After effect

Part 1

Idegességemben az asztalon doboltam.Olyan volt mintha az óra kattogása egyre hangosabban szólna.Számomra nagyon lassan telt az idő.Egyszer csak anya barna hullámos haját láttam meg.Az arca most más volt.Mintha valamitől nagyon is félne.Kezei remegtek a félelemtől vagy a túl sok koffeintől.
-Szia anya.-köszöntöttem mosolyogva.Megölelni nem tudtam, mert az emberekkel az érintkezést nagy ívben kerülnöm kellet.
-Drágám, nagyon hiányoztál.-simogatta meg a kezem.-Minden nap egyre szebb leszel.-ilyenkor mindig csak próbál csiszolni a helyzetemen.
-Vagy inkább minden nap egyre koszosabb.-ekkor nem szólalt meg hanem egy nagyot sóhajtott és egy könnycseppet törölt le az arcáról.
-Anya, mi a baj?-lassan felemelte a fejét és bűntudattal teli tekintetével találkoztam.
-Én ma búcsúzni jöttem hozzád.Örökre.
-Hogy mi?Anya mondtam neked, hogy ne engedd, hogy bármilyen drogot rakjanak a kávédba.-nevettem fel kínosan.
-Ez nem vicc, Lily.-szólalt meg kicsit erélyesen.Be kellet látnom, hogy most tényleg komoly dologról van szó.De ha igaz amit mond az azt jelenti, hogy anyát most látom utoljára.Így bele gondolva tényleg könnyen ki léphetnek emberek az életedből, csak intenek egyet és utána vissza sem néznek.Aljas húzás az egyszer biztos.
-Figyelj ide.Beszéltem Melissa nénivel és lakhatsz nála.Ott új életet kezdhetsz.Újra suliba járhatsz és biztos lesznek ott helyes fiúk is.-próbálta a legjobbat kihozni ebből a beszélgetésből, de sajna nem nagyon jött össze neki.Egyáltalán ki az a Melissa néni?Soha nem hallottam róla.A kétségbe eséstől nem is tudtam megszólalni.Talán sokkot kaptam.Egy pillanat sem telt el és az őr szólt, hogy lejárt az idő.Anya felkelt, egy kósza szeretlek még elhagyta a száját és kilépett az ajtón és egyben az életemből is.Megsemmisülve ültem a régi kopott széken.Küzdöttem a fejemben levő démonok ellen.Mérlegeltem a dolgokat, de tovább nem jutottam.Az agyam elborult.Mondhatni megőrültem.Felpattantam a székből és elkezdtem rohanni anya irányába, de az ajtóig sem jutottam el az őrök miatt.Ordibáltam, kapálóztam, kívülről nézve egy pszichopatának tűnhettem.A bőröm felforrósodott és az őrök össze estek mellettem.A két ártatlannak hitt kezem csupa vér volt.A vörös szín csak úgy terült el még jobban a padlón.Magamnak egyfolytában azt hajtogattam, hogy nem én voltam.Mikor a legjobban kellett volna a segítség akkor hagyott el.
/Két hónappal később/
A kis fémrácsos ablakon be sütött a nap.A fejem hasogatott és az még jobban rá rakott egy lapáttal, hogy az ébresztő keservesen elkezdett "énekelni".Ijedtségemre Dr.Reid ült az ágyam szélén.Haja az átlagosnál is kócosabb volt.Talán ő helyettem is izgult a mai "költözésem" miatt.Igazából én csak rejtegettem az izgatottságom, mivel nem akartam úgy kinézni mint egy nyolc éves kislány aki szteroidok nélkül is egy energia bomba.
-Jó reggelt.
-Jó reggelt, neked is.-morogtam reggeli hangomon.
-Az utolsó papírokat is elintéztem, szóval már szabad is vagy.
-Aludtál te este?
-A koffein csodákra képes.-mosolygott.Dr.Reid tartotta csak bennem itt az életet.Nagyon jó hallgatóság volt mindig.Igaz a pszichológusoknak ez a dolga, de akkor is jó érzés volt, hogy valaki figyelt rám és meghallgatta a hülyeségeimet.Mielőtt megérezhettem volna a szabadság illatát, Dr.Reid ellátott még pár tanáccsal miközben mentünk kifele.Ahogy kiléptünk a kapun elkapott a friss levegő illata.A tüdőm már ki volt éhezve rá.Lehet, hogy egyszer még hiányozni fog a cigi füstös romlott lelkek levegője de, hogy nem pár hónap után az is biztos.Izgatottan és egyben félve kerestem új gyámomat.Volt bennem egy érzés, hogy talán Melissa néni lesz akit anya egyszer emlegetett, de az igazság az, hogy nem tudtam sokat róla, sőt semmit.Még a nevét sem.Csak tegnap tudtam meg, hogy egy idegen örökbefogadott.Imádkoztam, hogy ne valami alkoholistát fogjak ki, aki egész nap a Tv-t bámulja a poloskás öreg kanapéjában és néha kedvet kapjon a veréshez, ha nem az ő csapata győzz.De amint megláttam gyámomat ez a gondolat el is szállt és fölbukkant az agyamba egy új.Egy húszas harmincas éveiben járható borostás férfit fogtam ki.Hát biztos nem Melissa néni.A fekete kocsijához dőlve várt minket.Mikor oda értünk csak a fejével mutatta, hogy üljek be a kocsiba.Király egy vérbeli seggfej.Direkt hangosan becsaptam magam mögött az ajtót és utána próbáltam valamit kivenni a beszélgetésükből.De sajnos nem sikerült egy szófoszlányt sem kivennem.Elköszönéskép Dr.Reid még átnyújtott neki egy névjegykártyát és intett nekem egyet.A számomra még mindig idegen férfi bepattant mellém és gyorsan elviharzott a parkolóból.Pár perc múlva megtörte a csöndet.
-Min gondolkozol ennyire?-szólalt meg mély hangján amitől egy kicsit kirázott a hideg.
-Azon filóztam, hogy most ugorjak ki a kocsiból vagy majd később.
-Miről beszélsz?
-Talán arról, hogy egy ismeretlen férfi mellett ülök aki még a nevét sem képes elárulni és ki tudja, hogy nem vagy éppenséggel szatír vagy pedofil vagy még rosszabb a kettő együtt véve.
-Megnyugtatlak egyik sem vagyok.-ekkor fújtattam egyet és kinéztem az ablakon.
-Most mi bajod?-kérdezte egy nagyon kicsi dühvel a hangjában.
-Ennyire nehéz elárulni a neved vagy éppen szökésben vagy a bevándorlóhivatal miatt és annyi titkos neved volt, hogy már azt sem tudod mi az igazi, mert azt is megértem.
-Derek.
-Na ezt ennyire nehéz volt kimondani?
-Te mindig ilyen vagy?-emelte fel a szemöldökét.
-Milyen?-kérdeztem értetlenül.
-Ilyen idegesítő.Emlékeztetsz valakire így.-közben végig futott egy fintor az arcán.
-Vigyél akkor vissza.-morogtam az orrom alatt.
Összegezve az utam szörnyű volt.Egy perc se kellet, hogy kiakasszam az új gyámomat és ő engem.Remek lesz vele együtt élni.A ház előtt álltam.A lélegzetem is elállt olyan szép volt.Na legalább valami jó is lesz benne.Derek a hátára csapva a sporttáskámat indult befelé én meg követtem.Hangosan csapta be maga után az ajtót, mintha jelezve valakinek, hogy megjött.Én úgy gondoltam, hogy egyedül él, de gyorsan be kellett látnom, hogy tévedtem.A lépcsőn dübörögve jött le számomra egy nagyon is ismerős személy.
-Na végre, hogy megjöttél...-mikor meglátott elállt a szava.
-Ha bevenném a gyógyszereim akkor arra fognám, de mivel nem szedem ezért biztos igazi vagy.
-Teljes egészben.-mosolygott Hannah.Hannah az intézetben volt a legjobb barátnőm csak őt egy hónapja elvitték és most már tudom is ki.
-Remek ismeritek egymást.Akkor Hannah meg is tudja mutatni a szobád és segít fölvinni a cuccodat.
Örülök annak, hogy egy ismerős arccal találkoztam és az még jobb, hogy vele lakok együtt.A szobámat az első pillanatól kezdve szeretem.Van egy saját erkélyem egy hatalmas gardróbom és hozzá csatlakozik még a legkényelmesebb franciaágy is.Kipakoltuk a táskám és közben Hannah mesélt mindenről ami eddig történt vele.
-Emlékszel, mikor mindig meséltél nekem erről a természetfeletti dolgokról én meg nem hittem el?Például vérfarkas meg hasonlók.-válaszképen bólintottam és egy nagyot nyeltem.
-Hát most már elhiszem.
-Mitől változott meg a véleményed?-fürkésztem arcát, hogy rájöjjek a hirtelen témaváltás okára.Addig figyeltem míg ki nem fakadt.
-Rendben elmondom csak ne nézz így rám.-sóhajtott egyet és kimondta.
-Megharaptak.-ekkor belenéztem szemébe és az átlagos kék szempár helyett egy erőteljes sárga világított.Király végülis mit vártam, hogy azt mondja, hogy megtalálta tündérfalvát?!Ki gondolta volna.Mindig így van.Történik veled valami jó aztán, hogy kiegyenlítsen az élet jön valami rossz.Nem az nekem egyáltalán nem gond, hogy Hannah lompos farkas lett.Csak tovább gondolva a dolgon ha őt megharapták az biztos egy Alfa volt ami semmi jót nem jelent.
-Kérlek mondj valamit, mert megőrülök.
-Ki találom Seggfej kapitány is vérfarkas.
-Honnan tudtad?-kérdezte meglepve.
-Hiszen mi más lehetne.Miért lehetne egy normális gyámom?Hiszen az teljesen kizárt dolog.Mindig ki fogom a legjobbat.-legszívesebben már nevettem volna az egészen, de nem akarok vissza kerülni az intézetbe szóval inkább visszatartom.
-Figyelj szeretnék veled erről mélyebben beszélgetni, szóval mit szólnál egy jó kis kávéhoz?
-Rendben.Addig is nem kell Derek közelébe lennem.-már sétáltam volna ki az ajtón, de Hannah megállított.
-Nem szeretnél átöltözni?
-Öhm nem?-végig néztem magamon és nem értettem a kérdését.Ekkor nem szólalt meg hanem a ruháimhoz lépet.
-Változott a terv.Először vásárolunk neked ruhákat és utána kávézunk.-most inkább nem vitatkoztam vele, mert túl elszántnak tűnt ami nála annyit jelent, hogy úgy is ő győzne a veszekedésben.Kifele a kocsihoz Derek még elkapott és azt mondta, hogy van egy doboz amit az intézet adott neki és a dobozra anyukám neve van felírva.A kíváncsiság rögtön elkapott, de Hannah hajthatatlan volt, szóval csak este csilapíthatom kíváncsiságom.Az utunk első megállója egy ismeretlen ház lett aminek egyáltalán nem örültem.
-Szerintem itt nem kapunk ruhákat.-próbáltam utalni arra, hogy erről egyáltalán nem volt szó.
-Bocsi csak kaptam egy üzenetet az egyik barátomtól és ezt a beszélgetést nem lehet elhalasztani.Csak pár perc lesz az egész ígérem.
-Mindig ezt mondják.-morogtam az orrom alatt.Hannah valószínűleg hallotta, de inkább hozzászólás nélkül bekopogott a házba és köszönve az ajtó kinyitójának megfogva karomat rohant fel az egyik szobába.A szobában egy velünk egy korú fiú lehetet, akinek bele nézve a szemébe rögtön vörösen villogott.Kedvesen köszönt nekünk és értetlenül nézett rám.
-Oh persze.Scott ő itt a legjobb barátnőm, Lily Hale.Nem kell aggódni mindent tud és ő sokkal többet is tud vérfarkasokról mint az egész csapat együtt véve.
-Igazán?Ennek örülök.-mosolygott ezzel meg villantva fehér tökéletes fogsorát.
-Bocsi, de egy pillanatra ellopom Hannaht.-ezzel berántottam a fürdőbe.
-Ja és ha bármilyen farkas hallást bemersz vetni, akkor levágom mindkét füledet és eltemettlek élve.-néztem rá szúros tekintettel.Nem az szimpatikusnak tűnik csak egyáltalán nem akarom, hogy meghallja a beszélgetésünket.
-Mi a bajod?-tette csipőre a kezét.
-Komolyan még meg is kérdezed?!Te hoztál egy Alfa házába!
-De ő nem olyan, Lily.Esküszöm.
-Hannah nem érted.Nem szabadna itt lennem.Hiszen ellenük teremtettek, ellenük neveltek.Ők akarják a halálomat a legjobban.
-Mégis miről beszélsz?
-Ennyire nem emlékszel amit meséltem neked még akkoriban?Egy Osili vagyok.Egy kihalt fajnak az utolsó fennmaradt tagja, mint a Dodó madarak.
-Szerintem engem akkor nyugtatóztak.-vakarta meg kínosan a tarkóját.
-Remek.-csaptam rá a mosdókagylóra.
-Minden rendben?- jött kintről Scott hangja.Válaszképen kijöttünk a mosdóból.
-Én megvárlak a kocsinál.
-Várj.Ha tényleg tudsz mindent akkor biztos tudnál segíteni.
-Miről van szó?-kérdeztem sóhajtva.
-Stiles megint álmodott.-fordult Hannah felé Scott.
-Hát igen mint minden normális ember vagy természetfeletti lény.-szólaltam meg.
-Nem Stiles néha olyanokat álmodik amik be is következhetnek.
-Ki egyáltalán ez a Stiles gyerek?
-Most nem ez a lényeg, hanem...-mielőtt folytatta volna a telefonom megszólalt és gondolkozás nélkül felvettem.
-Hallom kiszabadítottak a roncs tanyáról.-szólalt meg egy ismerős hang.
-Neked is szia, Kai.-Kai a gyerekkori barátom, de mondhatni ő a gyerekkorom sétáló változata.Mindent vele éltem át.
-Gondoltam feldobom a kedved és meglátogattlak.Merre vagy?
-Beacon Hills.
-Nem akarom elrontani a napod, de az egy vérfarkas tanya.
-Rájöttem én is.Most is kettővel vagyok egy szobában.
-Ott vagy úgy három órája és te már megtaláltad a bajt.Gratulálok.
-Köszönöm.Figyelj most le kell tennem, de akkor majd beszélünk.
-Igen minnél előbb, addig is szia.
-Szia.
Remek egy boszorkánnyal három vagy több vérfarkassal leszek a világ legkisebb városában össze rakva.Csak reménykedek, hogy ne legyen a későbbiekben gond.