01.

26 3 0
                                    

Egy esernyőt tartottam a fejem felett a szakadó esőben, amikor arra lettem figyelmes, hogy vér csöpög le róla. Szemeim elkerekedtek a döbbenettől. Megtorpantam, majd óvatosan leemeltem a fejem fölül az esernyőt és amikor felnéztem akkor láttam hogy továbbra is eső esett. Így hát folytattam hazafele az utamat és próbáltam nem foglalkozni azzal ami az előbb történt. Amikor befordultam az utcánkba, az ablakomra pillantottam, és egy  ismeretlen arcot véltem felfedezni. Azt az ékszerdobozt tartotta a kezében amit az apukámtól kaptam. Az apukám 2 éve halt meg rákban. Hirtelen földhöz vágta a díszes dobozt, ő pedig eltűnt. Amikor eljutottak a tudatomig a korábban történtek konkrétan a sírás kerülgetett. Nagy levegőket véve folytottam vissza a feltörekvő zokogást. Félve tettem meg az első lépéseket a lépcső felé, majd beléptem a bejárati ajtón. Néma csend fogadott. Hirtelen elsuhant előttem egy alak aztán valaki hátulról meglökött amitől a földre estem.... És elvesztettem eszméletemet.

Ennyi lett volna az első rész. Köszönöm, hogy elolvastátok. Remélem, hogy továbbra is velem fogtok tartani.
😄Niki xx😉😘

°Út a fény felé°Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon