Történet egy hősről és egy istenről

1.fejezet: Egy hős és egy isten születése

Egy hideg téli estén Sundsvall városában hatalmas az öröm, hiszen Kól kovácsmesternek és félóriás feleségének, Elinnek fiúgyermeke született. A fehér bugyolában is kitűnt a fiú gyönyörű világoskék szeme, amely az estét szinte bevilágította.
- Látod őt Nissa, ő itt a kisöcséd, Eirik? - fordult lányához Kól.
- Csak pár órája született, de már most hatalmas. – mondta Nissa.
- Hát igen, az édesanyjára ütött. – nevetett fel Kól.

E percben érkeztek meg a házhoz a város vezetői és egy jós. Sundsvall városában szokás volt, hogy az újszülötteknek a helyi jós megjövendöli sorsát.
- Üdvözöllek titeket nálunk barátaim. – szólította meg őket Kól – Koccintsatok velünk és ünnepeljük meg Eirik születését!
- Nagyon szívesen maradnánk, de sajnos nem érünk rá, csak a jóslat miatt jöttünk. – közölte Sundsvall város jarlja, Rorik.
- Akkor kezdjünk is bele. – javasolta a jós.

A ház minden sarkába egy-egy gyertyát helyezett el, a szoba közepére helyezte birkabőrből készített köpenyét, s arra helyezte a csecsemőt. Köré 5 rúnakövet helyezett, majd megfogta a fiú kezét. Percek múlva szólalt csak meg:
- A fiú a jövőben híres lesz, ki hatalmas tetteket fog véghez vinni, de tetteit vérözön követi majd.
Ekkor a házban síri csend lett, mintha kihűlt volna az élet.

Eközben az istenek otthonában, Asgardban is rideg a hangulat, mivel Týrnek féltestvére született. Ám sajnálatos módon az édesanyjuk nem élte túl a szülést, saját lelkét feláldozta, hogy megszülethessen fia, Kyr. A gyász közepette a leghatalmasabb isten, Odin vette először karjába agyermeket. Bőre falfehér volt, szeme barna, az alkata pedig rendkívül erős, de isteni erő nem keringett ereiben.
- Nem maradhat Asgardban! – mondta Odin – Halandók közé küldjük Midgardba, majd ők felnevelik.
- Hogy küldhetnéd őt az emberek közé apám, hiszen az apja ismeretlen, az édesanyja halott, már csak én, a testvére maradtam neki. – ellenkezett Týr.
- Nem élhet köztünk istenek között, hisz semmi isteni nincs benne! – jelentette ki Odin egyre dühösebben.
- Apám majd én gondját viselem, kérlek! Legalább hallgasd meg a többi istent. – kérte őt Týr.
- Loki mi a véleményed? – kérdezte Odin.
- Azt mondom dobjuk Fenrir elé, a jövőben bajt hozhat a fejünkre a gyermek.
- Mégis kinek árthatna te félkegyelmű? – háborodott fel Thor.
- ELÉG! – ordította Odin – Baldr te vagy a legigazságosabb, dönts a sorsáról.
- Javaslom maradjon addig, amíg Týr fegyelmezni tudja. – tette hozzá Baldr.
- Hát nem bánom. – kezdte Odin - A gyermek maradhat, azonban a nevelésében senki sem segíthet neked Týr, egyedül kell elbírnod a feladattal. Remélem tudod mit csinálsz.
- Köszönöm apám, nem fogsz csalódni bennem! – könnyebült meg Týr.