My Angel

Tizenharmadik rész

- Anyaaa! - törtem be a házba. - Gyere idee! - kiabáltam önfeledten. Ez az első alkalom , hogy ilyen boldogan és eltökélten hìvtam őt. Végig futottam a folyosón, majd anyát feletébb meglepeten a konyhából kilépve találtam.
- Kicsim... Baj van? - kérdezte, mire hirtelen felindulásból megöleltem, de aztán rögtön el is engedtem, mivel rájöttem mit csináltam.
- Khm... - köhécseltem kellemetlenségemben , majd normál hangnemben folytattam. - Nem , sőt. Új történelem és irodalom tanárunk lett, és beszéltem vele , mondtam neki, hogy eléggé le vagyok maradva az anyaggal , mert nagyon hanyag hozzáállással kezeltem a tanulást, és mivek ugye jövőre érettségi, és nem szeretnék megszakadni , azt mondta magánúton szívesen segít nekem behozni a lemaradásomat, mind irodalomból és töriből. - anya szeme felcsillant.
- És tényleg így gondolod? - a boldogság tükröződött a hangjában. Mint ahogy már említettem nem voltam jó tanuló James halálaóta, és ez természetesen csak tovább szomorította a szüleimet. Elképzeltem sokszor , hogy büszkék rám, de számomra elképzelhetetlen volt a tanulásra való koncentráció. Egyszerűen lehetetlen volt. Jamesre emlékeztetett.
- Igen. - mondtam határozottan. - Az értségin ezekből a tantárgyakból szeretnék emeltfokút tenni. - tettem hozzá. Anyát már nagyon régen láttam ennyire örömtelinek. Szemében büszke csillogás jelent meg.
- Rendben , kicsim. Akkor kérlek add meg a tanárod számát, és még ma felhívom. - mosolyogva bólintottam, majd felmentem a szobámba és ekkor jöttem rá, hogy nekem nincs is meg Kendall száma. Percekig tartó gondolkodás után rákerestem az iskolám honlapjára , hát ha szerencsém lesz. Kivételesen lett is.
A telefonszámot gyorsan lefirkantottam egy papírfecnire , majd ráírtam nyomtatott betűkkel Kendall teljes nevét.

Hajnali 3 óra. Nem tudok aludni. Csak forgolódtam és gondolokodtam. Hol rontottam el? Talán ott , hogy megszülettem. Vagy már akkor amikor megfogantam. Nem, az egész akkor ment tönkre amikor elvesztettem Jamest. Igen. Minden rossz akkor vette kezdetét...

" - Nem érted , Josh?! Te komolyan nem érted?! - üvöltött magából kifordulva anya. - A fiúnk nem jött haza ma éjszaka! - hangja enyhén rekedtessé vált. Én a lépcső tetején álltam.
- Istenem , Jen. Ne legyél már ennyire ... Te. Biztos megismerkedett egy lánnyal és elvitte szobára. - mondta hanyagul apám. - Nem kell mindent túl dramatizálni.
- De én érzem , hogy valami baj történt, fogdd már fel könyörgöm! - apa csak ült halálnyugalommal az étkezőasztálnál és egy pohár bort iszogatott. Anya ettől a nyugalmi állapottól csak még jobban kiakadt. - ELEGEM VAN BELŐLED! NEM ELÉG , HOGY CSALSZ MINDENKIVEL DE MÉG A SAJÁT FIAD SEM ÉRDEKEL?! - könnyek csordultak ki szeretett édesanyám szeméből. Lerohantam.
- Hol van James? - kérdeztem könnyes szemekkel. - Apa , hol van JAMES?! - kiabáltam én is sírva. Anya a fejét fogva sírt. Apa nem szólt.
- Valahol dug. - mondta percekkel később. Nem ismertem ezt a szót.
- Ne hallgassa apádra Joy. Csak egy iszákos barom! - sose hallottam anyától ilyen szavakat apámmal szemben.
Apa dühösen csattant fel, majd anyára rontott.
- Ki az iszákos ?! KI?! - üvöltötte miközben a falhoz nyomta. Sikítani kezdtem. Ezért nem hallottam mit mondott anya , csak az égető pofont láttam , mely az arcán csattant. Apám elengedte, ő meg sírva hullt a földre a szemüvegét keresve , mely darabokra törött. Apám gőgösen távozott a helyiségből, anya pedig engem próbált nyugtatni , amikor magát is kellett..."

Könnyek csordultak le az arcomon.
Lassú mozdulattal nyúltam a telefonomhoz.
03:33...