I'm a killer [HUN| J.B]

Kezdetek kezdete

Lilian halála

Reggel nagyon fáradtan ébredtem. Liliannal szinte az egész északát végigbeszéltük. Gyorsan elmentem megmosni az arcom. Bementem a "fürdőbe"és rátámaszkodtam a mosdó kagylóra. Miért? Miért velem történik mind ez? El szeretnék menni innen. Tegnap este Liliannal megbeszéltük hogy holnap kiszökünk. Nem szenvedünk többet. Elég volt. Gyorsan megmostam az arcomat és kimentem.

#%#%#

Éppen ettük az aznapi ebédünket. Valami zöld trutyit dobtak oda hozzám. Utálom. Fintorogva néztem a kaját amikor Julianna az árvaház igazgatója jött oda hozzám.
-Mi a baj árvácskám?-tudni illik Juliannáról hogy utálja a gyerekeket. Az érzés kölcsönös.
-Én ezt nem fogom megenni.
-Majd meglátjuk.-megfogta a hajam és belenyomta a tányérba a fejem. Undoríto büdös kurva. Elengedett majd vigyorogva a fülembe súgta.
-Búcsúzz el a tesókádtól.-suttogta a fülembe. Mivan?? Nem értettem. Felröhögött majd elment a kis "irodájába". Feláltam és a mosdóba futottam. Lemostam az arcomról a trutyit és a tükörbe néztem. A szemem csillogott. Amióta tudom az eszem nem sírtam. A gyengék nem sírnak. Anyáért és apáért. Nem fogok sírni. Nem vagyok gyenge. Erős vagyok és ezt mindenkinek meg fogom mutatni. Felpofoztam magam hogy helyretegyem a gondolataimat. Visszamentem Lilianahoz és a fülébe súgtam.
-Holnap elhúzunk innen...Örökre-Lilianna mosolyogva bólintott.

#%#%#

Lövöldözésre lettem figyelmes. Felkaptam a fejem és észrevettem hogy Liliana véresen fekszik melletem. Kicsordul a könnyen de gyorsan letöröltem. Felkaptam és kirohantam az épületből. Mikor már a kapunál voltam valaki hátrarántott és a a kést végighúzta az arcomon. Sikítani akartam a fájdalomtól de befogta a szám éreztem ahogy a vérem lefolyik az arcomon. Ekkor valaki hátbalőtte az illetőt. Kaptam az alkalmon és kirohantam. Egyenesen a korházba. Az orvosok bevitték Liliant egy műtőbe. Közben az én sebemet is leápolták. Kb 1 órája lehettem a korházban. Épp azon gondolkoztam hogy a többiek hova tüntek és miért csak engem lőttek meg. Aztán eszembe jutott. *búcsúzz el a tesókádtól* . Ő volt. Ő tette!!!!!
-Miss Jonson?-szólitott meg az orvos. Kétségbeesetten haraptam a számba és bólintottam.

Kérlek istenem! Kérlem!

-Sajnáljuk. Részvétem.-hajtotta le a fejét az orvos.
-Mivan?!?? Mi történt?!? Mondjon már valamit!!!Halja????!-kiabáltam.
-Nyugodjon le kisasszony.-tette a kezét a vállamra. Lehajítottam a kezét magamról és idegesen berohantam a műtőbe. Ott feküdt. A gépek egyenletesen sípoltak.
-Lilian!!-futottam oda hozzá. Átöleltem jéghideg testét. Nem mozgott a felsőteste. Utoljára öleltem magamhoz. Enyi volt. Vége. Meghalt. Nincs már senkim. Vége.

Halllllliiiihoooooo!!!! Ez lenne az első rész. Kicsit érzelgős lett de remélem nen baj. Ha tetszett akkor szeretnétek új részt??