Ültem és néztem ki a fejemből. Nem gondolkodtam. Nem érdekelt semmi abban a pillanatban. Csak fájt. Fájt az ami történt, amit tettek velem. Fájt az ami történt, amit tettek velem.
12 órával korábban:
A mai nap is szarul indult, mint máskor szokott.A nappaliba érve Kate rohant felém.
-Hayley, el kell tünnöd erről a helyről!- suttogta a fülembe.
-Mi?Miért?- kérdeztem.
-Bántani akarnak téged!- folytatta előző mondandóját.
-Kik?
Nem mondott semmit, viszont két őrre rámutatott, majd elrohant.
Ez furcsa volt. Nem tudtam mire vélni az egészet. Miért akarnának bántani? Nem hiszem, hogy Kate igazat mondott. Nem akarok hinni neki és nem is fogok. Az egyetlen dolog, amit megtanultam az anyámtól az, hogy ne hirtelen felindulásból döntsünk emberekről. Biztos vagyok benne, hogy mielőtt még felvágta volna az ereit ő is hezitált. Na, jó. Ez azért elég durva volt, még nekem is.
Este vissza kellett menni a szobákba. Szokásomhoz hívően utoljára kisérte be. Nem hagytak magamra. Bejőttek hozzám a zárkámba. Egy percig nem történt semmi, csak néztek, ahogy én is őket, majd az egyik előrántott egy kést és közeledni kezdett felém. Lábaim remegtek. Hátat fordítva nekik keresni próbáltam valami, amivel meg tudom majd állítani őket. Meg láttam az asztali lámpát és felemetem, ezzel kirántva a konektorból. Kicsit meg is rázott az áram, de nem törődtem vele. A vészesen közeledő férfi fejének neki vágtam tiszta erőből. Összeesett.
Futni kezdtem, ki az ajtón. Szerencsémre a másik őrt el tudtam kerülni. A nappalival ellenkező irányba rohantam. Sosem voltam még ezen a részen. Féltem. Nem csak a hely rémitett meg, hanem az is, hogy követnek. Hátranéztem és láttam, nagyon közel jár. Próbáltam gyorsabban szaladni, de képtelen voltam. A lábaim összecsuklottak. A földön feküdtem tehetetlenül, mikor odaért hozzám. Hasamra fordított. Egy ideig, még tétlen volt, de végül elkezdte vagdosni hátamat egy késsel. Kisebb, nagyobb sebeket ejtve bőrömön. Sikitoztam torkom szakadtából, semmi válasz. Amikor megunta bevitt a magánzárkába, mivel az őr akit fejbe vágtam meghalt.
Ültem és néztem ki a fejemből. Nem gondolkodtam. Nem érdekelt semmi abban a pillanatban. Csak fájt. Fájt az ami történt, amit tettek velem.
Ültem és néztem ki a fejemből. Nem gondolkodtam. Nem érdekelt semmi abban a pillanatban. Csak fájt. Fájt az ami történt, amit tettek velem.
Köszönöm a vote-okat! Remélem ez a rész is tetszett.
