The break

1.4K 42 8
                                    

Louis

Már vagy három hete tart ez a szünet de még nem jelentkezett. Csak a szülinapomon, de akkor is csak egy 'Boldogot Lou!' üzit kaptam. Amikor eldöntöttük a bandával, hogy tartunk most egy szünetet, azt hittem Harryvel kibékülünk majd és megint összejövünk. De sajnos nem így lett. Sőt, azóta csak rosszabbodott a helyzet, ugyanis így még csak nem is találkozunk naponta, ami nulla kommunikációt eredményez. Ezt jól beszoptad, Louis!
Eleinte volt egy tervem. Brilliáns egy ötlet volt. Féltékennyé akartam tenni Hazt, ezért elkezdtem járni Danielle-lel. Hát nem mondom ennek sok értelme nem volt, az össz következménye kb. annyi hogy Briana kiakadt, hogy míg ő egyedül néz szembe a terhességével, addig én más csajokkal randizok. Egyik felem igazat ad neki, másik felem meg pont leszarja, hogy az a ribi mit gondol rólam. Sejthette volna, hogy ez lesz.
- Hjajj, Briana. - sóhajtom magamban.- Vagy ahogy néhány directioner hívja: Bribanc.
Fogalmam sincs miért feküdtem le vele, de van egy olyan érzésem, hogy biztos rosszban voltunk épp Hazzával. Kár hogy full részeg voltam aznap este, még az okára sem emlékszem. De ha rosszban voltam Harryvel, ha nem, utána tényleg durván összevesztünk. Azóta már lefeküdtünk néhányszor, de a csodálatos esték után sosem ébredtem mellette. Akármennyire próbálkoztam is, mindig gyorsabb volt, s ráadásul mindig azt hajtogatta, hogy ez számára csak szex, semmi több. Olyankor mindig majd' megszakadt a szívem de nem tehettem semmit. Már nem érdeklem. Csak ezt eddig nem akartam elfogadni, ezért is hittem azt, hogyha összejövök Danielle-lel, akkor majd rájön, hogy szeret. Mint említettem, ez nem vált be, sőt mintegy válaszul, a netet hirtelen róla és valami Kendall nevezetű csajról készült képek lepték el, amiken egymáson fetrengenek, smárolnak és igen feltűnően jól szórakoznak, mindezt egy luxusyachton. Hogy hogyan kerültek a közelükbe paparazzik, azt még mindig nem sikerült megfejtenem, de gyanítom az én Hazzám meg az a Kendall ennek biztos csak örül. Így legalább a világ orra alá dörgölhetik hogy ők márpedig együtt vannak.
Kiborít, hogy ennyire nem törődik velem, hogy ennyire nem érdeklik őt az érzéseim. Pedig tudja jól, hogy még mindig szeretem, hogy még mindig belé vagyok esve. Csak úgy látszik leszarja. Mint én Bribancot.
Kurvára lefogytam, mert mostanság màr enni sincs kedvem, csak szívom a cigit és piálok. Tudom jól, hogy nem helyes az, amit teszek, de a nikotin és az alkolhol segít lenyugodni, valamint elfeledni azt az egyszerű tényt, miszerint senkinek sem kelllek. Néha füvescigit szívok, ami meg végképp borzalmas tett, de mára már szinte csak ez tart életben, ez a négy dolog. A fű, ez segít eufórikus hangulatba átvarázsolni azzal, hogy azt képzelem tőle, hogy Larry valós.
A cigi, ez mindig lenyugtat, s úgy legalább nem érzek erős késztetést arra hogy szétverjek valamit vagy valakit.
A pia, ez segít elfelejteni a sok sok hibát, ami miatt elvesztettem Őt.
És Harry, ezt azt hiszem meg sem kell magyaráznom.
Hogy büszke vagyok-e magamra? Totálisan NEM! De mit lehet tenni ha az ember szíve össze van törve? Semmit se, csak szenvedni lehet, vagy megpróbálni elfelejteni őt. De azt én meg nem akarom, de ha akarnám sem tudnám.
Most Liamnél vagyok, a konyhában ülök kezemben egy bögre kihűlt forró csokival amibe még bele sem kóstoltam. Csak merengek itt magamban és érzem kíváncsi tekintetét rajtam, de úgy teszek mintha nem vettem volna észre. Liam nagyon jó barát, mindenhogy próbál segíteni rajtam, de még neki sem megy. Pár napja döbbent csak rá, hogy én most depressziós vagyok, mikor épp megint egy borzalmas fej- és fülfájáson voltam túl. De nem hibáztatom, már úgyis egy ideje Londonban voltam az ünnepek alatt. Esélye sem volt észrevenni.
- Még egy óra és itt lesznek. - szólal meg végül. Harryre, a barátnőjére és Niallre céloz. Ma ugyanis egy kis esti partyt tartunk, hogy közösen is megünnepelhessük az új évet. Harry mivel tegnap ért haza a fergeteges nyaralásából ragaszkodott hogy Kendall is jöjjön.
- Én készen vagyok. - hazudom és próbálok nyugodt maradni, de megremegek és egy könnycsepp kicsordul a szememből.
- Figyelj, Lou, ha gondolod lemondhatom...- kezdi de félbeszakítom.
- Kibírom ezt az estét. -mondom majd megdörzsölöm szemem és letörlöm a könnyeim. - Hogy festek?
Tetőtől talpig végigmér és làtom a szemében, hezitàl hogy elmondja- e az igazat.
- Áh inkább ne is mondj semmit, biztos borzasztóan nézek ki.
Erre elhallgat és lehajtja a fejét.
- Kimegyek az erkélyre cigizni...jösst te is? - invitál, s érzem a hangján az idegességet.
- Persze, úgyis le kell még nyugodnom.
Kimegyünk és mindketten rágyújtunk. Eleinte hezitáltam, hogy a füveset vagy a sima cigit vegyem elő de inkább megráztam a fejem és a sima mellett döntöttem. Ma mégsem ülhetek egész éjjel bedrogozva, mikor Harry is itt lesz. És különbenis, abba kéne hagynod a menekülést a valóság elől. - suttogja egy hang a fejemben. Mire csendben elszívjuk őket, pont csöngetnek.
- Megyek már! - kiálltja Liam, majd kidobja csikket. Felémpillant mire én csak megrázom a fejem.
- Én még egy kicsit itt maradok. - mondom neki. - Mindjárt én is megyek.
Bólint egyet, majd elmegy ajtót nyitni. Végre egyedül maradok. Hűvös szellő kap a hajamba. A hideg kezd egyre jobbsn átszivárogni ruháimon ezen a késői órán, de ez csak megnyugtat. Kezemben még mindig szorongatom a kakaót, s most hirtelen kedvem támad felhörpinteni mintha valami alkoholos pia lenne. Kissé hideg de én mégis hálásan kortyolgatom. Odabentről hangos női nevetés hangzik, meg vidám üdvözlések. De én nem érzem úgy mintha odatartoznék.
- Louis hol van? - hallom Ni hangját. Liam válaszol neki valamit de azt már nem hallom. Itt az ideje bemennem. - nézek üres bögrémre. Lassan, amilyen lassan csak tudok megfordulok és visszasétálok. Bemegyek a nappaliba és széles mosollyal üdvözlöm Niallt. A kanapén ül Harry mellett aki mellett Kendall foglal helyet. A szemben lévő kisebb kanapén Liam ül, a dohányzóasztalon egy tálca, forró cdokikkal és forralt borokkal megrakodva. Mindenki engem bámul és extralassan Harryék felé fordulok majd kinyögök egy sziasztokot. Liam és Niall szinte egyszerre sóhajt fel megkönnyebbülten. Szívem a torkomban dobog miközben Harry bemutatja nekem Kendallt. Zavartan rámosolygok, majd inkább megfordulok és Liamhez lépkedem. Letelepedem mellé és üres bögrémet az asztalra teszem. Azon vacilálok, hogy vajon józanul túlélem-e ezt az estét, vagy inkább jobb lenne, ha forralt bort innék, de végül a kakaó mellett döntök és szórakozottan rákacsintok Liamre, aki mindezt egy nevetéssel nyugtázza. A többiek elkezdenek valamiről dumálni, de csak rá tudok koncentrálni. Istenem, milyem gyönyörű! Néha felnevetek egy-egy poénon, meg párszor mondok én is egy kettőt, de ezeken kívül csak Őt bámulom. Aztán mikor már egyre többet isznak Hazzáék, egyre romantikusabb dolgokat kezdenek csinálni. Csókolóznak és egymást ölelgetik, fogdossák. Könnyek szöknek a szemembe de visszavisszatartom őket. Lassan leesik hogy, ezek ketten itt előttem szerelmesek. Nem is értem hogy mit keresek én itt. Kezdek feszültté válni, amit Li is megérez mellettem. Gyorsan felállok és bejelentem távozási szándékomat de csak Ni és Li hallja. A szerelmespár túlságosan is el van foglalva egymás felfalásával. Elhadarok egy halk 'viszlát'-ot, majd Liam kikísér és elhagyom az épületet. Beugrok a kocsimba és kiengedek mindent. Dühösen csapkodom a kormányt miközben ölemre ömlenek a könnyeim. Erről eszembe jut, hogy a zsebembe van még füves cigi, így gyorsan rágyújtok egyre és érzem ahogy kezdek szép lasan lenyugodni. Mikor már nem remeg annyira a kezem hogy ne tudjam vezetni a kocsit, beindítom a motort és elindulok. Fogalmam sincs merre vezetek, csak nyomom a gázt. A rádiót kinyomom, inkább berakom az egyik depis zenékkel teli CDm és jó hangosra feltekerem. Hamarosan a városon kívülre érek, egy erdőben autózok tovább. Épp azon merengek vajon hol lehetek mikor fejembe és fülembe élesen hasít bele a fájdalom. Hirtelen nem hallom már a zenét csak a kegyetlen sípolást és zúgást. Egyik kezemmel próbálom lejjebb venni a hangerőt de véletlenül még feljebb tekerem. A fájdalom felerősödik, és elakad a lélegzetetem. Csillagokat látok és füleimhez kapom a kezeim. Egy pillanat múlva, kinyitom a szemem és ijedten konstatálom, hogy nagyon gyorsan száguldok egy kanyar felé. Megmozdulnék de túl erős a fájdalom, így inkább becsulom a szemem és akkor hihetetlen sebességgel belecsapódik a kocsi valamibe. A testem előre csapódik de valami félig puha félig kemény felfogja becsapódásomat. A zúgás halkul majd mikor már elviselhetővé válik, kinyizom a szemem, és rájövök, hogy a félig puha, félig kemény tárgy tulajdonképpen a légzsák. Körbenézek és örömmel jegyzem meg magamban, hogy túléltem. Pár pillanat múlva rájövök, hogy a zene leállt, és ezért gyengült a zúgás, de a kocsi meg füstöl ezért jobbnak látom ha kiszállok. Fájó testtel,nehézkesen és lesokkoltan szállok ki majd megállapítotom hogy néhány szilánk megvágott, a halántékom táján vér csurdogál, valamint a jobb lábam irtózatosan fáj ha ránehezedek de ezeken kívül semmi bajom nem esett. Végignézek az autóm roncsán majd az öngyújtómat és a füves cigis dobozt felkapva az erdő irányába botorkálok. Átmászok a szalagkorláton majd a sötét erdőben kezdek keresni valami békés helyet ahol lenyugodhatok. Egy ideje már caplatok, mikor megbotlok és egy meredek sziklás és tüskés bokorral teli lejtőn lebucskázom. Viszont mikor lent végre megállok és a fájdalomtól küszködve felülök egy réten talàltam magam. Megpróbálok felülni de mindkét lábamba kibírhatatlan fájdalom hasít. Felüvöltök, majd vetek rájuk egy pillantást és sokkolva veszem észre, hogy a bal lábam természetellenes pózban hever a földön. Hátradőlök inkább a fűbe és rágyújtok egy csikkre. A zúgás csillapodik ahogy a testem is megnyugszik és légzésrm is lassul. Mikor ezt a szálat elszívom újat veszek elő s ezt meg lustán magam mellé dobom. Bár nagyon hideg van pár perc után mégis forróságot kezdek érezni. Oldalra nézve nem túl férfiasan felsikoltok, ugyanis az eldobott csikktől kigyulladt a rét száraz füve. Kétségbeesetten odébbhúzom magam majd ijedten veszem észre hogy a tüskéknek és a szilánkoknak köszönhetően több vért vesztettem mint azt gondoltam volna. Ellenőrzöm homlokom majd ha lehet még jobban megrémülök ugyanis már a pólómat is eláztatta az onnan csöpögő hihetetlenül sok vér. Nem, nem hallhatok még meg. Még meg akartam mondani neki mégegyszer azt, hogy szeretem. Hogy mindig szeretni fogom. A távolból kiáltásokat hallok és erőtlenül nyöszörögni kezdek a kezem lóbálva.
- Itt vagyok! Ne hagyjatok meghalni! - suttogom majd hangom elcsuklik.
Erős kezek emelnek fel, én pedig félig öntudatlanul motyogom egyfolytában az Ő nevét.
- Harry. Hazza. - suttogom. - Harold. Haz. Én...é-én..sz-sze-r-re...- de a mondatot már nincs erőm befejezni. Szemeim nem próbálom többé kinyitni csak annyi erőm maradt, hogy magamban befejezzem szerelmi vallomásom. Én szeretlek téged.
Csend telepedik rám, ijesztő csend. Már nem hallom a kiáltozást és a sikolyokat. Sem a tűz mindent felemésztő ropogását. Csak a gyenge s nem egyenletes szívverésem hallom. De hirtelen az is megszűnik minden fájdalmammal együtt.
Annyira sajnálom, Harry!

Harry

Csak ülök a kórházban és csak bámulom sovány testét kisírt szemekkel. A mellkasa minden egyes lélegzetvételekor erőtlenül emelkedik fel majd süpped le. A tudat, hogy meghalt az én egyetlenem teljesen lesokkolt. Szerencsére a mentők időben megtalálták és amint leállt a szíve újraélesztették és vért adtak neki. Nagyon sok vért vesztett. Emiatt is olyan sápadt most. De nekem még így is gyönyörű. Nem is értem hogy hagyhattam el. Már butaságnak tűnik az egész. Amint megtudtam mi történt azonnal idesiettem. Otthagytam Kendallt a fenébe Liamnél. Mikor az orvosok elmondták mit mondott mielőtt leállt volna a szíve azonnal tudtam hogy én is viszont szeretem őt. Megszorítom a kezét. Mindez már két napja történt, de azóta nem ébredt fel. Azóta itt ülök, már a könnyeim is elfogytak de nem hagyom el. Nem, soha többet.
- Mmhmpf. - hallom nyöszörgését mire azonnal felegyenesedek. Szempilláivsl erőtlenül verdes mint egy haldokló pillangó miközben tovább nyöszörög.
- Shhh, baby! - suttogom mire rögtö kinyitja a szemeit. Érzem ahogy azonnal le is nyugszik amint pillantásunk egybeforradt. - Ne aggódj, itt vagyok. És soha többé nem hagylak el. Esküszöm.
- Harry! Én...é-én sze...- kezd bele de leintem.
- Tudom. És én is szeretlek téged. - mondom határozottan majd lehajolok hozzá és lágyan megcsókolom, amit ő azonnal viszonoz. Úgy maradunk, csendben, egy gyengéd csókban összeforrva.

The break | Larry | magyarWhere stories live. Discover now