Ismeretlen
- Hát nem ilyen szexi fogadtatásra számítottam! – szólalt meg –meglepetésemre angolul –még mindig ugyanúgy derülve. Végig néztem rajta, barna haja zselével művészien össze volt borzolva, és most már barna szeméből türelmetlenség sugárzott. – Ha nem gond bemennék, nem akarom itt eltölteni az egész életem. – és azzal be is nyomakodott mellettem. Első benyomásra elég bunkó volt.
- Ki vagy te? – kérdeztem kicsit udvariatlanul, de ég így is cenzúrázva.
- Oh, igaz is. – fordult felém. – A nevem Austin Ryan Doyle. De neked Cica, csak Austin.
- Én pedig Jennia Lakner. Vagyis Nia! – még én beszéltem addig kényelembe helyezte magát, kibújt az ujjbedugós papucsából és feltette a lábát a dohányzó asztalra. Majd még egyszer feltűnően végig mért csillogó szemeivel.
- Hívogatóak a lábaid! – én, nem tudom, hogy ki ez az arc, de kezdett felmenni bennem a pumpa.
- Örülnék, ha nem stírölnél! – szóltam neki.
- De olyan nehéz nem oda nézni! Mikor egy ilyen vonzó lány áll előttem. Konkrétan egy szál semmibe, ráadásul még vízcseppes is a teste.
- Ki a fene vagy te?
- Cica, már az előbb bemutatkoztam! – forgatta meg a szemeit. – Nem lesz egyszerű dolgom, ha ilyen nehéz a felfogásod.
- Nem úgy értem! Életemben nem láttalak még. – hagytam figyelmen kívül paraszt beszólását.
- Hát, nem is csoda! Egy teljesen más földrészről jöttem.
- Honnan kéne tudnom honnan jöttél te elme?!
- Engem mindenki ismer, jó arc vagyok.
- Tudod mit, felmegyek, felöltözök és beszélhetünk. – döntöttem el. Ezt így nem lehet...
- Eddig is azt csináltuk. – bámult még mindig. Idegesített, hogy kocsányon lógnak a szemei. Rá hagytam és elindultam felfelé, de ekkor eszembe jutott Er.
Jézusom Er! – csaptam a homlokomra és rohantam a szobámba a telefonért. A hálóba érve felkaptam a mobilom az ágy közepéről és tárcsáztam. Pár csengés után fel is vette.
- Szia, Nia! Mi a helyzet?
- Szia. Öhm, hogy is mondjam... Figyu, közbe jött valami és nem tudok menni. Sajnálom! – hadartam.
- Nem tudod valahogy mégis megoldani, hogy el tudj jönni? – kérdezte már kevésbé lelkes hangon, mint az előbb.
- Sajnos nem. – nem akartam szólni neki a látogatómról, mert tuti, hogy ide jönne.
- Kár. – mondta csüggedten. –Hát akkor majd máskor bepótoljuk.
- Feltétlen!
- Pedig már nagyon vártam az estét. – sóhajtott lemondóan.
- Én is. Majd akkor hívlak, vagy te, meglátjuk.
- Oké.
- Jó szórakozást nektek! És Lilinek üzenem, hogy boldog szülinapot!
- Rendben átadom. Szia!
- Szia! – pedig annyira készültem már erre az egészre.
Ledobtam a telefonom az ágyra és villámsebességgel kapkodtam magamra egy elnyűtt szabadidőnadrágot meg egy bő pólót. Lefelé menet felkötöttem a hajam. Austin már feltalálta magát, éppen tévét nézett. Habár nem sokat érthetett belőle, mert magyarul szövegeltek benne. Az érkezésemre felkapta a fejét.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Confused Summer /BEFEJEZETT/
Ficção AdolescenteAz emberi élet sok megpróbáltatást állít eléd, de vagy elég erős, hogy bírd is? Egy lány, akinek az élete egyik napról a másikra fenekestől felfordul mikor az anyja az ország másik felére küldi nyaralni. Egy négyfős bagázs, akik maguk közé fogadják...
