Susanoot régen nem zavarta ennyire hosszú,kékkel vegyülő haja,de most ennyi várakozás után minden tincse idegesítette, s erőteljesen tépázta selymes hajkoronáját. Aggódott testvéreiért .Tudta jól hogy Tsukuyomi,magába forduló jellem. Ezért küldte pont érte Ko-No Hanát,akinek kedvessége miatt senki nem tud ellen állni. Éppen ezért több volt a soknál,hogy őt...a tengerek istenét,kinek haragjától rettegett a büszke japán nép és függtek jó akaratán,csak úgy megvárakoztassanak. Főleg úgy,hogy végre rászánta magát, hogy bemutatja nekik a kiválasztottját. Áh, igen...a kis kiválasztottja. Csupán 19 éves, mégis így a távolból is tökéletesen elszórakoztatja. Makacssága, felfogása és kiváló harci képességei,már megmutatkoztak,ahogyan az is hogy ki is az édesanyja.Bár az apja egy tetű. Rég nem utált ennyire egy hitvány embert sem. Haah a gondolattól is felforr a vére,ha eszébe jut, hogy az ő kis játéka más kezében van. Dühében nem tudott mást tenni,csak húga oly annyira szeretett cseresznyefájába vágni. Ami sajnálatos módon megadta magát erejének.
- Hol vannak már ezek a bolondok?Mindjárt kezdődik a műsor és ők pedig csak...csak áááhw – tudta jól hogy egy hisztis gyermek szintjét érte el,de nem zavarta.
- Susanoo.Nem a fám tehet arról hogy késtünk. – Dorgáló,kedves női hang csendült mögötte,amit akár ezer közül is felismer. Hát vissza tért...és nem egyedül Az örömtől majdnem ugrálni kezdett.Mégis sikerült magát annyira mérsékelnie, hogy a kelleténél gyorsabban pördült meg és komisz vigyor kúszott arcára.
- No lám,no lám. Az elveszett báránykák is ide tévedtek végre?
- Japán tenger isten, Susanoo , rég volt már hogy utoljára találkoztunk. – Tsukuyomi.... Mint mindig,egy jégbe fagyott halra emlékeztette. Semmi érzelem, csak a merő unalom és cél nélküli lét. Drága jó tengerek.... és még ez az ő testvére? Hiszen Susanoo mindig is arról volt híres , hogy imádta élvezni az örökkévalóságot. Mindig kipróbálta az új találmányokat, trendeket és nem volt benne szemernyi önmegtartóztatás sem. Amit megkívánt, azt megszerezte magának. Tsukuyomi...a Hold isten,kivel sorsa össze van kötve,a hagyományoknak élt. Örökké csak azt az átkozott égi testet figyelte és mindent feljegyzett. Nem volt élete,nem volt kiválasztottja. Jóformán csak volt. Többet nem is nagyon tudott magáról elmondani. A tökéletes ellentét volt felfedezhető közöttük. Mégis, mindennél jobban megértették a másikat, lehet köze volt ahhoz, hogy a japán istenségek kiközösítették őket. Jobban mondva csak a két férfit, hiszen Hanát még ők is imádták és miatta nem támadták meg a katasztrofális párost. Susanoot éppen ezért idegesítette és keserítette el, testvére változása és a köztük kialakult ridegség. A Hold és a tenger mindig is hatással voltak egymásra. Ahogyan ők is. Hol apály hol dagály volt kapcsolatukban,de jó pár száz éve inkább már csak apály. Susanoo éppen ezért is határozta el, hogy kiválaszt valakit az emberek közül és változást hoz ebbe a tökéletlen merevségbe. Továbbá egy játszótársat is akar. Kevesen tudják, de nagy álma hogy egy tökéletes, önmagához hasonló harcosa legyen. Egy Árnya.
- Ne légy ilyen formális Bátyám. – Szavaira csupán egy összehúzott szemöldököt kapott válaszul és Hana aggódó tekintetét. Beállt a csend.
- Nem tudom hogyan máshogy viselkedhetnék. – Bátyja halk hangja elég volt ahhoz hogy majdnem kiboruljon és ordítson. Hármuk érdekében. Mégis, tudta hogy nem teheti meg. Az csak rontana az amúgy is vacak helyzeten. Ezért csak mély levegőt vett és nyugalmat erőltetett magára.
- Remélem , hogy ez változni fog miután megmutatok neked valakit. – Préselte ki magából meglepően fagyosan. Ismét csend.
- Ugyan fiúk , ne veszekedjetek. – Hana nevetve szólalt meg , mégis látszott rajta a szomorúság. Gyűlölte ezt. Gyűlölte, hogy ezt a kedves lányt el kell szomorítani, gyűlölte azt is hogy bátyja elridegült tőle, hiszen ők alkották Susanoo családját. Családot mely biztonságot és állandóságot jelentett végtelen életében. Még Tsukuyomin is észrevehető volt egy csipetnyi változás,mert érzelem mentes hangja hirtelen melankólikussá változott.
YOU ARE READING
Shadow Chronicles,Első könyv,Tűz és Jég
FantasíaMindennek van árnyéka. Bármennyire nevetséges még az érzelmeknek is. De vajon mi van az istenekkel? Elárulom hát: Nekik is van. Önzőek, kapzsik, erősek, mégis sóvárognak az emberi érzelmek után és mániákusan keresnek valamit, vagy valakit, aki bármi...