After effect

Part 4

Vajon sok embernél van  az, hogy inkább föl nyal egy koszos padlót minthogy két olyan ember  mellé üljön akik tegnap még a halálát akarták?Mert én pont így  éreztem.Még Hannah sem volt itt, aki legalább valahogy megoldotta volna a  gondomat.Az óra valami szörnyen lassan telt.Már azt hitem ott abban a  padban halok meg.Nem is csak a matek volt a gondom hanem, hogy mind a  két oldalamról égető érzés fogott el mivel nem telt el úgy egy perc sem,  hogy nem néztek volna rám.A csengő hallatára amennyire csak tudtam  futottam ki és Hannaht kerestem.Szerencsére megtaláltam a szekrényénél.
-Hála égnek meg vagy.-léptem mellé idegesen.
-Lily, miért nem maradtál otthon a seggeden?-kérdezte becsapva a szekrénye ajtaját.
-Ez nem olyan egyszerű, hiszen te is tudod.Ha nincs igazolás mehetek vissza.
-Megoldottuk volna, de te inkább keménykedsz, mikor tegnap még teljesen oda voltál.
-Úgy tűnik neked, hogy rosszul vagyok?-tártam szét a karom.
-Nem csak áhh...néha az idegeimre mész.
-Valamit kéne tudnom?Amit még nem mondtál el nekem?
-Nem  vagyis igen csak nem nagyon aludtam este, a falkám majdnem megölte a  legjobb barátnőm és most meg valamit megint kitaláltak aztán még itt van még Stiles is aki nem hagy békén a kérdéseivel.Azt hiszem mindjárt föl  robbanok.Ja és akkor nem is beszéltem még az új srácról.
-Milyen új srác?
-Komolyan  az egészből csak azt szűrted le, hogy van egy új srác a suliban?!Inkább  azzal kéne törődnöd, hogy Stiles egyfolytában veled kapcsolatban  kérdezz és ha majd téged is elkezd bombázni a kérdésekkel mit mondasz  rájuk.
-Majd kitálalok valamit.Csak most menjünk órára.
-Előre szólok Scottal és Stilessal leszünk együtt.-közben kivette a kémia felszerelését.
-Remek.Miért is lehetne egy nyugis órám?
-Megoldjuk.Hiszen mindig kitalálunk valamit.-küldött felém egy biztató mosolyt.
-Igazad van.De menjünk mert már megint késésben vagyunk.
A terembe belépve mint mindig most is miden tekintet ránk szegeződött.
-Bocsánat  a késésért csak Lily beszorult a mosdóba.-kapta elő első kifogását  Hannah.Én meg csak próbáltam átlagosan venni azt, hogy a barátnőm a  legcikibb kifogással állt elő.
-És most már minden rendben?
-Nem traumát szenvedtem a WC közelsége miatt, ön szerint?-a mondatom végére Hannah észrevétlenül megütött.
-Nem úgy gondolta csak viccelt.
-Remélem  is, de most már üljenek le.-hálát adtam az égnek, hogy hagyott nekünk  két egymás mellett foglaló helyett a teremben és nem kell se Scott vagy  Stiles mellet ülnöm csak előttük.A kémia nem kötött le egyáltalán az  agyamba pedig száznál több kérdések voltak, de egyikre se találtam  értelmes választ.Egy dolog volt ami kikapcsol engem egy időre a  zene.Óvatosan elrejtettem fülhallgatóm zsinórját és zenét hallgattam,  közben pedig firkáltam a füzetembe.Már csak arra lettem figyelmes, hogy  valaki a nevemet mondogatja.A kémia tanár volt.Mellettem volt és, mikor  megakarta nézni, hogy mit firkálgatok Hannah megfogta a lapot össze  gyűrte és pontos célzással betalált a kukába.
-Megmondaná, hogy ezt miért csinálta, Miss Wall?
-Túl  ronda volt a rajz, hogy megnézze.Higgyen nekem jobb, hogy nem  látta.-míg a tanár rá figyelt én gyorsan kivettem a fülhallgatót a  fülemből és bedobtam a táskámba.Az az igazság, hogy én nem is emlékszem  mit rajzoltam.Miután kimagyarázta magát Hannah, már meg is szólalt a  csengő.Megvártam amíg mindenki kimegy és a kukához sétálva kivettem az  össze gyűrt rajzom.Nem hittem a szememnek.Azt gondoltam csak, hogy  káprázik a szemem.Rögtön rohantam Hannahhoz válaszokért.
-Wow, mi a baj?Elég frusztráltnak tűnsz.
-Talán  ezért.-mutattam felé a gyűrődött rajzot.-Miért rajzolók ilyet?Ez eléggé  kiakaszt, hogy tudatomon kívül ezt rajzoltam.Hannah ha tudsz valamit  most mond meg.-ő egy nagyot sóhajtott és elmondta.
-Nem csak egyszer  rajzoltad le, Lily.A szobádban találtam egy csomó hasonló rajzot.Volt  harminc körül a rajzok száma ha nem több.
-De hát én nem is rajzoltam több mint fél éve.
-Gondolom álmodban csináltad.
-És  most hol vannak?-kivett a szekrényéből egy mappát és nekem  adta.Kinyitva még jobban be kellett látnom, hogy az őrület felé tartok.
-Hé nyugi már meg találtam rá a magyarázatot ebben.-és felém nyújtott egy régi öreg kopott jó vastag könyvet.
-Direkt  bejelöltem azt a részt.-mielőtt kinyithattam volna az az illető lépet  mellénk, aki a rajzaimon szerepel.Gyorsan visszadobtam a mappát a szekrénybe.
-Hannah beszélnünk kéne.-szólalt meg Stiles.
-Bocsi de most fontosabb dolgaink vannak.-engem mintha észre sem vett volna.Rám se nézett.Mondjuk megértem a múltkoriak után.
-De ez nagyon fontos.Kérlek.
-Stiles.Szerintem  reggel elég érthető voltam számotokra, nem?-próbáltam a legnagyobb  figyelmemet a beszélgetésükre fordítani, de akkor jobban lekötött a  folyosón levő pszicho Stiles.A hideg mosollyal az arcán integetett  felém.
-Lily, jól vagy?-kérdezte Hannah.Persze csak a fejemben levő ezer éves róka szellem nem hagy békén.
-Igen, miért kérdezed?
-A  szemed szó szerint világít és az inged.-lenéztem és egy vöröslő folt  egyre csak nagyobbodott a ruhámon.Végre Stiles is képes volt rám  nézni.Kicsit megijedtem.Befutottam a lány tesi öltözőbe és magamra  zártam az ajtót.Kigomboltam az ingem és újra ott volt a mellkasomon a  tegnapi tátongó seb.Az ajtón kívül hallottam Stiles hangját, aki  dörömbölt az ajtón.
-Furcsa egyszer rád sem nézz most meg aggódik miattad.-lépet mellém a Nogitsune.-Elég ronda seb.-nézett rá a vérző  mellkasomra.Nem tudtam mit mondani.A meglepettség nem volt elég erős szó  amit én most éreztem.Elindult a keze a sebem irányába, de mielőtt hozzá  ért volna megszorítottam azt.
-Ne merj hozzám érni.
-Én csak segíteni akartam.
-Ja én meg engedni fogom.-forgattam meg szememet.-A rókákban nem lehet bízni.Tudom jól.Engem nem fogsz átverni.
-Akkor miért engedted el a kezem és hagytad, hogy meggyógyítsam?
-Mi  hiszen én...-igaza volt.Kezdek félni saját magamtól.Mielőtt bármit is  mondhattam volna ő eltűnt és a tesi öltöző ajtója kitört.Nem akartam  most senkivel beszélni.Vissza gomboltam az ingem, föl kaptam a táskám és  a vész kijáraton keresztül elfutottam.Kiérve az iskola területéről  vettem csak észre, hogy szakad az eső.Nem értettem ezt a hirtelen idő  változást, de mondjuk nem is nagyon érdekelt csak minél előbb a szobámba  akarok lenni, ami még innen fél óra.Sétálhattam egy öt perce, mikor egy  ismerős Jeep állt meg mellettem, de én akkor is tovább sétáltam.A  léptek egyre hangosodtak mögöttem, míg elém nem ugrott Stiles.
-Gyere haza viszlek.
-Nem, eltalálok egyedül is hazáig.-amerre léptem ő is arra lépet.
-Nem vagyok vicces kedvemben.Szóval kérlek engedj utamra.
-Rendben  tessék sétálj a zuhogó esőben.-el lépet az utamból én meg sétáltam  volna tovább, mikor a derekamon megéreztem kettő kezet és már csak azt  láttam, hogy az aszfaltot bámulom.
-Stiles azonnal tegyél le.-mire  szabadulni tudtam volna már bent találtam magam a kocsiban.Azért  bevallom jó volt egy fűtött kocsiban lenni mint kint az esőben.
-Tessék.-nyújtotta felém a pulcsiját.
-Nem fázok.
-A  szád nem ezt mutatja.-a szám lila árnyalatot vett fel és  remegett.Elvettem tőle és felhúztam, igaz az ujjánál hosszabb volt, de  legalább már nem annyira fáztam.Már tíz perc csönd volt a kocsiban.
-Mondjad.-mondtam ki végül.
-Miről beszélsz?-nézett rám, de jól tudta miről van szó.
-Tudom, hogy több száz kérdés van a fejedben.-beleharapott a szájába.Gondolom nem tudja melyiket tegye fel először.
-Mi történt tegnap, amitől ennyire kész lettél?Derek nem mondta el se Peter.
-Erre nem akarok válaszolni.
-De...-Mondom erre nem válaszolok.-emeltem fel kicsit a hangom.Stiles bólintott egyet és kérdezett mást.
-Mi vagy te?
-Ne akard tudni.-mondtam röviden.
-Egyáltalán normális választ tudsz adni?
-Te kérdezel olyat amire nem akarok válaszolni!
-És mégis én honnan tudjam, hogy mire akarsz válaszolni?!
-Miért,  te elmondanád egy olyan embernek akit maximum két napja ismersz, hogy  egy szörnyeteg vagy akit arra neveltek és csináltak, hogy kinyírják a  természetfeletti lényeket legfőképp az alfákat?!-akkor esett le, hogy  mit mondtam.Szerencsém volt mert pont a ház elé értünk.Kipattantam a  kocsiból és bezárva magam után az ajtót mentem fel hulla fáradtan a  szobámba.A kíváncsiság hajtott és elővettem a könyvet amit Hannah adott  az iskolában.Kinyitottam annál a résznél ahol bejelölte és vastag  betűkkel a fajtám neve volt fölírva.
Két óra után abba hagyva az olvasást nyitottam ki a szoba ajtóm és Kaijal szembe találtam magam.
-Mi ez a bús komor arc?
-Semmi csak olyanokat tudtam meg a fajtámról amiket nem kellett volna.
-Mutasd.-lépett  be a szobámba.Rámutattam az ágyamon levő nyitott könyvre, de mielőtt  hozzá látott volna az olvasáshoz egy két órás mese délutánt tartottam  neki amiben mindent elmondtam ami csak nyomasztott és ami történt.Amíg ő  olvasott, addig én csináltam kettőnknek kávét.Mielőtt föl vihettem  volna a gőzölgő koffein bombát a telefonom megcsörrent.Dr.Reid neve  villogott a kijelzőn.Bátortalanul felvettem.Kedvesen köszönt nekem és  megkérdezte, hogy vagyok.Mikor azt hittem semmi rosszat nem mondhat csak  föl keresett, hogy hogy vagyok akkor hallottam meg az év legrosszabb  mondatát.
-Apukád téged keresett.-a torkomban egy hatalmas gombóc keletkezett.
-Gondolom  a gyámod már szólt erről, mivel a kérvényt is benyújtotta, hogy fel  vegye a felelősséget és mivel nem írta alá a gyámod az elutasítást  apukáddal fogsz lakni.
-Hogy mi?Várjunk múlt időben beszélsz ami azt jelenti, hogy már megtörtént.
-Lily,  Rafe McCall holnap kikért a suliból, hogy átköltözz hozzá.-nem tudtam  megszólalni.A szavak egyszerűen mag akadtak a torkomon.Dr.Reid a nevemen  szólított már úgy tízszer, mire válaszoltam egy rövid mondattal és  utána gyorsan leraktam.Az életemben láttam egyszer és most meg már  rögtön azt akarja, hogy költözzek hozzá.Szép mondhatom.Összeszedve magam  mentem vissza szobámba a már kihűlt kávékkal.
-Na mire jutottál?-kérdeztem az ablaknál merengő barátomat.
-Szívem szerint azt mondanám, hogy az egész ami le van írva hülyeség, de sajna igaz és én már tudtam az első pillanattól kezdve.
-Miről beszélsz?
-Meg  történt, Lily.Amitől annyira féltettelek.Bevésődtél, még hozzá egy  emberbe.-közelebb lépett hozzám.Na jó ennél több dolog már nem történhet  velem, igaz?De mi ez a bevésődés dolog?Hiszen én ilyenről nem  olvastam.Kai ijesztően állt előttem és az ujját a homlokomra tette,  morgott valamit egy idegen nyelven.Nem tudtam mit mond.Csak annyit  tudtam, hogy a lábam alatt a föld eltűnik és két erős karba ütköztem.