-Most vagy soha!-suttog hangosan Calum,hogy az erkélyen állva én is meghalljam.Hogy tisztábban lássátok a helyzetet,épp szökésben vagyunk.A nevelőszüleink,baromira nem foglalkoznak velünk.Még csak szóba sem állnak velünk,de ha mégis,akkor is csak belénkkötnek olyan kedves mondatokkal mint:"nem vagytok jók semmire!","csak a levegőt koptatjátok!","miért vagy már megint itt?","már megörültem,hogy elmentetek.." és az utolsó mondat volt Calumnak az utolsó csepp a pohárban.Ezért megszökünk.De menő ugye :D?Nah oké,leálltam.
Ash és a szülei voltak olyan aranyosak,hogy befogadtak minket.Ezért miután a csomagokat bepakoltuk a csomagtartóva,el is gurultunk VOLNA Ashtonék házához,de James kirontott az ajtón és felénk viharzott.
-Ülj be.-monja parancsoló hangon Calum,mire én szótfogadok neki.
-Mit képzeltek ti magatokról?!-ordítja James Cal arcába,de én csak az ablakból figyelem a jelenetet.
-Nagykorúak vagyunk.Megtehetjük.-vágja rá Calum,rémisztően nyugodt hangon.
-Nah ide figyelj pofátlan kölyök!A szüleid azt mondták a halálos ágyukon..-de Calum közbeszólt.
-Hogy neveljetek fel minket.Ugyan!Jobban belegondolva hamarabb el kellet volna szöknünk!-emeli meg a hangját a bátyám.
Ekkor James keze lendült,s nagy csattanással találkozott hatalmas tenyere Calum arcával.
Calum közelebb lépett és ....olyat tett amit jobb lett volna ha átgondol...lefejelte Jamest,aki hátraesett.
Kiugrottam az autóból és Calum elé álltam.James feltápászkodott,s megindult Calum felé,de Samanta jelent meg az ajtóban,s amint felfogta a helyzetet férjéhez futott és lefogta.
-Calum menjünk!-fordulok bátyám felé könnyes szemekkel,de hiába volt sötét,mégis kiszúrtam az arcából áramló vért.
Némán biccentett,majd miután beszálltunk az autóba,elindította a motrot és a gázpedált erőteljesen lenyomta,így nem kis sebességgel indultunk el.Becsatoltam a bisztonsági övet,s némán ültem,a lábamat szemlélve.
-Jól vagy?-fordulok felé,s alíg hallhatóan teszem fel ezt az egyszerű kérdést.
Az utat bámulva csak biccentett.Idegesen szorította a kormányt.Elhúztam a szám,s kicsi megkönnyebbüléssel árasztott el az,hogy a kocsi leparkolt Ashtonék háza előtt.
Gyorsan egy SMS-el felriasztottam Asht,aki pár perc múlva már az ajtóban állt.Kiszálltunk az autóból,majd elkeztük kipakolni a bőröndjeinjet,minek becipelésében Ashton is segítségünkre volt.
***
Én és Cal megkaptuk a vendégszobát.
Álmatlanul forgolódtam az ágyban,amikor úgy döntöttem,inkább kilesek az éji tájra az ablakon keresztül,mintsem felköltsem bátyám.
Az ablak elé álltam,s az éjszakai hold fénye által megvilágított tájat kémleltem.Csodás panorámát tárt elém,amikor kezeket éreztem meg a derekamon.Megugrottam,majd szembefordultam,Calummal.Fáradt volt.Ezt karikás szemei is tükrözték.
-Fekügyj le.-suttogom.
-Nem tudok aludni..-kezdi pásztázni ő is az éji tájat.
-Jól vagy?-ismétlem meg a koràbbi kérdést.
-....nem-húzza keserű mosolyra ajkait.
Így kezdődött el minden...de a mi életünk nem tündérmese..Nincs happy end...Vagy mégis?
|Ashton 5/5:aranyos volt tőle és a szüleitől,hogy befogadtak minket ☺♥
|Szökés 5/1* és 5/5:nem tudom mit is fűzhetnék hozzá...
|James 5/1:jobban belegondolva...én is megfejeltem volna a barmot☺
|Calum 5/3:fogalmam sincs,hogy képes így elfolytania az érzéseit...
|Gondolataim 5/1*:hagyjatok már aludni!
Nah szóval ez lenne a történetem első része.Ééés igeen.Szent johanna gimis pontozást fogok írni a részek végén ♥✌Köszi ha elolvastad!!
Puszi:Vivi⛄
