Dalma és Klara

1. fejezet

-Klaraaa! Gyere máár!-ordítottam a fülébe. Fel akart tápászkodni,és közbe orrbavágott. Feljajjongtam.
-Oh,bocs!-szabadkozott,majd sikeresen felült.
-Semmi-mondtam,orrom fogva.-Gyere. Kelj fel!
-Miért,hova megyünk?-morgott,egy ásítással kísérve.
-Nulladik van. Haladj!
Felkelt,majd tehetetlenül állt.
-Fürdő?-néztem rá mérgesen.
-Ja,igen-mondta,majd keresett magának egy melltartót,egy pólót,egy pulóvert,egy bugyit és egy nadrágot.
-Mit kérsz reggelire?-kérdeztem.
-Tojásrántottát pírítóssal-kiabált ki a fürdőből. Leszaladtam,és gyorsan elkészítettem.
-Jössz már?!-ripakodtam rá.
-Rohanok-hallottam fentről.
-Ajánlom-felvettem a cipőm,és leültem az egyik székre. Klara nagy sungal jött,majd ő is lehuppant egy ülőalkalmatosságra.
-Hmm,jó illata van-nyalizott.
Rámosolyogtam.
-Haladhatnál. Fél hét van.
-Sietek,sietek!-mondta,azzal evés közbe felhúzta a cipellőjét.
Lassan elindultunk. 10-15 perc után odaértünk.
-Jóreggelt,tanárnő!-köszöntünk.
-Sziasztok-ránkmosolygott.
-Dalmi-szólt András.
-He?
-Domi egy üzit akar átadni. Odaadjam,vagy majd szünetbe?
-Add ide-azzal leültem mellé.
Átnyújtott egy papírlapot,ami kicsire össze volt hajtva:
Dalmi,van kedved eljönni velem fagyizni? Megértem,ha nem...
-Ez hülye-mondtam,kissé hangosan. A tanár nem hallotta,hál'Istennek. Domi engem fürkészett. Ránéztem,és elmosolyogtam magam. Elvörösödött,és gyorsan elfordult. Ez elég vicces volt. Klara nem vette jó néven,hogy fiúval szemezgetek. Mikor vége lett a nulladiknak,megkérdeztem,mi a baja.
-Semmi. Mi volt az a szemezgetés Domival?
-Elhívott fagyizni! Hát nem tökjó?
-De,rettentően-elhúzta a száját.-És...mikor mentek?
-Nemtudom-erre Domi odajött.
-Szia,Dalma...
-Helló!-válaszoltam.
-Na,akkor én nem is zavarok tovább-azzal mogorván elsétált Klara.
-Mikor érsz rá? Péntek utsó óra után?
-Aha,rendben. Meglátom-azzal Klara után siettem. Észrevette,és megfordult.
-Na,és mikor mentek?-kérdezte gúnyosan.
-Péntek utolsó óra utánra hívott. Nem baj?
-Nem-mondta. A végére kissé elcsuklott a hangja,majd elszaladt. Faképnél hagyott. Domihoz mentem.
-Domi,figyelj-kezdtem.-nem tudok elmenni pénteken. Majd valamikor máskor,szólni fogok.
-Klara miatt?-kérdezte,és kis megvetést éreztem a hangjában.
-Nem,nem. Nem Klara hibája.
-Oké. Majd máskor.
Elmentem onnan,és leültem András mellé.
-Na?-kérdezte vigyorogva.
-Nem megyek,nem érek rá.
-Kár-gúnyolódott.
-Fogd be-nevettem. Andris nagyon jó barátom,vele mindent meg tudok beszélni.
-De Dalmi. Nem tudod,mi baja Klaranak?
-Baja van?!-kaptam fel a fejem.
-Sz'al nem tudod-vonta le a következtetést. Megráztam a fejem.
-Hol láttad?
-Kint volt.
-Kösz-felálltam,és kisiettem. A kapu előtt állt.
-Klara!-szólítottam meg.-Mi a baj?
-Semmi-szipogott egyet.
-Sírtál?!
-Nem-éreztem,hogy kiabálni fog.
-Oké,szólj,ha lehiggattál-azzal otthagytam.
Visszamentem az épületbe,és megfogtam a táskám,majd hazamentem. Leszartam a tanárt,most csak Klara érdekelt. 2 nemfogadottam volt: egy Andristól és egy Klaratól. Nemhívtam őket vissza....
Négy óra volt,mikor Klara csüggetten hazatért.
-Dalmi?
-Hm?-szóltam le.
-Basszameg,Dalma! Téged kerestelek!-hangjában megkönnyebbülést éreztem.
-Engem? Merthogy?-gúnyolódtam. Letrappoltam a lépcsőn és megöleltem.
-Miattam jöttél haza? Megbántottalak?
-Részben-mondtam őszintén.
-Neharagudj! Lemásolod a leckét?
-Le. De amúgy,Klara,nem gondolod,hogy beszélnünk kéne?
-De...igazad van.
-Először lemásolom,majd utána.
-Oké. Adom-bementünk a szobánkba,majd elővette a cuccokat. Énis. Vagy egy órát szarakodtam felette. Aztán elkezdtünk beszélgetni.