Harcosok Középföldén

3.fejezet - Az orkok támadása

Aznap vesztettem el az otthonomat. Az orkok földig rombolták az egész falut, de senkit sem tudtak megölni. Galadriel megvédett minket, és mi is harcoltunk, de minden fáradság ellenére lerombolták az életünket. Pár tündét rabláncra verve elvittek, sokan megsebesültek, de akik megúszták sérülés nélkül, azok is meghúzták magukat. De mindenki megrémült, amikor láttuk, hogy Galadriel egyszerűen...eltűnt. Senki sem tudta, hova ment, és mi lett vele.
Ezek után fellángolt bennem a harag : megfogadtam, hogy megölöm az összes orkot, akik ezt tették a falummal. Dühtől remegő hangon így szóltam Mellorhoz :
- Barátom. Tudom, ez téged nem érint, de kérlek segíts. Vadásszuk le az orkokat!
Mellor is láthatóan ideges volt, de nem késett a válasszal.
- Persze, hogy veled tartok! Ez a falu lassan egy hónapja az otthonom, és én is veszteségnek érzem, hogy az orkok meggyalázták és a földdel tették egyenlővé ezt a helyet. Mikor indulunk?
Nem tagadom, meglepett a válasza. De ennél már csak azon hökkentem meg jobban, hogy Hirannis, egy fiatal lány is mindenáron velünk akart jönni. Beleegyeztünk, mert hát a több sose kevesebb.
Mindenki felvette fegyvereit : Mellor a harci szekercéit, én a kardomat, Hirannis az íját és a tőrjeit. Készen álltunk. Egyszerre kiáltottunk az ég felé :
- Kezdődjön a vadászat!