Az Audi hátuljában ülünk. - Az én lakásomban akarsz könyörögni, vagy a tiédben? - kérdem, félrebillentett fejjel, vigyorogva. Bassza meg, nagyon jól néz ki! Kialudta magát. Evett. Az egészséges ragyogása visszatért. Megdughatnám itt az autóban... meg akarom. Taylor akadályt jelenthet. Bassza meg, eleget fizetek neki... - Azt hiszem, ön nagyon öntelt, Mr. Grey. Mellesleg a változatosság kedvéért mehetnénk hozzám. - mondja rekedten és provokatívan, majd szándékosan harapdálja az ajkát. Jesszus, ez felizgat. Mocorgok az ülésben. - Taylor, Miss Steele-hez, legyen szíves. Próbálok nyugodtnak és hűvösnek tűnni, amennyire képes vagyok rá. Kiabálni akarok vele, hogy gyorsabban vezessen. - Uram. - nyugtázza Taylor, és besorol a forgalomba. Szórakozott fél mosollyal mered rám, és nem tudom, hogy kinevet-e, vagy valamilyen gondolatot talál-e viccesnek. Nem tudom visszatartani, visszavigyorgok rá. Jesszus, annyira jó őt látni! Tegnap este vártam már ezt. Alig várom, hogy rátegyem a kezem! - És hogy telt a napod? - kérdem. - Jól. És a tiéd? - vigyorog, tükrözi az arckifejezésem. - Jól. Köszönöm. - felelem udvariasan... de az idétlen vigyor továbbra is az arcomon marad. Úgy nézünk ki, mint két Cheshire macska13. Megfogom a kezét és megcsókolom az ujjain. Elakad a lélegzete és kiszélesedik a vigyora. A hang megtalálja a forródrótot az ágyékomhoz. - Csodásan nézel ki! - mormolom. - Te is. - A főnököd, Jack Hyde, jó a munkájában? Pislog, és a homlokát ráncolja. - Miért? Ez is a pisilő versenyed miatt? Rávigyorgok. Nem, a rohadék veszélyes. - Az a pasi a bugyidba vágyik, Anastasia. Próbálom a lehető legsemlegesebb hangon mondani. Elvörösödik, és a szája szétnyílik a döbbenettől. Döbbent Anastasia - már hiányzott. A kifejezés, amely most az arcán ül, az egyik kedvencem. - Hát, arra vágyik, amire akar... egyáltalán miért beszélünk erről? Tudod, hogy nem érdekel. Csak a főnököm. Próbál gőgösnek hangzani, de az elvörösödése azt sugallja, hogy zavarban van. Bébi, bébi, bébi! Akar téged! Ő egy szexuális ragadozó, és te nem veszed észre! - Erről van szó. Azt akarja, ami az enyém. Tudnom kell, ért-e ahhoz, amit a SIP-nél csinál. Mert különben seggbe rúgom. Vállat von, és elbizonytalanodva néz le az ujjaira. A francba... próbálkozott már valamivel? Gyanús múltja van az asszisztenseivel. Egyik sem maradt sokáig a SIP-nél. - Azt hiszem. - mondja Ana, de nem valami meggyőzően. A pokolba. Csupán egy hete dolgozik ott - túl korai lenne még véleményt alkotnia. - Hát, jobban teszi, ha békén hagy, különben az utcán találja magát. - motyogom szenvtelenül. - Jaj, Christian! - szid le - Miről beszélsz? Nem tett semmi rosszat. Ismét a homlokát ráncolja, és a csókolni való kis 'v' megjelenik az orra felett. Miért ráncolja a homlokát? Vajon gyanítja, hogy a fickó is fut utána? Nem tetszik a gondolat. Tudom, hogy újjá kell építeni köztünk a bizalmat, de muszáj elmondania nekem, ha fenyegetőnek találja. - Ha rád hajt, elmondod. Ezt komoly erkölcsi lealacsonyodásnak nevezik, más szóval munkahelyi zaklatásnak. Beszélj velem, Anastasia! Meghallgatlak, ígérem! Nem akarlak megint elveszíteni! - Csak ittunk egyet munka után! - motyogja. - Komolyan gondolom! Egy rossz húzás, és repül! - Ehhez nincs hatalmad. - mondja csipkelődve. Aztán a szeme elkerekedik a hirtelen sokktól. Bassza meg. Mi az? - Vagy van, Christian? - kérdi gyanakodva, megerősítésre várva. Rámosolygok, kétségbeesetten gondolkodva, hogy hogyan váltsak témát, és teljesen semleges útra térjünk. A francba. - Megveszed a céget. - suttogja, hangja tele van rémülettel. Bassza meg. Nem ezt a reakciót vártam. - Nem egészen. - mormolom. - Megvetted. A SIP-et. Megvetted vagy nem? - mondja, alig véve levegőt, és sápadt arccal. Jesszusom. Hazudjak? Nem. Nem hazudok neki. - Lehet. - motyogom óvatosan. Nem kell elmondanom a teljes igazságot. - Megvetted vagy sem? - követeli. Ezt nem tudom kikerülni. Erősítsd meg, Grey! Majd elfogadja... előbb vagy utóbb. Remélhetőleg. - Megvettem. - Miért? - suttogja felháborodva. Meg akarlak védeni. - Mert megtehetem, Anastasia. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy biztonságban tudhassalak. - De azt mondtad, nem avatkozol a karrierembe. - És nem is avatkozom bele. Elrántja a kezét az enyémtől, és rám mered. A francba. - Christian... Megáll, keresi a megfelelő... trágárságot, jelzőt - mit? - Haragszol rám? - kérdem. Bár már tudom a választ. - Igen! Hát persze, hogy haragszom rád! Komolyan mondom, hogyan képes egy felelősségteljes üzletember annak alapján hozni a döntéseit, hogy éppen kivel kefél? Elfehéredik és idegesen pillant Taylor felé. Kinyitom a számat, hogy figyelmeztessem. Hogy mer így beszélni magáról? A személyzet előtt, a kurva életbe! Ösztönösen a térdemre akarom fektetni, most, itt, az autó hátuljában... de tudom, hogy a lehetőség többé már nem nyitott számomra. Nem találom a megfelelő szavakat, és veszek egy mély levegőt, próbálva visszafogni a természetemet. Az ajkába harap és egy pillanatra bizonytalannak tűnik, ami felgyorsítja a szívverésem... majd elmosolyodik az ő széles mosolyával és beenged. Intek Taylornak. Elhúz a járda mellől, én pedig követem Anat fel a lépcsőn, élvezve a csodás kilátást a fenekére. A csípője enyhe ringása, ahogy megy felfelé, túl csábító - annál is inkább, gondolom, mert fogalma sincs róla, mit tesz. Tisztában vagyok vele, hogy a vele született dögössége az ártatlanságából, az új dolgok kipróbálására való hajlandóságából, és a bizalomra való képességéből származik. Bassza meg... egy sötét gondolat fut át az agyamon: remélem, továbbra is bízik bennem. Lehet, hogy teljesen elpazaroltam a bizalmát. Újjá kell építenem - és meg is teszem. Szombat óta epekedtem ez után a nő után... most az enyém. Nem fogom még egyszer tönkretenni ezt. A lakása tiszta és rendezett, de van egy élettelen kisugárzása. A galériára emlékeztet, ahol tegnap voltunk, az átalakított raktárra, mindenhol tégla és sötét fa. A beton konyhasziget széles, újszerű, dizájnos. Tetszik. - Szép hely. - motyogom. - Kate szülei vették. Alec Kavanagh büszkévé teszi a lányát. Ez egy takaros kis lakás - jól választott. Kíváncsi vagyok, hogy érzi magát Ana, hogy hálával tartozik Kate-nek? Tudom, hogy kevés pénze van... ez nehéz lehet. A konyhasziget előtt áll, elpirult, figyel engem, a szeme elsötétül. Megnyalja az alsó ajkát... és a farkam megmoccan. - Öö... iszol valamit? - kérdezi. - Nem, Anastasia. Köszönöm. Én téged akarlak! Összekulcsolja a kezét, elveszettnek, idegesnek tűnik. Még mindig én okozom az idegességét? Ez a lány térdre tud kényszeríteni, és ő az, aki ideges. - Mit szeretnél csinálni, Anastasia? Azt tudom, hogy én mit szeretnék. És csinálhatjuk itt, vagy a hálószobádban, vagy a fürdőszobádban, nem érdekel - csak téged akarlak. Most. Felé sétálok, a tekintetem nem veszem le róla. Légzése felgyorsul. Te is akarsz engem, bébi. Tudom. Érzem. Addig hátrál, amíg a konyhaszigetnek nem ütközik... nincs menekvés. - Még mindig dühös vagyok rád. - suttogja. Egyáltalán nem hallatszik dühösnek... morcosnak, talán. De nem dühösnek. Tudom. Egy féloldalas kibaszottul-akarsz-engem vigyorral nézek rá, és a szemei elkerekednek. Az enyém vagy, bébi! - Kérsz valamit enni? - dadogja. Lassan bólintok. - Igen... téged. Vele szemben állva, belenézve szép, feneketlen kék szemébe, érzem a belőle sugárzó forróságot. Be akarok burkolózni a forróságába. Fürödni benne. El akarom érni, hogy sikoltson, nyögjön és kimondja a nevemet. Vissza akarom őt szerezni, és kitörölni az elválás keserű emlékét. Magamévá akarom tenni... újra. De kezdjük az elején. - Ettél már ma? Tudnom kell. - Egy szendvicset ebédre. Bassza meg. Hogy töltsük az egész éjszakát szeretkezéssel, ha nincs ereje? - Enned kell! - Igazán nem vagyok éhes, öö... nem ételre. Elvigyorodom. Még több célozgatás a kis Anastasia Steele-től. - Mire éhezik, Miss Steele? - Azt hiszem, jól tudja, Mr. Grey. Nyögni szeretnék. Nem rossz... Ez elveszi minden önkontrolomat, hogy ne kapjam fel és dugjam meg a beton pultnak döntve. De komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, könyörögnie kell. El kell mondania, mit akar, hogy végre elmondja az érzéseit, szükségleteit, vágyait. Meg kell tanulnom, mi teszi őt boldoggá. Lehajolok, mintha meg akarnám csókolni, megbolondítani őt... ehelyett a fülébe suttogok. - Akarod, hogy megcsókoljalak, Anastasia? - Igen. Elakad a lélegzete. Bassza meg. Ez a hang kibaszott bódító. - Hol? - Mindenütt. - Egy kicsit pontosabb meghatározást kérek. Mondtam, hogy addig nem érek hozzád, amíg nem könyörögsz, és nem mondod meg konkrétan, mit tegyek. - Kérlek... - suttogja. Ó, nem, bébi! Nem könnyítem ezt meg neked! - Mit kérsz? - Érints meg! - Hol, bébi? Felnyúl. BASSZA MEG! Ösztönösen hátra lépek, pislogva, elveszetten. Ne érj hozzám! A szívem a torkomban dobog, és a félelmem elrejtésére kell koncentrálnom. Bassza meg... ez az, amiért szükségem van szabályokra. - Ne, ne. - szidom őt szelíden, hogy álcázzam a reakciómat. De megtörtént a baj. - Tessék? - mondja pánikkal a szemében. - Nem. - rázom a fejem. Tudja. Elmondtam neki tegnap. - Egyáltalán nem? A hangja halk és könyörgő. Ne, bébi. Ne. Felém lép, és fogalmam sincs, mit fog most tenni. Hátrálok, és felemelem a kezeimet. Mosolyt ragasztok az arcomra. Remélem, ez elveszi az élét annak, amit mondani készülök. - Nézd, Ana... Kérlek! Ne érj hozzám! Nem szeretem... nem bírom elviselni. - Néha nem bánod. Mi lenne, ha hoznék egy filctollat, és megjelölnénk a tiltott részeket? - suttogja szomorúan. Nos... ez egy jó megközelítés. Még nem gondolkodtam ezelőtt ilyenen. - Nem is rossz ötlet. Merre van a hálószobád? El kell terelnem a témát. Balra int a fejével. - Szeded a tablettát? Az arca megváltozik. Ó, hogy az a... - Nem. - nyekergi. Jesszus - mindazok után, amiken keresztül mentünk, hogy kapjon egy kibaszott tablettát! Nem tudom elhinni, hogy csak úgy abbahagyta a szedését! Hülye kis... Aztán eszembe jut, talán ez azt jelenti, hogy nem érdeklődött a szex után mással. Kimondhatatlanul boldog vagyok a gondolattól. Nos, egy részem örül. Nem vagyok benne biztos, melyik. - Értem. Gyere, együnk valamit! Mindkettőnknek össze kell szednie a gondolatait. Az ágy várhat. - Azt hittem, lefekszünk. Le akarok feküdni veled. - Tudom, bébi. Ugyanolyan hatással vagy rám, mint én rád, Anastasia. És hidd el nekem, nem tudok várni, hogy lefeküdjek veled... de most talán ennünk kell és beszélgetni. Letörtnek tűnik, és én nevetségesen örülök ennek. Ha! Le akar velem feküdni. Előre ugrok és megragadom a csuklóját, kezét a háta mögé szorítom és magamhoz húzom. Érzem őt mindenütt a testemen. Ó, annyira jó őt érezni, karcsú, de jó. - Enned kell és nekem is. - motyogom. És teljesen legyengítettél azzal, hogy megpróbáltál hozzám érni. Vissza kell állítanom az egyensúlyomat, bébi! - Amellett... a várakozás a csábítás titka, és pillanatnyilag a késleltetett kielégülés érdekel. Hitetlenkedve mered rám. Igen, tudom... csak most találtam ki. - Az elcsábításon már túl vagyok, és most akarok kielégülést... Könyörgök... Légy szíves... - mormolja. Bassza meg, olyan, mint Éva14. Annyira csábító! Közel tartom magamhoz... biztosan sokat fogyott. Ez bosszantó... nem vigyázott magára. Lemosolygok rá. - Egyél! Túl vékony vagy! - megcsókolom a homlokát. Mogorván néz rám, és egy pillanatnyi megkönnyebbülést érzek. Szeretem őt makacsnak és dacosnak. - Még mindig pipa vagyok rád, amiért megvetted a SIP-et, és most azért is, mert várakoztatsz. - duzzog. - Dühös kis hölgy vagy, nem igaz? Egy kiadós étkezés után majd jobban érzed magad. - Tudom, mi után érzem jól magam. - Anastasia Steele, meg vagyok döbbenve! Belül táncolok. Akar engem. - Ne gúnyolódj velem! Nem küzdesz tisztességesen. Próbálom elfojtani a vigyoromat. Aztán hírtelen elsápad. Bassza meg - most mi van? - Főzhetnék valamit, ámbár ahhoz vásárolni kell. - Vásárolni? - Ennivalót. - Nincs itthon étel? A kurva életbe - nem csoda, hogy még nem evett! Azonnal megenyhülök. - Akkor menjünk vásárolni! A lakás ajtajához és szélesre tárom. Kétsaroknyit sétálunk Ernie szupermarketéhez. A szupermarket kicsi, és tele van emberrel - főként magányosakkal, a bevásárló kosarak tartalma alapján megítélve. Követem Ana-t, élvezve, ahogy járás közben kissé ring a feneke a szűk, feszes farmerében. Különösen szeretem, mikor áthajol a zöldség pulton és felkap pár hagymát... a szövet megfeszül rajta... Ó, mit tennék vele... Feltett nekem egy kérdést. Bassza meg. Felé pislogok. - Mikor voltál utoljára szupermarketben? - vigyorog rám Anastasia. - Nem emlékszem. - Csak Mrs. Jones vásárol? - Azt hiszem, Taylor segít neki. Nem vagyok biztos benne. - Megfelel neked a gyorsfagyasztott? Hamar elkészül. - Jól hangzik. Nem tudom visszafogni a vigyoromat. Tényleg türelmetlen. Jobban teszi, ha felkészül a könyörgésre! - Régóta dolgoznak neked? Mi a faszért akarja ezt tudni az alkalmazottaimról? - Taylor négy éve, azt hiszem. Mrs. Jones nagyjából ugyanannyi ideje. Miért nincs semmi étel a lakásban? A szeme hírtelen komollyá válik.
- Tudod, miért. - mormolja. - Te voltál az, aki elhagyott. - motyogom. Ha maradtál volna, nem éltem volna át életem legszarabb hetét. - Tudom. - mondja bűnbánóan. Követem őt a pénztárhoz és sorba állunk. Bassza meg... remélem, nem fogja ezt gyakran elvárni tőlem. Talán megkérhetem Mrs. Jones-t, hogy Ana-nak is vásároljon ételt. Mehettünk volna valahova enni - van elég étterem errefelé. - Van valami innivalód? - kérdem. - Sör... azt hiszem. - Hozok bort. Megfordulok, hogy megkeressem a sort, ahol a borok vannak. Három percembe telik kikövetkeztetni, hogy az Ernie szupermarket nem árul bort. Üres kézzel térek vissza Anastasia-hoz. - Van egy jó palackozott italok boltja a szomszédban. - mondja. - Megnézem, mijük van. Kifelé a boltból megkönnyebbülök. Jesszus - vannak, akik nap mint nap ezt csinálják. És egy pillanatra elönt a hála, amiért Gail megment engem mindettől a szartól. De az Anastasia-val való vásárlás gondolata... megmosolyogtat. Tudja, mit csinál, gondosan választja ki a húst és a zöldségeket, kis kezei ütögetik és nyomkodják... öröm őt nézni. Az italbolt borválasztéka szánalmas. Felkapok egy Pinot Grigio-t a hűtőszekrényből és távozok. Anastasia éppen most jön ki a boltból. - Hagyd, majd én hozom! - veszem át a bolti szatyrokat, és visszasétálunk a lakásához. Kicsit mesél nekem arról, mit csinált a hét folyamán. Nyilván élvezi az új munkáját... helyes. Nem említi, hogy átveszem a SIP-et, és ezért hálás vagyok. Visszaérve a lakásába, rosszul leplezett szórakozással figyel engem - egy másik arckifejezése, amit hiányoltam az elmúlt pár napban. - Nagyon... háziasnak látszol. - mondja. A kijelentése meglep. Nagyon szeretek házias lenni... vele. - Ezzel még senki nem vádolt. A szatyrokat a konyhaszigetre helyezem, ő pedig elkezdi kipakolni őket. Felkapom a bort. A bolt elég valóság volt számomra a mai napra. És most - hol tarthatja a dugóhúzót? - Még nekem is új a lakás. Azt hiszem, a nyitó abban a fiókban van. - bök arrafelé az állával. Rámosolygok, kihúzom a fiókot és megkeresem a dugóhúzót. Örömteli a tudat, hogy nem fojtotta a bánatát borba a távollétemben. Elpirul... miért? - Mi jár az eszedben? - kérdezem, miközben kibújok a zakómból. A heverőre teszem, és visszatérek a várakozó üveg borhoz. - Hogy igazából milyen keveset tudok rólad. - mondja szomorkásan. - Jobban ismersz bárkinél. - mormolom. Úgy képes olvasni a gondolataimban, mint senki más. Ez... nyugtalanító. Kinyitom az üveget, olyan látványos eleganciával, mint a pincér a Portlandi étteremben. - Azt hiszem, ez nem igaz. - mondja, továbbra is pakolászva a szatyrokból. - Az a helyzet, Anastasia, hogy nagyon, nagyon magamnak való ember vagyok. Azért, hogy... azt csinálhassam, amit csinálok. Öö... amit csináltam. Kitöltök két pohárral és az egyiket a kezébe nyomom. - Egészségedre! - emelem meg a poharamat. - Egészségedre! - feleli, és iszik egy kortyot. Nekikezd a munkának a konyhában, nyilván ez az ő területe. Úgy néz ki, mintha már évek óta csinálná... emlékszem, mondta, hogy főzött az apjára. Tényleg nagyon független. A lelked mélyén tudtad ezt, Grey. Ő egy makacs kis jószág. - Segíthetek? - kérdezem. Úgy mered rám, mintha arra kértem volna, hogy lopja el a koronázási ékszereket. - Nem, minden rendben... ülj csak le! - Szeretnék segíteni. Döbbenten pislog. - Felvághatod a zöldséget. - mondja végül. Jobb lenne, ha figyelmeztetném. Amit a főzésről tudok, azt nem érdemes leírni. Mrs. Jones és az alávetettjeim - néhányan nagyobb sikerrel, mint mások - voltak az egyetlenek, akik főztek rám. Anyám megpróbálta megtanítani nekem kamasz koromban. De ez nem nekem való. - Nem tudok főzni. - mondom, az éles késre meredve, amit a kezembe ad. - Gondolom, nincs rá szükséged. Letesz elém egy vágódeszkát és pár piros paprikát. Mi a faszt kéne ezekkel csinálnom? Túl furcsa alakjuk van ahhoz, hogy felvágjam őket. - Még soha nem vágtál fel zöldséget? - kérdi Anastasia, meg se próbálva elrejteni a hitetlenkedést a hangjából. - Nem. Úgy vigyorog rám, mintha idióta lennék. - Te kinevetsz? - Úgy tűnik, ez olyasmi, amit én megtehetek, te pedig nem. Nézzünk szembe vele, Christian, ez is egy első. Tessék, megmutatom. Hozzám súrlódik, és a testem életre kel. Bassza meg. - Így ni. - mondja, miközben felszeleteli a piros paprikát és szépen eltávolítja a belsejéből minden magot és szarságot15. - Elég egyszerűnek tűnik. - morgom. - Nem kéne fáradnod vele. - a hangja gunyoros. Csak nem azt gondolja, hogy képtelen vagyok felvágni egy kibaszott zöldséget? Majd én megmutatom neki! Nagyon óvatosan kezdem felszeletelni. Bassza meg, ezek a magok mindenhol ott vannak... ez sokkal nehezebb, mint gondoltam. Ahogy ő csinálta, könnyűnek tűnt. Ahogy elhalad mellettem, combja a lábamhoz simul. Ez zavaró, de folytatom a szeletelést óvatosan - ez a kés gonosz. Ismét elhalad mögöttem, ezúttal a csípőjével súrol... majd ismét, egy másik érintés, és mind a derekam alatt. Ez nagyon eltérítő. - Tudom, mit művelsz, Anastasia. - morgom sötéten. - Azt hiszem, ezt nevezik főzésnek. - mondja vidáman, ártatlanul... ravaszul. Végre rájött, mekkora hatalma van felettem? Fog egy másik kést, mellém áll, és fokhagymát, mogyoróhagymát és zöldbabot hámoz és szeletel. Nem mond semmilyen mentséget, amiért nekem ütközik. - Egész jól csinálod. - morgom, és nekilátok a második paprikámnak. - A szeletelést? - rebbenti meg színpadiasan a szempilláját - Évek gyakorlata. Megint hozzám súrlódik, ez alkalommal a hátsójával. A farkam helyesli. Elveszi a zöldségeket és elhelyezi őket a wokban. - Ha még egyszer ezt műveled, Anastasia, a konyha padlóján teszlek magamévá. - Ahhoz előbb könyörögnöd kell. - mondja, végignézve rajtam. A tekintete vággyal telt... Bassza meg. - Ez kihívás? - Talán. Ó, Miss Steele! Hajrá!16 Leteszem a kést és lassan odalépek hozzá, le nem véve róla a tekintetem. A szemei elkerekednek, ajkai pedig kissé szétnyílnak, míg vesz egy akadozó lélegzetet. Egy centire hajolok tőle, de nem érek hozzá, és lekapcsolom a gázt a woknál. - Azt hiszem, később eszünk. - mormogom... mert most addig foglak dugni, míg elveszted az eszed - Tedd be a csirkét a hűtőbe! Pislog párat, majd felveszi a felkockázott csirkés tálat, ügyetlenül ráhelyez egy tányért, és berakja a hűtőbe. Némán lépek mögé, így mikor megfordul, már ott állok előtte. - Tehát könyörögsz? - suttogja. - Nem, Anastasia. - rázom a fejem - Nincs könyörgés. Lenézek rá, buján, a vérem besűrűsödik. Bassza meg, el akarok benne temetkezni. Nézem, ahogy a pupillája kitágul és elvörösödik az arca a vágytól. Akar engem. Én pedig őt. Beharapja az ajkát... és nem bírom tovább. Megmarkolom a csípőjét és magamhoz húzom, az egyre erősödő merevedésemhez. A keze a hajamhoz kap, és lehúz a szájához. A hűtőnek tolom és keményen megcsókolom. Annyira jó az íze! Annyira édes! A számba nyög, és ez olyan a testemnek, akár egy ébresztő, egyre vadabbá válok. Egyik kezemmel a hajába túrok, hátrahúzom a fejét, hogy nyelvemmel még mélyebbre tudok hatolni a szájában. A nyelve csatázik az enyémmel... bassza meg - ez erotikus, nyers és intenzív. Elhúzódom. - Mit akarsz, Anastasia? - Téged. - Hol? - Ágy. Nem kell többször mondani. Elengedem, a karjaimba kapom, és gyorsan a hálószobájába viszem. Meztelenül kell látnom, alattam. Gyengéden lábra állítom, gyorsan felkapcsolom az éjjeli lámpáját és behúzom a függönyét. Ahogy lopva az utcára pillantok, rájövök, hogy valóban a szobáját bámultam néma őrködéseim során, a zaklató leshelyemről. Mikor megfordulok, ő engem néz. Tágra nyílt szemmel. Várva. Akarva. - És most? - kérdem. Elvörösödik. - Szeretkezz velem! - mondja egy kis szünet után. - Hogyan? El kell mondanod, bébi! Idegesen megnyalja az ajkát, és a vágy keresztülfut rajtam. A francba - koncentrálj, Grey! - Vetkőztess le! - mondja. Végre! Hüvelykujjamat a blúza nyakába akasztom, vigyázva, hogy ne érjek hozzá a puha bőréhez, és gyengéden meghúzom, arra kényszerítve, hogy lépjen felém. - Jó kislány. - mormogom. Látom mellkasa emelkedését és süllyedését, ahogy a légzése felgyorsul. Belenézek a szemébe, az enyém bizonyára tele érzéki ígéretekkel, az övé tágra nyílt a vágytól és a szükségtől. Csakúgy, mint ahogy nekem is szükségem van őrá. Lassan kezdem kigombolni a blúzát. A kezét a karomra teszi, azt hiszem, azért, hogy összeszedje magát, és rám mered. Igen, ez rendben van, bébi. Nem érintve a mellkasomat. Mikor az utolsó gombbal is végzek, áthúzom a blúzt a fején, és hagyom a padlóra esni. Nagy erőfeszítést téve, hogy ne érintsem meg gyönyörű melleit, lenyúlok a farmerja övéhez. Kipattintom a gombot és lehúzom a cipzárt. - Mondd el, mit akarsz, Anastasia! Ellenállok a kísértésnek, hogy az ágyra lökjem és belé hatoljak. Ez egy várakozással teli játék lesz. Kommunikálnia kell velem. - Csókolj meg innentől idáig! - suttogja, és az ujja végigsiklik a füle tövétől le a nyakán. Örömömre szolgál, Miss Steele. Elsimítom a haját az útból, összefogom puha fürtjeit a kezemben, és enyhén oldalra húzom a fejét, felfedve hosszú, karcsú nyakát. Felé hajolok, a füléhez simulok, és finoman fészkelődik, ahogy lágy csókokat nyomok az útvonalon, amelyet az ujja bejárt, majd vissza. Lágy hangot hallat... ez izgató. El akarok veszni benne. Újra felfedezni őt. - A farmerom... és a bugyim. - mormolja, és nem tudom elfojtani a vigyoromat rekedt hangja hallatán. Kezdi megérteni. Végre... beszélj velem, Ana! Még egyszer utoljára megcsókolom a torkát, majd térdre ereszkedek előtte, ezzel meglepve őt. Bedugom az ujjam a farmer és a bugyi dereka alá, és finoman lehúzom. A sarkamra visszaülve nézem, milyen szép, miközben kilép a cipőjéből és a ruhájából. A tekintete találkozik az enyémmel, és alig várom az utasítást. - És most, Anastasia? - Csókolj meg! - suttogja, alig hallható hangon. - Hol? - Tudod, hogy hol. Nem tudok ellenállni a mosolygásnak... tényleg nem képes kimondani a szavakat. - Hol? - cukkolom. Megint elpirul, és határozott, de zavart mozdulattal gyorsan rámutat, ahol a két combja összeér. - Ó, örömmel! - kuncogok, élvezve szégyenlős mosolyát. Hagyom, hogy az ujjaim lassan felfelé barangoljanak a lábán, míg kezeim el nem érik a csípőjét, majd hírtelen előre húzom, a számra. Bassza meg... érzem az izgalmát. Igazán kényelmetlennek érzem a farmeromat... a francba, vagy három számmal kisebb. Átdugom a nyelvem a szeméremszőrén - kíváncsi vagyok, rá tudnám-e venni, hogy megszabaduljon tőle - és megtalálom a célom, megízlelem őt. Jesszus, de édes. Kibaszott édes. Nyögdécsel és beletúr a hajamba és nem állok meg. Körözök a nyelvemmel, körbe-körbe, ingerelve és próbára téve őt. - Christian, kérlek... - könyörög. Megállok egy pillanatra. - Mit kérsz, Anastasia? - Szeretkezz velem! - Azt teszem. - sóhajtom, és finoman ráfújok a csiklójára. - Nem. Azt akarom, hogy bennem legyél. - Biztos? - Kérlek... Ne... olyan jól szórakozom! Folytatom a lassú, buja kínzást az én édes, drága Ana-mon. - Christian... kérlek! - nyög hangosan. Elengedem és felállok, ajkam nedves izgalma nyomán, és fátyolos tekintettel nézek le rá. - Nos? - kérdem. - Nos, mi? - lihegi. - Még mindig fel vagyok öltözve. Értetlenül bámul rám, és megadóan felemelem a kezem. Azt teszel velem, amit csak akarsz - a tiéd vagyok! Az ingem felé nyúl. A francba! Ne! Hátra lépek. - Nem, nem. - mormogom halkan. Úgy értem, a farmerem, bébi! Pislog párat, míg leesik neki, és hírtelen térdre rogy. Hűha! Ana... mit művelsz? És ügyetlenül - a szokásos csupa ujj és hüvelykujj17 - kicsatolja az övet és kigombolja a sliccgombokat, és gyorsan lerángatja. Bassza meg. Végre szabad a farkam. Lenézek rá, ahogy alávetett pózban térdel a padlón. Mit akar csinálni velem? Mikor felpillant rám, gyorsan kilépek a ruháimból és lehúzom a zoknimat. Megragadja a farkamat. Bassza meg. Megszorítja... ahogy én mutattam neki. Visszahúzza a kezét... ó... szinte túl hamar. Szinte fájdalmasan. De pusztán a látványa és apró kezének érzése kedvenc testrészemen is szinte túl sok. Felnyögök és megfeszülök, és lehunyom a szemem, mikor megérzem meleg, nedves száját körülöttem. Keményen szop. - Ááá. Ana... hűha... finoman. Ahogy megfogom a fejét, mélyebbre vesz a szájába, ajkai elrejtve fogait, összeszorítja. - Bassza meg. - sziszegem hódolattal és önkéntelenül, majd felé lendítem a csípőm. Annyira jó ez az érzés! Újra és újra megteszi, és ez több mint izgató. A nyelvével játszik a vége körül... újra és újra... ingerelve engem. Ma mindent szemet szemért módon csinál. Hangosan felnyögök, élvezve ügyes szájának és nyelvének érzését. Jesszus... ő túl jó ebben. Ismét mélyen a szájába vesz. Bassza meg... - Ana, elég lesz! Ne többet, kérlek! Összeszorított fogaim közt szívom be a levegőt. Elmossa az irányításom. Nem akarok most elmenni - benne akarok lenni, mikor elélvezek. Megteszi újra és újra. Kibaszott gyötrés. - Ana, megértettem ennyiből is! Nem akarok a szádban elmenni. - morgom. És továbbra is figyelmen kívül hagy. Bassza meg. Elég, te nő! Megmarkolom a vállát, felállítom és gyorsan az ágyára lököm. Lehúzom a fejemről az ingemet és a padlóra ejtem, majd lenyúlok a farmerem zsebéhez, hogy kihúzzam belőle az óvszert. Buján és elterülve fekszik az ágyon. - Vedd le a melltartód! - utasítom. Felül, és most az egyszer sietve úgy tesz, ahogy mondom neki. - Feküdj le! Látni akarlak! Visszafekszik az ágyneműjére és engem néz. Bassza meg, ő csodálatos. Eltépem a fóliacsomagot, kinyitom, és felgörgetem a gumit. Minden mozdulatomat figyeli, továbbra is lihegve. A haja zamatos gesztenyeként terül szét halovány arca körül. A teste finom rózsaszíne pirult az izgalomtól... mellbimbói megkeményedtek, hívogatva engem... hosszú lábai szétnyíltak. Rám várva. - Csodás látvány vagy, Anastasia Steele. És az enyém. Megint. Az ágy fölé hajolok, megcsókolom a bokáját, a térde belső felét, a csípőjét, a puha hasát, a nyelvem a köldöke körül köröz... nyögdécsel. Megnyalom először az egyik mellét, majd a másikat. Mikor a számba veszem a mellbimbóját, ingerlem, megnyújtom, megkeményedik ajkaim közt. Keményebben húzom, és szemérmetlenül vonaglik alattam. Türelem, bébi... Elengedem azt a mellbimbót, hogy a másik ikret is elhalmozzam a figyelmemmel. - Christian, kérlek... - könyörög. - Mit kérsz? - mormolom a mellei közül, élvezve a szükségét. - Magamban akarlak. - Azt akarod? - Igen, kérlek... - zihálja kétségbeesetten. Pont úgy, ahogy szeretem. Szétfeszítem a lábait a térdemmel. Ó, én is akarlak téged, bébi! Fölé hajolok, egyensúlyozva és teljesen készen. Ki akarom élvezni ezt a pillanatot, ezt a pillanatot, mikor visszaszerzem gyönyörű testét, visszaszerzem az én gyönyörű Ana-mat. Kék szeme perzselően néz fel rám, és nagyon lassan csusszanok belé. Bassza meg... annyira jó őt érezni, annyira jó, annyira szűk. Fölfelé billenti az ágyékát, hogy találkozzon velem, hátra veti a fejét, az álla a levegőben, a szája nyitva a néma élvezettől. Megragadja a felkaromat és felnyög. Milyen édes ez a hang! Kezeimet a feje mellé teszem, hogy a helyén tartsam, könnyedén kihúzódom belőle, majd ismét belécsusszanok. Ujjai a hajamba túrnak, magára húz, és lassan mozgok, érezve égető forróságát körülöttem, kiélvezve minden egyes kibaszott porcikáját. - Gyorsabban, Christian, gyorsabban... kérlek. - könyörög. A szemei elkerekedtek, a szája ernyedt... rohadtul gyönyörű. Ajkaim megtalálják az övét, szintén követelőzve, és mozogni kezdek, igazán mozogni. Kívánságod számomra parancs, bébi! Döfök és döfök... annyira édes. Már hiányzott ez. Mindenét hiányoltam. Elveszek benne, beletemetkezem, újra és újra. Mintha hazatértem volna. Ő a minden. Érzem, ahogy épül körülöttem, közelít a csúcs felé. Ó, bébi, igen... A lába kezd megfeszülni. Közel jár hozzá. Én is. - Rajta bébi! Add meg nekem! - suttogom összeszorított fogaim közt. Felkiált, ahogy elmegy körülöttem, megszorít és mélyebbre húz, és elélvezek... belé öntöm az életemet és a lelkemet, újra és újra. - Ana! Ó, basszus, Ana! Rárogyok, a matracba nyomva őt, és arcomat a nyakába temetem... belélegzem ínycsiklandó, bódító illatát. Megint az enyém. Nem veheti el tőlem senki. Tisztában vagyok a boldogság ezen pillanatában, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megtartsam. Hogy magam mellett tarthassam.
YOU ARE READING
Grey - magyar
RomanceA férfi gyönyörű, okos és a hatalom megszállottja. Világa rendezett, szigorú szabályok szerint működik, de fájdalmasan üres, mindaddig, amíg Anastasia Steele be nem lép az életébe. Miért nem képes ellenállni Ana csendes szépségének? Miért nem tud el...
