-Hayley Clark?- kérdezte egy nő.
-Igen?- kérdeztem vissza.
-Mond el mi történt két napja!- folytatta.
-Én nem...nem emlékszem- habogtam riadtan.
-Mond el!- szólt rám erőszakosan.
-A szüleim elmentek egy partira, amit apum cége rendezett... Majd mikor hazaértek olyan, olyan, nem is tudom, mások voltak. Olyan ridegek voltak. Majd mikor bementem a szobámba lefeküdni, akkor anyu utánam jött és az mondta, hogy mindennél jobban szeret...-meséltem lassan.
-Azt mond meg, hogy, hogy halt meg az anyád!- pofozott fel.
-Rendben- pityeregtem- Miután elköszönt én elaludtam, de egy órával később apunak a kiabálását hallottam, ezért úgy döntöttem megnézem, hogy mi történt. Láttam a kiszűrődő fényt a fürdőből, ezért benyitottam. Csak annyit láttam, hogy anyu egy vérrel teli kádban fekszik és apu pedig próbálja újraéleszteni.
-Ennyi?- kérdezte kicsit higgadtabban.
-Igen. Ezután apu meglátott és beküldött a szobámba.- válaszoltam.
-Rendben, akkor mehetsz.
4 évvel később.
-Még mindig nem javult az állapota, doktorúr?
-Nem.
Az összes ajtó kinyilt. Egyszerre léptünk ki rajtuk, mint valami divatshown a modellek, csak, hogy ez nem divatshow, ez egy "diliház". Vicces, még a nevét sem tudom, csak azt tudom, hogy a zártosztályon vagyok mióta apum itthagyott. Szemét. Az ajtók, mint egy szállodában rendezkednek el. Kiérve a szobámból egy hosszú folyosó kellős közepén találom magam. Balra kell fordulni és követni az őröket a folyosó végéig, ahol csak egy ajtó választ el a nappalitól. Itt általában francia zene megy. Az szadista Jules nővér indítja be már vagy reggel hatkor. Van egy kedvesebb nővér is Natalie. A nappaliban össze vagyunk zárva egy csomó idiótával. Van itt aki képzelődik. Van olyan is, aki Jézusnak hiszi magát. Ja meg az aki hát, nem is tudom, hogy, hogy is hívják az ilyet, de egy babára azt hiszi, hogy a gyereke. Vicces volt, mikor idekerültem, de valljuk be ő még talán nálam is normálisabb. A neve Kate. A gyerekéé pedig, Hannah.
Itt vagyok én nem gondolom magam elmebetegnek, csak rosszkor voltam rossz helyen és idekerültem.
Ez lenne a prológus. Remélem tetszik annyira, hogy elolvassátok a következő részeket.
Örömmel fogadnék építő kritikákat vagy akár vote-okat.
