem fel...
- Ezt én nem tudom elhinni Tory neharagudj...

Felálltam. Azt se tudtam mit gondoljak Toryrol...nem hittem el. Vagy csak nem akartam.?

- Dalia! Cameron egy beteg ember. te is tudod , hogy nem százas ! Ha ennyire nem akarasz nekem hinni nézd meg jobban a testét...még a bőre is itt van a körmöm alatt. Így tört le..védekezés közben. Miért hazudnék neked.?!
- Semmi okod sincs rá- feleltem magamba zuhantan.

Bár ki lehetne venni a szívem és örökre eldobni... Még talán az se fájna ennyire , mint ez a megsemmisülés , a tudat , hogy az egyetlen ember , akit megint tudok szeretni egy szörnyeteg. Vissza kellett üljek.
Egész éjszaka csak mesélt és mesélt én pedig csak szívtam el a cigiket. Életemben nem éreztem még ekkora fájdalmat. Nem volt erőm dühösnek lenni. Nem volt erőm semmihez. Csak döfködték a tőrt a szívemben. Borzasztó volt. Lefagytam.

-Tory ez igaz.? - kérdeztem reménykedve
- Miért hazudnék. ?

Felálltam átmentem a szobámba Cameronhoz.

- Játszunk egyet- mondtam

Azt hitte megint szexelni akarok.

- Ki vagyok.? - kérdeztem tőle.
- Számomra a leggyönyörűbb lány , akit valaha láttam - felelte elbűvólően.
- Nem ezt kérdeztem. Ki vagyok .? Mi a nevem.?
- Az általam ismert Dalia.- mondta , de láttam rajta , hogy nem érti mire gondolok.

Oda mentem a tükörhöz és lemostam minden sminket az arcomról. Közben ezeket mondtam Cameronnak:

- Szeretlek.- odajott a hátam mögé, átkarolt és ő is mondta, hogy szeret. - Játszunk olyat , hogy egy pár vagyunk. Jatszunk azt , hogy ha egyszer is hazudunk a másiknak , akkor örökre kiszállunk az életéből. Játszunk őszintén és tartsuk is be.- mondtam komolyan.
- Ez az eddigi legjobb játékunk..- mondta - mondjuk a többi sem volt semmi..- tette hozzá.

Miután lemostam a sminkem oda fordultam hozzá.

- Most ki vagyok .?- kérdeztem.
- Még mindig ugyan az az ember , így is gyönyörű és a szerelmem; Dalia - felelte

Adtam neki is egy sminklemosó törlőkendőt.

- Most az általam ismert Cameron vagy , akit teljes szívemből szeretek. Töröld át az arcod- kértem.

Megtette.

- Most ki vagy.?
- Még mindig az általad ismert Cameron.
- Hazudtál...- mondtam
- Tessék.?!
- Megegyeztünk. Viszlát Cameron!
- Mivan .? Most szivatsz.?!
- Nem. Takarodj ki a szobából és többé a szemem elé se kerülj. Olyan messziről kerülj el , amennyire csak tudsz!

Kitörtem magamból . Nagyon csúnyán beszéltem vele. Elkezdtem kiabálni vele és bőgni. Mindent hozzá vágtam amit csak találtam. Nem értette a kirohanásomat , de elment. Ütöttem a csukott ajtót és kiabáltam ; Takarodj ! Menj innen ! Hagyj békén! Majd a földre rogytam és sírtam.

Visszamentem Toryhoz , bebújtam hozzá az ágyba és szorosan öleltem. Csak sírtam és csak sírtam. Végig az a kép jart a fejemben ami újra meg újra bevillant Cameronnal kapcsolatban. Hogy lehet ez igaz.? Csak ezt kerdezgettem magamtól. Fura, de jobban fájt az , higy elveszítettem Cameront , mint az , higy nem hittem Torynak vele kapcsolatban és ő szenvedett.