Korán kezdődött a nap. Olyan hat körül már felébresztettek minket a tetvek. Mindenki készült az ünnepekre. Nekem a konyhában kellett segítenem az seggfej szakácsnak valami ehetőt varázsolni az ő szar főztjéből. Majd a nappalit segítettem feldíszíteni, bár gyűlölöm a karácsonyt. Kiskorom óta. Csak Kate miatt csinálom. Lehet egy játékot tekínt gyermekének, de akkor is ő az egyetlen akiben itt megbízok. Már azóta ismerem, mióta idekerültem. Segített nekem feldolgozni ezt az egészet.
Miután kész lett a terem rágyújtottam. Éreztem ahogy a nikotin áramlik a vénáimban. Amikor a cigi felét már elszívtam feltünt, hogy egy alak áll előttem.
-Tudod, hogy ezt nem szabad kiskorúaknak?- kérdezte. Ranéztem. Arcán látszott a magabiztosság.
-Honnan veszed, hogy kiskorú vagyok?
-Nem tudom. Az vagy?
-Igen. De akkor sincs semmi közöd hozzá!- szóltam rá erélyesen. Csak mosolygott perverzül.
-Ne akadj ki ennyire!- csitítgatott.-Csak azért szóltam, hogy adj egy slukkot- magyarázta.
Odaadtam neki a cigit, de egy elmebeteg neki rontott. A földön verekedtek. Az elején az volt felül, aki neki ment, de később váltottak. A föld már csupa vér volt, mire megérkeztek a biztonságiak és Jules nővér. A cigis srácot elvitték a magánzárkákhoz.
Később vittem neki egy cigit.
-Kösz- mondta flegmán.
-Nincs mit- mentem volna el.
-A nevem Evan- szólt.
-Én Hayley vagyok.
Leléptem onnan.
Régen sokat voltam abban a cellában. Amikor nem tudtam elfogadni azt, hogy miért is vagyok itt. De mostmár sikerült. Nem vagyok őrült, de az én esetemben jobb, ha annak hisznek, mert különben már rég halott lennék. Erre is Kate tanított. Nem tudom, de ezzel a a fiúval kapcsolatban nagyon rossz érzésem van. Olyan mintha gyomorszájon vágtak volna. Az biztos, hogy nem akarom őt megszeretni, nem csak a szerelemről beszélek, hanem a barátságról is. Elég ha egy személy elvesztését kockáztatom.
Bocsi a rövid részért!!!
