Mike vonakodva ugyan, de kinyitotta az üvegajtót, illedelmesen előreengedve a lányt. Ahogy ő is belépett látta, hogy az épület mennyezete is üvegből van, az acélvázra - mely a tetőt hivatott tartani - néhol egyszerű lámpák voltak felszerelve. Kerek kis asztalok, egyszerű székek, fehér falak. Minden teljesen letisztult, ezzel még jobban a kiállításra terelve a betévedő figyelmét.
- Itt már nem kell úgy öltöznöd, mint egy heroinista. - mosolygott fel rá a lány kedvesen, ezzel kizökkentve. Nem felelt semmit zavarában, csak lekapta kapucnijával együtt sapkáját, mialól előbukkantak izzadt, piros tincsei. Sapiját zsebébe gyűrte, haját pedig próbálta valahogy valamerre fésülni ujjaival.
- Jól áll ez a szín. - mosolygott ismét rá Violet.
- Khm... Köszi. - Mike nem találta a hangját, úgy érezte mintha lángokban állna, nagyon melege lett hirtelen és még talán el is pirult.
Vee próbálta nem túl sokáig nézni a srác haját, kezét zsebrevágta, túl nagy késztetést érzett, hogy beletúrjon.
Gyorsan az egyes kiállítóterem felé vette az irányt, tudta hogy megint megkellene szólalnia.
- Tudod, most annak az iskolának van kiállítása, ahova én is járok, és a témája a dadaizmus. Bár így utólag belegondolva lehet, hogy az olyan fiúknak, mint te nem tetszene annyira. - kezdett bele a magyarázkodásba hátra sem nézve. A kiállítóterem üvegajtaját egyszerűen belökte maga előtt, mint aki csak otthon lenne. Úgy is érezte magát.
- Milyen fiúknak, mint én? - mosolygott le féloldalasan a lányra Mike, miközben becsukta maga mögött az ajtót, persze teljesen feleslegesen, mivel lengéscsillapítós volt, de így csak pár centi választotta el az ő testét Collinsétól.
Vee felnézett rá, még a napszemüvegen keresztül is égető volt a fiú pillantása.
- Hát, azt hiszem, ti az ilyeneket punk-rock-nak hívjátok. - felelte kimérten, állva Clifford tekintetét. Meglepte, hogy a fiú flörtölni akar vele. Pont vele.
Mike kicsit pofáraesetten érezte magát, hátréblépett, ezzel jelezve, hogy vette a célzást. Mégis tetszett neki, ahogy a lány azt mondta, "punk-rock". Volt benne valami hivogató.
- Biztos igazad van, de pontosan mi is az a dadaizmus? - fintorgott értetlenül, kissé duzzogva a fiú.
- Egy képzőművészeti irányzat. - húzta incselkedő mosolyra ajkait Vee. Mike nagyot nyelt. Most valahogy nem tűnt annyira álrtatlan kislánynak, mint eddig.
Csendben követte a fura festmények, képek és szobrok közt. Csorgó testnedvek, belek, eltorzult magzatok, középkori kivégzések, nemiszervek. Michael nem értette mire jó ez. Ez valami horror-stílus, vagy mi?
A fiúnak a következő műalkotásnál már betelt minden, ami csak betelhetett.
- Ez mi a fasz?! - mutatott felháborodottan az egy egész falat elfoglaló műre.
- Pont az. - játszotta az értetlent Voilett.
- Ez komoly egy "műalkotás" akar lenni?! Ennek mi az értelme?! - háborgott tovább.
- Mindennek van célja, Michael. - mosolygott rá Voilet.
- De ez egy fasz a falon!! - mutogatott még mindig értetlenül Mike. A falra valóban egy elég méretes, férfi-nemiszerv volt felfestve igen élethűen, amint egy kéz erősen rámarkol, és fehér nedvet lövell ki magából.
- Az a címe, hogy "Happyness". Igen találó. -kuncogott Violett.
- Ez a te... - nézett értetlenül Mikey.
- Nem, de bár az lenne! A srác, aki felfújta, ötöst kapott. - nevetett. A fiú igen aranyosnak találta.
- A dadaizmus fő célja a polgárpukkasztás, ezért a sok morbid dolog.
- Aha... És melyik a te képed?
- A mögötted levő falom jobbról a harmadik. - Mutatott Vee Mike mögé.
A fiú egy A3-as méretűre kinyomtatott fényképet látott, amin egy lány az utcán áll, a háttérben az ég gyönyörű narancs, vörös és rózsaszín, valószínűleg hajnalodott. De persze nem ez volt a lényeg. A lány arca nem látszott mivel pólóját felhúzta elé, elővillantva csupasz melleit a kép készítőjének és a járókelőknek. Látszott, hogy a hidegtől libabőrös és ahogy a kis piheszőrök felállnak. Mike szépnek találta, de nem merte túl sokáig bámulni a képet, mit gomdolt volna róla a lány?
- Ez a többihez képest nem annyira durva. Még szép is, szerintem. - jutott végső megállapításra.
- Ez én vagyok...- kuncogta Collins. Michael csak pislogni tudott, arca hasonló színt vett fel hajához. Hirtelen felvillant előtte a fantáziájában született egyik kép a lányról meztelenül. Csak még jobban elpirult tőle.
- Ja, az úgy már más. - nyögte végül.
Violet csak felnevetett, nagyjából sikerült leküzdebie kezdeti zavarát, amiben sokat segített az, hogy a fiút hozta kellemetlen helyzetbe. Kénytelen volt bevallanaia magának, hogy kellemesen csalódott, egész szimpatikusnak találta Michaelt. Egész nagyon.
- Kérsz egy kávét? Közben megbeszélhetnénk, mit szeretnél.
- Öö... Ja. - Mike nem tudta, hogy ezután hogy viselkedjen Violettel. Lehet, hogy az olyan művészlelkeknél, mint ő, ez teljesen normális.
- Uh, várj egy kicsit! - fordult vissza felé a lány.
-Hm? - vonta fel szemöldőkét a fiú.
- Tudod eléggé feltűnő vagy... - kezdett bele, közben Mike arca felé nyúlva kezeivel, ezzel meglepve őt. Közelebb lépett a lányhoz, és kissé előrehajolt, hogy könnyebben elérhesse. Nem kicsit lepődött meg, mikor Collins csak egyszerűen levette fejéről napszemüvegét.
- Tényleg ne haragudj, de kicsit viccesen néztél ki ezzel a fejeden. - magyarázkodott Vee, közben gondosan összehajtva a szemüveget Clifford kezébe adta, majd mosolyogva felnézett rá. Hiba volt.
A szinte tökéletesen megvilágított teremben jól látszott, ahogy kicsit elpirulva zavarától, tényleg zöld szemekkel néz le rá a fiú. Annyira oda van a zöld szemekért!
Eszébe jutott, hogy mikor még az óvodában egy fiú azt mondta, tetszik neki, csak azért mondott igent arra, hogy "járjanak", mert neki is zöld szeme volt. Ovisokhoz képest egész sokáig szerették is egymást.
És most megint itt áll előtte egy különleges, zöldszemű fiú. Hm.
- Bocsi, nem nagyon tudom, hogy errefelé mi a szokás, azon kívül, hogy sokszor mondjátok, hogy "párdon"... - mosolygott le a lányra Mike. A lány száját nézte, rózsaszín volt és telt, bőre még az övénél is sápadtabb és szinte tökéletes. Nyelt egyet, rettentően száraznak érezte ajkait, így kényszeredetten megnyalta őket. Egy pillanatig olyan volt, mintha a lány élesebben szívta volna be a levegőt, de annyira nem volt Mike ebben biztos.
- Uh, khm... Pár... Azaz bocsi, gyere, üljünk le. - fordult meg hirtelen Violet és kezdte el keresni kedvenc helyét.
Ez így nagyon nem lesz jó.
