Ashton

257 10 0

by BitterSweetxTravesty

by BitterSweetxTravesty

Csak feküdtem. Teljesen egyedül. A fejem a gyönyörű barátnőm párnáján hevert. Ő már nincs itt... Elhagyott... Megígérte, hogy nem fog elhagyni...Csak a figyelmen kívül hagyott SMS-ekre tudtam gondolni. A fel nem vett hívásokra. A kizárásra. A zárkózottságra. Ekkor volt, amikor rájöttem, hogy baj van... Többet nem jött át hozzám. De egyszer mégiscsak sikerűlt rávennem. Július 21.-e. A kanapén ültünk, és filmet néztünk. Zárkózottnak tűnt. Pulcsit és farmert viselt. Azon gondolkodtam, hogy hogy nincs melege ebben a huszonhat fokban. Elkezdtem játszani a pulcsija ujjával. Miután egy kisit feljebb csúszott, megláttam valamit, amitől megált a szívem, meglátta az arckifejezésem. Hegek borították a karját, némelyek úgy néztek ki, mintha az előtt csinálta volna, hogy átjött. Elhúzta a karját, és lehúzta a ruhája ujját. Azt mondta, hogy "Mennem kéne.", megkértem, hogy maradjon, és akkor nem kell beszélnie róla. Este tíz körülig maradt. Az elkövetkezendő napokban boldogabbnak tűnt, de a mosolya nem volt a régi. Azt mondtam neki, hogy hívjon, ha baj van, az sem érdekel, hogy nappal vagy éjszaka van. Azon kaptam magam, hogy esténként nála vagyok, és addig beszélek hozzá, amíg el nem aludt. Augusztus 3.-a volt a nap, amikor itthagyott... Még utoljára küldött egy üzenetet "Ashton... Sajnálom... Ne okold magadat... Ez nem a te hibád... Szeretlek." Megragadtam a kulcsaimat, és az autómhoz rohantam. Felhívtam Luke-ot, hogy küldjön haza segítséget (senki sem volt otthon), letettem, amikor a házukhoz értem. Berohantam, és a nevét kiabáltam. Nem kaptam választ. Felrohantam az emeletre, egyenesen a szobája felé, de gyenge zokogást hallottam meg a fürdőből. Bekopogtam az ajtón, és azt mondtam, hogy "Kinley, nyisd ki az ajtót." Hallottam, ahogy gyengén azt mondja, hogy menjek el. Még két próbálkozás után betörtem az ajtót. Ott volt. A saját vérében fekve. A karja tele volt nagyon mély vágásokkal, le takartam őket törölközővel. A vérzé nem akart elálni. A szemei kezdtek lecsukódni. Zokogtam, miközben azt kiabáltam, hogy maradjon velem. Majd azt suttogtam "Keményen próbálkoztam, Szívem... Azt tettem... Nagyon - nagyon próbálkoztam." Hallottam Lukeot lent kiabálni, majd felfutott. A térdeire esett, én meg csak fogtam a hideg, vérrel borított testét, és szorosan ölelgettem magamhoz. Utoljára megcsókoltam, majd hagytam, hogy a mentős srácoka hhordágyra tehessék. Zokogtam miközben elvitték.

Egy kopogs rántott ki a visszatekináésemből. Az ajtó kinyílt, majd Luke jött be rajta. -Ideje indulni.- Mondta. Csak bólintottam, tudván, hogy mire gondol. Ha beszéltem volna, mondhattam volna, hogy nem karok menni, de az elmúlt 3 hétben egyáltalán nem beszéltem, Egy szót sem szóltam amióta elvitték. Szinte alig ettem. Mindvégig csak zokogtam a párnámba, és rá gondoltam... Feláltam, és elkészülődtem. Kinyitottam az ajtót, Luke már teljesen felöltözve várt rám. Magához húzott egy ölelésre, és azt mondta, hogy "Legalább már egy jobb helyen van." És az örökkévalóságnak tűnő idő után megszólaltam: -Sajnálom, hogy nem tudtam megmenteni a hugod.- -Nem hiszem, hogy bárkiis megtudta volna...- Elhúzódott tőlem, és lementünk a lépcsőn a többiek már vártak ránk. Lementünk a kocsihoz. Michael és Luke ült elöl, Calum és én hátul. Csend lett. Nem tudom az okát, de Kinleyn kívül nem tudok másra gondolni. Ha Ő is itt lenne, akkor ez az autó nevettéssel lenne tele, nem csendel... Nagyjából 15 perc után megérkeztünk a temetés helyére.

-A temetés után.-

Megöleltünk mindenkit, de amikor indulni készültünk Luke apja odajött hozzám. -Köszönöm, hogy boldoggá tetted a kislányunkat... és köszönöm, hogy egy picit tovább ittartottad.- Mondta. -Nem kell megköszönnie...- Ez volt minden amit mondtam, megölelt, majd eljöttünk.

-3 héttel később.-

3 hét telt el a temetés óta. Minden nap eljöttem ide, leültem a sírja mellé, és beszéltem hozzá. Mindig az lett a vége, hogy elbőgtem magam. Luke megbírkózik mindennel. Néha lehet hallani őt éjszakánként sírni a falakon keresztül. A családja megvan. Mindenki próbál megbírkózni.

Hali! Ez csak ennyi lett volna, remélem tetszett, és annyira nem sirattalak meg titeket, ígérem, ez után egy boldogabbal jövök, ami Riker Lynch-es lesz (harmadik férjem XD).

U. I.: Sugika amikor este hatot mondtam, nem gondoltam komolyan, azt hittem, már korábban felteszem, de most 17:58 van, szóval mégiscsak bejött :'D.

- x CryBaby