Dalma és Klara

2. fejezet

-Figyelj,Klara. Miért zavar téged,ha fiúkkal vagyok?
-Nem zavar...
-Tudom,hogy zavar,ne tagadd. De azt nem,hogy miért.
-Nemis tudom...
-Tudod,hogy akármit elmondhatsz. Nem foglak leordítani se semmi. Legjobb barátnőm vagy,tudni szeretném,mi a bajod.
-Hát tudod...ez hosszú.
-Ráérek.
-12 éves voltam,és akkor anyámnak egy barátnője bevitt a szobájába,és megerőszakolt. Tudom,hogy hülyeségnek hangzik,de így volt. Kinyalt,fogdosott,mindent csinált. Aztán 14 éves koromban elkezdtem vonzódni a lányokhoz. Olyan sok megvetést kaptam a fiúktól,és azthittem,a lányok megértenek,meg minden. Nem volt lánnyal kapcsolatom.
Elképedve meredtem rá.
-Anyud tud róla?-kérdeztem kis fáziskéséssel.
-Persze,hogy nem. Nem akarom,hogy megtudja. Se azt,hogy a lányokhoz vonzódom,se azt,hogy a barátnője megerőszakolt. Milyen szégyen lenne má'?-hallottam a hangjában,hogy nagyon rosszul érzi magát.
Engem is elfogott ez az érzés.
-Nagyon sajnálom!-szóltam,és könnyeim potyogtak.
-Te normális vagy?! Sírsz,mert leszbikus vagyok?! Vagy mert sz*r emlékeim vannak?!-nevetett,de éreztem,hogy jobb neki.
-Igen-szóltam.
Megölelt.
-Na és. Most arról mesélj,miért baj,hogy fiúkkal vagyok?
-Nemis tudom. Nagyon kedvellek...
Riadtan néztem rá. Ő pedig reménykedve rám.
-Én is kedvellek. De csak mint barát. Sajnálom.
-Semmi-legyintett.
-Tudom,hogy bánt. Mit szeretnél,mit tegyek?
-Hagyjuk már,Dalmi!-szólt.-Nem kell semmi,csak hogy a barátom maradj és fogadj el.
-Azthitted,nem fogadlak el?! Te megbolundultál?!-tettetem a haragot.
-Aha.
-Te hülye vagy!
-Mondták már.
Elnevettük magunkat,és megöleltük egymást. Vajon én is szeretem Klarat??
Amíg ezen töprengtem 7 óra lett.
-Dalmiii!-szólt lentről Klara.-Kész a vacsi.
-Szaladok-válaszoltam.
Megvacsoráztunk,és akkor csengetett valaki. Andris volt.
-Szijja!-köszönt. Előbb Klarara pillantottam,majd vissza Andrisra. Klara kissé rossznéven vette,hogy fiú jött. De aztán köszönés nélkül elbattyogott.
-Szia!-mondtam.-Gyere be!
Belépett,majd letette hátsófelét a kanapéra.
-Hogy hogy most?-kérdeztem.
-Nem is tudom. Kérdezni akartam valami személyeset. Klara már nem volt ott,így csak ketten voltunk a nappaliba.
-Mi lenne az?
-Nagyon régóta ismerjük egymást... És én már régóta szeretnék valamit bevallani-sóhajtott,majd folytatta.-Szeretlek.
Belenyilalt valami a szívembe. Hirtelen bűntudatom lett,hogy tetszem Andrisnak.