Egy depis lány naplója (SZÜNETELVE)

Prológus

Este ismét sírva alszok el. És sírva ébredek. Megint anyával álmodtam. De ezuttal mást. Láttam ahogy meghal a korházba.
Egy fehér épületbe voltam. Nővérek és orvosok rohantak az egyik teremből a másikba. Útnak indultam hogy benézzek a termekbe. De mindegyik üres volt. És furcsa volt hogy ennyi orvos van itt amikor egy beteg sincs itt.
- A 32-es terembe azonnal . A nő szíve kezd leállni.- üvöltötte az egyik orvos aki sírt. Majd másik 5 ment a folyosó végére. Úgy döntöttem én is megyek. Elrohantam a 32- es teremhez de nem láttam hogy ki az. Mert az orvosok elállták az utam.
- Alyson Marshall?- kérdezte az egyik orvos aki a legközelebb volt hozzám.
- Igen.. Én vagyok. De mi a baj??- riadtam meg.
- Az édesanyjáról van szó. Meghalt.
- Neeeeeee. Nemmmm. - visítottam. És ellöktem az összes orvost. És anyát láttam az ágyban feküdni. Megfogtam a kezét és csak sirtam.
- Anyaaaaaa. Nem hagyhatsz itt.Szükségem van rád.- zokogtam.
- Kisasszony el kell mennie.- húzott el egy orvos. De én küzdöttem. De túl erős volt.
- Anyaaaaaa. Neheeeeeeem.- visítottam sírva.
Majd felriadtam. Borzalmas volt. Nagyon hiányzott anya és sírni kezdtem. Anya 5,5 éve halt meg a 11- edik szülinapom előtt 6 nappal. Ami nagyon fájt. Anya volt a mindenem és az is marad. Ő a példaképem.

Sziasztok. Most ennyi volt. Csillagozzatok és kommenteljetek. Túl depi de ez van. Remélem jó lett. Puszi :*