F.A.C.E.

2

A rekedtes magas hang könnyen felismerhető volt. Nem csak a személy, akitől származott, hanem az előzménye is kirajzolódott a lejtéséből. A története annak, hogyan is került Peter az ajtóba. Valószínűleg Gordon bedobta, míg ő maga elment szó nélkül. Igen, a kis Asher-fiú nem bírja jól az alkoholt.

Paul egy szempillantás alatt felpattan, felhúzza a nadrágját, és mintha mi sem történt volna, lefut a fiatalabb Mr. Asherért.

- Te nyugodtan aludj csak, én lefektetem a drága bátyádat – harsogja, miközben már rá is csapta az ajtót az ártatlan, faképnél hagyott Jane-re. Siet.

Igen, Peter ott fekszik az ajtó előtt, és egyre csak nevet. Belőle a drogok egy vidám, boldog embert csinálnak. Ezt imádja Paul.

- Te vagy az mindenem? – kérdezi derűsen Peter, majd kinyújtja a kezeit a beatle felé, aki a karjaiba is veszi lassan, minden érintésnek elég időt hagyva. Újbegyek, falkar, nyak.

- Már megint leitattak? – mosolyog a basszusgitáros, míg a kis Asher szorosan a nyakába karol. Már Jane is ott ál a lépcső szélén, egy szál köntösben. – Nem mintha előlük rejtegetnie kellene bármit is.

- Igen hercegem – kuncogja Peter, majd megpuszilja Paul nyakát, aki erre csak elvigyorodik. Jane pedig elképedve nézi, aggódó tekintettel. A bátyja ilyen óvatlan lett volna?

- Na, gyere hercegnőm, most szépen lefekszel! – suttogja neki a beatle, míg a lány utánuk lépked. A basszusgitáros beviszi a szobájába, majd az ágyára fekteti. Ugyanolyan, mint Jane-é, csak a földszinten, pont az alatt. A legnagyobb különbséget mégis a szúrós rózsaszag hiánya okozza.

- Minden rendben? – lép bátyja mellé Jane, aki még mindig folyamatosan kacag.

- Persze, persze húgocskám! Menj csak, majd Paul vigyáz rám! – harsogja, mire a lány csak elmosolyodik, megsimítja a homlokát, majd felmegy. Kimondottan megnyugtatja a tény, hogy ők ketten jóban vannak. A két férfi, akit a legjobban szeret a földön. Talán túlságosan is. Lassan felsétál a szobájába, majd az ágyába fekszik, amiben pár perccel ezelőtt még Paullal szeretkeztek. A basszusgitáros illata selymesen átjárja az orrát, míg a párnáját szorosan magához öleli. Most úgy sincs itt, nem látja, hogy titokban mennyire is szereti. Igen, ez az érzés járja át, akárhányszor megcsapja az édeskés, kissé érces illat. Paul illata. Ettől csak egy mély görcs a gyomrában nevetésre készteti.

- Köszönöm, hogy vagy nekem! – suttogja fülig vigyorogva, miközben a beatle mosolyát látja a szemei előtt. – De sosem tudhatod meg, hogy mennyire ragaszkodom hozzád!

Eközben lent semmi sem változik. Peter fekszik az ágyában nevetve, és forgolódva, míg Paul csak nézi. A tekintetét szorosan rászegezi, amennyire csak tudja. A vigyorára, a fakó, fehér bőrére, a vastag szemüvegére, és széltől kócos, tűzvörös frizurájára. A látványa minden pillanatban felmelegíti az egész testét. Belülről, akár egy forró tea átjárja, és öntelten hívja fel magára a figyelmet. Itt vagyok!

- Hercegem! Nem tudok aludni! – dünnyögi Peter nevetve, miközben hason fekve tehénkedik a párnáján. – Nélküled nem megy – vág morcos-bocs arcot, mire Paul megsajnálja, és mellé lép. Erre a kis Asher megragadja a kezét, és hirtelen magára rántja. Csak pár centi választja el egymástól az ajkaikat, de nem mozdulnak. Még nem...

- Túl részeg vagy – súgja Paul nyájasan. Pedig szereti kihasználni az ilyen alkalmakat, sőt... józanul még nem is igen ért Peterhez. Ilyenkor viszont, képtelen visszafogni magát. Hogyan is tudná, mikor Mr. Asher pirospozsgás arca csak neki vörösödik?