Sziasztok!^^
Íme az első rész.:3
Remélem mindenki tetszését elnyeri majd.:D
Jó olvasást babócák:))
-Nono xx
Utálok korán kelni! Miért kell nekem mindig mások kedve szerint rendeznem az életemet?! Ha Troy nem hív meg az ostoba táncpróbájára, akkor még délig simán aludhatnék. Ahh, mindegy.
Kikelve a jó meleg ágyamból, indultam el a fürdőszoba felé. Miután elvégeztem a reggeli rutinomat úgy döntöttem veszek egy zuhanyt, hátha attól jobb kedvem lesz. Beálltam a zuhanyfülkébe és engedtem, hogy a forró víz átjárja egész testemet. Tusfürdőm hatására az egész fürdőszobát ellepte a kellemes vanillia illat. Egy fürdés tényleg csodákra képes!
Amint végeztem a zuhannyal rögtön a szobámba mentem, hogy kiválasszam az aznapi szettemet. Mivel az időjárás elég kiszámíthatatlan így kora tavasszal maradtam a fakata csőnadrágomnál és hozzá vettem egy sötétkék laza pólót, nameg ki ne maradjon az imádott bőrdzsekim. Gyorsan felkaptam a táncos táskám, a mobilomat a zsebembe nyomtam és lementem a konyhába.
Mint mindig most is egyedül voltam. Troy biztos már a próbán volt, míg anyáék egy újabb üzleti út kellős közepén ücsörögnek. Már megszoktam, hogy egyedül vagyunk Troy-val. Mindig is egymásnak voltunk hisz anyáék minden percüket az üzleteiknek szentelik.
A pulton egy apró cetlit pillantottam meg anya írásával:
Blair és Troy,
Apátokkal épp úton vagyunk Amerikába egy üzleti tárgyalást lebonyolítani. Addig is remélem nem lesz semmi bajotok.
Puszi, anya és apa.
Ui.: Troy számláján van egy kis pénz, hogy ne haljatok éhen.
Mosolyogva olvastam a levelet. Anya mindig is viccet csinált abból ha elutaztak és egyedül maradtunk itthon. Tudom, hogy ezzel csak az anyai fájdalmait és aggodalmát leplezi. De mi így szeretjük.
Éhesnek nem mondanám magam, szóval reggeli nélkül húztam fel a cipőmet és indultam el a buszmegállóba. Természetesen már a kapuba elővettem a fülhallgatómat és elindítottam a kedvenc számomat. A zeneszóra lábaim önálló életre keltek. Nem tehetek róla, hisz táncos vagy. A tánc a véremben van.
A busz szokatpanul hamar jött, felpattantam rá, megmutattam a bérletemet majd a megszokott helyemre táncoltam. Az utasok már hozzászoktak, hogy folyton táncolok a buszon, bár páran biztos komplett hülyének néztek.
A busz semmi perc alatt elrepített a tánc sulihoz. Már messziről kiszúrtam Troy autóját. Elég ferdén parkolt be. Biztosan elaludt. Megint. Tipikus Troy.
Gyorsan felsiettem az emeletre, ahol állítólag a próba lesz tartva. Már a lépcsón meghallottam Justin Bieber legújabb Sorry című számát. Ha erre a dalra kell táncolnom, akkor már megérte korán kelnem!
Lábaim ismét táncolba kezdtek. Még a folyosón álló takarító is táncolva mosta a padlót. Ez a szám tényleg csodákra képes! Besasszéztam a próba terembe, ahol mindenki épp nyújtott és beszélgetett.
A terem másik részében megpillantottam Troyt, aki két lánnyal beszélgetett. Istenem, ez mindig csajozik? Szemeit rám szegezte, majd egy hatalmas mosollyal az arcán elindult felém.
-Szia hugi!-köszönt, majd szorosan magához ölelt.
-Szia.-nyugtem ki-Engedj el mert nem kapok levegőt!
-Ja bocsi.-nevette-Gyere bemutatlak valakinek.-intett maga után.
Engedelmesen követtem a hatalmas táncosokból álló tömegbe. Minek ennyi táncos? És én minek kellek ide?
Szorasan Troy nyomában voltam, ám egyszer megállt és elkezdett valakivel beszélgetni, majd arrébb állt és én szeme találtam magam egy igazi félistennel. Kezet nyújtott mire én félva fogtam meg azt. Troy a vállamba bökött, hogy mutatkozzak be.
-Blair... Blair Conor.-nyögtem ki nagy nehezen, de még mindig sokkos állapotban voltam.
-Justin... Justin Bieber.
