Hűvös szellő libben tova,
kecsesen, a fák sűrűjében.
Kurjantgat, és rikkant - Noha!
-Gyere, játssz, levél gyűrűjében!
Borzolja a vizes mohát,
melyen a harmat még meglapul.
Ekkor lát a világ csodát.
Felkel, játszik s megvadul.
A levegő már örvénylik,
s szabaddá lesz ki rabságban volt.
A remény is már fölfénylik,
bilincsünk, csak egy elmúló folt.
