꧁The Dreamy Writer꧂ [saját verseim]

~Többet nem játszol velem, erre esküszöm.

Egyik percben szeretsz,
a másikban megvetsz,
majd, rajtam nevetsz.
Áruld el, hogy ez mire jó neked?
Miért játszol velem?
Éjjeleket virrasztottam át miattad,
az együtt töltött perceket sírattam.

Nem értem, nem értelek,
már teljesen tönkre tetted életem.
Elmész, majd visszajössz,
egyszer még engem ezzek a sírba löksz.

Most újra a bocsánatomért esedezel,
most mit vársz tőlem, a múltat temessem el?
Igérem, hogy eltemetem,
de a múltal együtt, az írantad érzett szerelmemet is elfeledem.
Nem játszol már többet velem,
erre meg esküszöm neked.

Nem vagyok holmi alkalmi baba,
mit előveszel s játszol vele, majd hirtelen hagyod abba.
Neked ez az életed,
nekem pedig te lettél a legnagyobb szégyenem..
Szégyellem magam mikor arra gondolok,
milyen könnyen csináltál belőlem bolondot.

Igen, jól hallodtad, bolondot.
Látod? Te is csak ezt veszed ki a sorokból.
Kikéred magadnak, hogy ez aljas rágalom?
Pedig hiddel nem az, csak kiadom magamból a bánatom.
Látod? Kikeltél magadból,
egyetlen szavamtól.

Nee, ne, most ne nézz le,
a talajról, nézz vissza szemeimbe, merészen.
Látod benne, mit látnod kell?
Gondoltam hogy nem.

Nem látod meggyötört lelkem,
most árultad el magad, csak hazudtad hogy szeretsz.
Minden szavad mit nekem mondtál,
nem számít most már.
Tudom azt, mit tudnom kell,
nekünk közös jövőnk nem lesz.

De nem bánom s tudod miért?
Látod? Megint nem figyeltél, pedig most mondtam az imént.

Azért nem bánom,
mert igy többet velem nem játszol.
Légy majd egyszer közel s távol,
de ebbe a szobába, vissza már nem táncolsz.

Ohh.. Igen? Máris bánod?
Látod? Ez a veled született átok.
Nem tudod, hogy mikor kell leállnod.
Azt mondod, hogy most szavaimat mondanom kár volt?

Nem ismersz látom.
A szavaimat én soha, de azt hogy téged megismertelek, azt igen is bánom.
Utoljára egy dologra kérlek, maradj tőlem távol.
Még idejönnöd is kár volt,
szóval most távozz!