Grey - magyar

Elena szembesítése

A szemem sarkából nézem, ahogy Ana távozik és becsukja az ajtót. Anya dühösen néz rám, nem mond semmit, úgy néz rám, mintha most látna először. Látja a szörnyeteget, akit nevelt, de nem ő teremtett. Bassza meg... nagy bajban vagyok. Ezt megerősítve bizsereg a fejbőröm, és érzem, hogy kifut a vér az arcomból. - Mennyi ideje, Christian? - mondja végül, a hangja lágy. És tudom, hogy ez a hangszín - ez a vihar előtti csend. A francba. Mennyit hallott? - Néhány éve. - motyogom. Nem akarom, hogy tudja. Nem akarom elmondani neki. Nem akarom őt bántani... tudom, hogy ez történne. Tizenöt éves korom óta tudom. - Hány éves voltál? Nyelek egyet, és a szívem felgyorsul, akár egy Forma 1-es motor. Óvatosnak kell lennem. Nem akarom bajba sodorni Elenát. Anyára meredek, próbálva megítélni, hogy fog reagálni. Hazudnom kellene neki? Képes lennék hazudni neki? És egy részem tudja, hogy mindig hazudtam neki, mikor találkoztam Elenával, és azt mondtam, hogy tanulok egy barátommal. Anya szeme elkerekedik és elsápad. - Mondd el! Hány éves voltál, mikor kezdődött ez az egész? - mondja összeszorított fogakkal. Ez az a hang, amit csak nagyon ritkán hallok, és tudom, hogy halálra vagyok ítélve. Nem fogja feladni, míg nem kap választ. - Tizenhat. - suttogom. Összehúzza a szemét és oldalra dönti a fejét. - Próbáld újra! - suttogja, a hangja hátborzongatóan halk. Bassza meg... honnan tudja? - Christian! - figyelmeztet, ösztökél. - Tizenöt... Lehunyja a szemét, mintha leszúrtam volna, a kezét a szájához kapja, ahogy fojtogatja a zokogás. Mikor kinyitja a szemét, tele van fájdalommal... és lassan könny gyűlik benne. A francba. - Anya... - próbálkozom, és azon gondolkodom, mit mondjak, amivel eltörölhetem ezt a fájdalmat. Felé lépek, és felemeli a kezét, hogy megállítson. - Christian. Most nagyon haragszom rád. Azt javaslom, ne gyere közelebb. Azzal fenyeget, hogy bántana. Bassza meg, ha tudná... - Honnan tudtad? Hogy hazudtam. - kérdezem. - Az ég szerelmére, Christian! Az anyád vagyok! - csattan fel ingerülten, ahogy letöröl az arcáról egy kibuggyant könnycseppet. Azt hiszem, tényleg elpirultam, és egyszerre érzem magam ostobának és bosszúsnak. Csak anyám képes arra, hogy így érezzem magam - az anyám, és most Ana. A francba, azt hittem, képes vagyok hazudni. Sokkal jobb vagyok benne, mint Ana. Ő tényleg szarul hazudik. - Igen, jól teszed, hogy elszégyelled magad! Mennyi ideig? Mennyi időn át hazudtál nekünk, Christian? Ó, bűntudatot kelt bennem. Vállat vonok. Nem akarom, hogy tudja. - Mondd el! - csattan rám. - Néhány évig. - Évek! Évek! - kiabálja, amitől meghunyászkodom. Nagyon ritkán kiabál. - Nem tudom elhinni... az a kibaszott nő! Elakad a lélegzetem. Soha nem hallottam még anyát káromkodni. Soha. Ez teljesen lesokkol. Megfordul és az ablakhoz sétál. Én nem mozdulok. Megbénultam. Megdöbbentem. Anya az előbb káromkodott. - És a gondolat, hogy mindig, mikor itt volt... - anya hangosan felnyög, és kezeibe temeti az arcát. Nem tudom tovább megállni. Felé lépek és átkarolom. Ez nekem is még új... átölelni az anyámat. A mellkasomhoz húzom, és halkan sírdogálni kezd. - Már azt hittem, hogy meghaltál ezen a héten, most meg ez... - Anya, ez nem az, amire gondolsz. - Ne is próbálkozz, Christian! Hallottalak, hallottam, amit mondtál. Hogy ő baszni tanított. Megint kimondta. Hátrálok - ez nem ő... ő nem káromkodik. Megalázó a gondolat, hogy valami közöm van ehhez. Soha nem akartam bántani Gracet. Megmentett. Ebben a pillanatban eláraszt a bűntudat. - Tudtam, hogy történt valami, mikor tizenöt voltál. Ő volt az oka, nem igaz? Az ok, amitől hírtelen lenyugodtál, és úgy tűnt, koncentrálsz? Ó, Christian... mit művelt veled? - szipog. Anya! Miért reagálja túl? Elmondhatom neki, hogy Elena kordában tartott? Nem kell elmondanom neki, hogyan. - Igen. - mormolom. Ismét felnyög. - Ó, Christian. Együtt ittam azzal a nővel, kiöntöttem neki a lelkem sok éjszakán... és a gondolat... - A kapcsolatom vele független a kettőtökétől. - Ne add be nekem ezt a baromságot, Christian! Visszaélt a bizalmammal! Bántalmazta a fiamat! Megbicsaklik a hangja, és megint a kezébe temeti az arcát. - Anya, én nem így éreztem. Felegyenesedik és hadonászni kezd a fejem körül, így elhajolok. - Kifognak rajtam a szavak, Christian. Kifognak rajtam. Hol rontottam el? - Anya, erről nem te tehetsz! - Hogyan? Hogy kezdődött? - feltartja a kezét és gyorsan folytatja - Nem akarom tudni... Mit fog apád mondani? A francba... Carrick őrjöngeni fog. Hírtelen ismét tizenöt vagyok, rettegek más végeláthatatlan előadásaitól a személyes felelősségről, az elfogadható magatartásról és minden amerikai dologról. Jesszus, ez az utolsó dolog, amit szeretnék. - Igen, pokoli dühös lesz. - csattan fel, jól értelmezve az arckifejezésemet - Tudtuk, hogy történt valami. Egyik napról a másikra megváltoztál. És a gondolat, hogy ez azért volt, mert meg lettél fektetve a legjobb barátnőm által... Bárcsak elnyelne most a padló! - Anya, ez már megtörtént, véget ért, elmúlt. Semmi rosszat nem tett velem. Azt hiszem, ő volt a jobbító erő18. - Christian, hallottam, mit mondtál. Azt mondtad neki, hogy soha nem szeretett téged. Sosem ölelt meg. Hallottam a rideg válaszát... és arra gondoltam... Ismét a tenyerébe temeti az arcát. Hírtelen felkapja a fejét, hogy tekintete találkozzon az enyémmel, és szemei elkerekednek a rémülettől. Bassza meg... most mi van? - Ne! - leheli. - Mi az? - Ó, ne! Mondd, hogy nem igaz, mert megkeresem apád régi pisztolyát és lelövöm azt a kurvát! Bassza meg... Anya! - Mi az? - Tudom, hogy Elena ízlése egzotikus, Christian. Ma este másodjára érzem azt, hogy szédülök. A francba... Ezt nem kellene tudnia. - Ez csak szex, anya. - mormolom gyorsan - le kell ezt állítanom, még most. Semmiképp se teszem ki anyámat az életem ezen részének. Összehúzott szemmel néz rám. - Nem akarom a kényes részleteket, Christian. Mert ez az... mocskos, undorító, hitvány. Miféle nő az, aki ilyet tesz egy tizenöt éves fiúval? Ez gusztustalan. Ráférne egy egészségügyi figyelmeztetés... Jézusom! A dolgok, amiket mondtam ennek a kurvának. Nos, biztos lehetsz benne, hogy nem látjuk őt itt szívesen többet. - határozottságának jeleként összeszorítja az ajkait - És meg kell szüntetned minden kapcsolatot vele! - Anya, ööö... Elenának és nekem van egy sikeresen futó üzletünk együtt. - Nem, Christian! Megszűntetsz vele minden kapcsolatot! Szótlanul meredek rá. Hogy mondhatja meg nekem, mit tegyek? Huszonnyolc éves vagyok, a kurva életbe is! - Anya... - Nem, Christian, komolyan mondom. Ha nem teszed, megyek a rendőrségre. Elsápadok. - Nem tennéd. - De megfogom. Nem tudtam akkor megállítani, de most igen. - Te csak nagyon dühös vagy, anya, és nem is hibáztatlak érte. De túlreagálod. - NE MONDD NEKEM, HOGY TÚLREAGÁLOM! - kiabálja. A francba! - Nem tarthatsz semmilyen kapcsolatot sem egy olyan valakivel, aki képes visszaélni egy zavaros, éretlen gyerekkel! Rám mered. Jesszus! - Ana tudja? - Igen. - Helyes. Nem kezdheted a házas életed titkokkal. Kissé ráncolja a homlokát... mintha személyes tapasztalatból beszélne. Egy kicsit érdekel, miről van szó. Helyrerázza magát. - Kíváncsi vagyok, ő mit gondol Elenáról. - A te oldaladon áll. - Értelmes lány. Legalábbis, a talpadra esel vele19. Egy szép, fiatal nő, a megfelelő korral. Valaki, akivel megleled a boldogságot. Az arcvonásom megenyhül. Igen. Ő boldoggá tesz, mint azt valaha is gondoltam. - Befejezted Elenával! Megszűntetsz vele minden kapcsolatot! Megértetted? - Igen, anya. Azt terveztem, hogy ezt adom nászajándékba Anastasia-nak. - Mi? Nos, jobban tennéd, ha kitalálnál valami mást! Ez aligha romantikus, Christian! - gúnyolódik. Ó! - Azt hittem, tetszene neki. - Férfiak! Néha fogalmatok sincs semmiről! - Mit gondolsz, mit kellene adnom neki? - Ó, Christian... - sóhajt... majd rám mosolyog, egy halvány kis mosollyal - Tényleg nem hozod szóba? Tudod, miért vagyok ideges? - Igen, hát persze. A francba... majdnem sikerült elterelnem. - Akkor mondd meg, miért! Nézem őt és felsóhajtok. - Nem tudom, anya. Mert nem tudtad? Mert a barátod? Felém nyúl, és finoman megsimogatja a hajamat, mint régen, amikor még kicsi voltam. - Ezen okok miatt... és mert nyilván nem szeretett téged. Visszaélt veled, drágám. És te nagyon megérdemled a szeretetet. Bassza meg. Szúrást érzek a szememben.20 - Anya... - suttogom. Átölel, ezúttal nyugodtabban, és én is visszaölelem. - Jobb, ha mész, és megkeresed a menyasszonyodat. Elmondom apádnak, ha véget ért a parti. Nem kétséges, hogy ő is akar veled majd beszélni. - Persze, anya. Ó, a francba... Minden áron el akarom kerülni Carrick-et. El tudom képzelni, mit fog mondani. - Még mindig haragszom rád. De őrá jobban... Az arcáról eltűnik a humor. Soha nem vettem észre, milyen ijesztő tud lenni, ha akar. - Tudom... - mormogom. - Menj. Keresd meg Ana-t! Elenged, hátra lép és megdörzsöli ujjaival a szeme alatt, hogy letörölje az elkenődött sminkjét. Gyönyörűen néz ki. Ez a csodálatos nő, aki igazán szeret engem... ahogy én szeretem őt. Veszek egy mély lélegzetet. - Nem akartalak bántani, anya. - Tudom. Menj. Bólintok, és lehajolok, és gyengéden megcsókolom a homlokát, meglepve őt ezzel. Kimegyek a szobából, hogy megtaláljam Ana-t.