Here in reality.

2.rész

Két kéz fonódott körém.Mosollyal az arcomon fordultam meg, ahol egy gyönyörű kék szempárral néztem szembe.Ajkaimra hajolt,majd egy lágy csókot adott. Arca pár pillanata alatt változott komorrá,szemei sötétkékké váltak. Hirtelen egy szúrást éreztem, mintha egy kést döftek volna belém. Lábaim összerogytak,majd arccal érkeztem a padlóra.A fájdalom és a vértócsa egyre nagyobb és nagyobb lett. Fáradtan és elárulva néztem a személyre,aki a szerelmem -talán,ki tudja-állt és nevetett,miközben telefonált. Testem egyre gyengült,mintha húznának lefelé.

Izzadtan keltem fel, majd az órámra pillantottam. Szobámba körbenézve egy aggódó,barna szempárral találtam szembe magam.

-Semmi bajom,csak egy álom.-motyogtam. Gyanakodva, de mégis felállt,de az ajtóból még egyszer visszanézett. Sóhajtva készülődtem el, majd a suli felé gyalogolva az álmomon kattogott az agyam. Miért álmodtam valakiről,akit nem is ismerek? És miért szúrtak le egy késsel? Oké,kezdek megbolondulni.. Dave pillantását egész végig éreztem magamon,de nem akartam, hogy aggódjon,így csak mosolyogtam. A sulihoz érve a négy idióta ott ácsorgott a kapunál. Mikey -most világosabb hajjal- rohant felém,majd a nyakamba(!!) ugrott. Szerintem én is úgy nézhettem ki,mint a többi diák körülöttünk, kikerekedett szemek és fura fej. Vonakodva,de visszaöleltem. Már csak a trió és legjobb barátom maradtak kint. Ashton vigyorgott,Calum fintorgott, Luke és Dave pedig vörösebb fejjel bámulták szorongatásunkat.Mikor Vöröske végre elengedett,karon ragadott,majd befelé húzott a suliba. Folyton csacsogott valamiről,amire nem nagyon figyeltem, vagy csak nem érdekelt. Könyörgő szemekkel bámultam hátra, de David csak gyilkos tekintettel bámult. Na kösz..

-Szerinted melyik jobb?-kérdezte hirtelen.

-Mi melyik?-vontam fel egyik szemöldököm.

-Nickelback vagy Ramones?

-Nick.-vágtam rá egyből,mire vigyorogni és bólogatni kezdett.Kibújtam karjai közül,mire sértett fejjel bámult rám. A szekrények felé mutattam,mire megenyhült az arca. Ahh..végre csend. Addig kotorásztam a szekrényembe, míg be nem csengettek. Boldogan mentem órára,ez az egy pozitívum van ebben az iskolában..van ének szak. A terembe érve valaki megragadott,mielőtt leülhettem volna az ajtó mellé,ahol minden kezdődött,hogy ez mekkora hülyeség,soha nem gondoltam volna rá.. Erős kölni szaga csípte meg az orrom.

-Ne csak Michael-el legyél,gyere néha hozzám is.-morogta valaki rekedten fülembe mély hangján. Hátra fordulva ismerőm íriszeket bámultam,mire a rémület úrrá lett rajtam. Ijedve lépdeltem hátra,majd a terem másik végébe rohantam. Szívem kétszer olyan gyorsan dobogott,testem remegett és a fájdalmam is visszajött,sőt egyre nagyobb lett. Dave rohant hozzám,majd erősen megölelve kezdett nyugtatni. Bejött a tanár, csendre intett,majd egyenként felhívott minket a színpadra,hogy elénekeljük a kedvenc dalunkat. Luke és Ash után jöttem. Belekezdtem a Blink-182-Whising Well-jébe,mire a fiúk kikerekedett szemekkel néztek rám. A szám végén a lépcsőn lefelé megszédültem. Utolsó emlékem az,hogy valaki rohan felém és elkapott.

Az enyém vagy,nem engedlek másnak.,Démon!,Én...nem a lányokat..szeretem.,Szeretlek.,Én..én sajnálom.,Kicsim,kérlek,ne haragudj.,Én kicsi Nanám,ha megtalálod,öld meg,vagy ne engedd,hogy megöljön,szeresd vagy utáld,de soha ne legyél vele semleges.,Gordon,te hülye vadbarom!,Fletcher fuss!, Lost in reality.....pictures of memories.,Én kicsi Démonom.

-...mi....nami..Nanami!-rázogatott valaki. Fáradtan és hatalmas fejfájással keltem fel.A fiúk,egy doktor és egy ismeretlen,mégis ismerős lány állt körülöttem. 

-Mi történt?-kérdeztem fáradtam.

-Elájultál. Ashton hozott ide.-mondta a doktor.-Valószínűleg a stressz miatt ájulhattál el. Ha nem gond,szeretnék tőled kérdezni valamit. Nem gond,ugye?

-Öhm..persze.-motyogtam zavartan.

-Mitől van stresszed? Álmodtál,csináltál vagy történt veled valami?

-Álmodtam. De olyan valós álmot. És fura volt,mert olyan,mintha már megtörtént volna,de nem emlékszem rá.

-Lehetséges,hogy amnéziád van?-érdeklődött.

-Nem tudom,de az igaz,hogy a kiskoromra nem emlékszem.-sütöttem le a szemem.Kinyitottam, mikor nagy csend lett. Dave zavartan nézett mindenfelé,csak rám nem,míg a többiek falfehéren bámultak rám. Mi a franc folyik itt? És Dave..Ő tudott erről? Miért nem szólt semmit? És miért lángol az egész testem,mintha ezer kígyó marna? Nagyokat pislogva bámultam előre,majd hirtelen magával rántott a sötétség. A többiek kiabálást még hallottam,majd végül már semmit.