Harcosok Középföldén

2. fejezet - A kiképzés

Mellort átvezettem a városunkon, és elmondtam neki mindent, amire kíváncsi volt. Látszott, hogy kicsit még mindig aggódik, de már két dolog miatt is : az egyik az, ho találkozik a nagy Galadriellel, a másik pedig a nekem tett ígérete, hogy elmegyünk Mordorba, annak is a szívébe. Gyerekkori álmom volt látni a Szemet, nem is értem miért, ugyanis épeszű embernek esze ágában sincs arra mászkálni, nem hogy behatolni oda.
Így, idős fejjel belegondolva, sok ostobaságot műveltem, de ez adta életemnek sava-borsát, ugyanis egy kifejezetten nagy baklövésem miatt kerültem bele életem legnagyobb kalandjába.
Mikor odaértünk Galadrielhez, Mellor térdre borult, és fejet hajtott előtte. Galadriel ezt látva elmosolyodott és így szólt :
- Kelj fel, gyermekem, és mesélj : mi szél hozott erre?
Galadriel természetesen tudta, hogy miért van itt az ember, de tőle akarta hallani.
-Apám küldött, hogy részt vegyek a kiképzéseteken, ugyanis harcossá akarok válni.
-Rendben van. Befogadunk, és kiképzünk, utána pedig Hirvelorral el is indulhattok.
Nekem és neki is leesett az állunk. Honnan tudta?
- Re-rendben úrnőm-dadogta Mellor- amint harcedzett lettem, lóhátra szállunk, és indulunk Minas Morgulba.
Galadriel elégedetten mosolygott. Ám ekkor az én szívem fogta el a jeges rémület, most fogtam fel, mire is kértem ezt az embert. Mordorba menni kész öngyilkosság!
De már késő volt : Mellor kiképzése elkezdődött, nap mint nap órákon keresztül edzett.
Amint megerősödik teste és lelke, elindulunk az ismeretlenbe : Mordorba, magához, Szauronhoz.